Gyilokmókus blogol

Ha az én szememmel láthatnád... [The Ultimate Gift]

2011-11-12T23:51:00.004+01:00

Az utóbbi időben hanyagoltam a blogot megint, pedig gondolok ám rá, ahányszor csak látok egy jó vagy rossz filmet, csak épp energiám és időm nincs rá. Ha filmekről írok, általában a magazinnak, és akkor sem sűrűn véleményeket, hanem ilyen-olyan, más témájú összefoglalót, sajtóanyagból készült cikkeket, ilyesmit, ha pedig még emellett is marad időm írásra, akkor azt RPG-be ölöm (lefogadom, hogy sokan nem tudják, mi az, nem is baj, ez Vampka Titkos Élete). Mostanában viszont láttam pár nagyon jó filmet, és most épp egy olyanról szeretnék beszélni, amit a fent említett RPG okán az egyik saját karakteren keresztül találtam. (Aki nem tudja, mi az RPG, mondom: ne firtassa. Igazából nem is tudom, akkor miért szajkózom… Na mindegy.) Egy könyv feldolgozása a dolog, magyar címet nem ismerek hozzá, lehet, hogy van, de nem merültem bele nagyon, én úgyis feliratos filmnéző vagyok, az eredeti hangot jobban szeretem, főleg, ha angol nyelvű a film. Ez pedig az.

A történet röviden: adott egy burzsuj, sznob család, és annak a feje. Na, már most, ha egy ilyen „fej” meghal, és van neki nem tudom, hány hektár ilyen földje, nem tudom, hány részből álló olyan cége, a hatalma szinte korlátlan, a vagyona pedig több, mint egy milliárd dollárra rúg, akkor ott nem kevés cápa gyűlik a vérre, ha meghal. Márpedig egyszer mindenki meghal, a Red becenévre hallgató öregúr azonban mindig is kilógott a családból, és halála után is megbotránkoztatja a népet: senkire nem hagy semmit, mindent feltételekhez köt, és végrendeletében mindenkit jól ki is oszt. Kivéve az unokáját, Jasont, aki azonban látszólag semmiben sem különbözik a pénzben fürdő, kapzsi, kiállhatatlan család többi tagjától. Meg is lepődik, mikor megtudja, hogy nagyapja rá mégis hagyott valamit, egy ajándékot – persze nem „ingyen”: meg kell tennie pár dolgot, hogy megkapja az örökségét, ami feltehetőleg nem kevés, és ha menet közben abbahagyja a dolgot, a végén nem kap semmit. Végig kell hát csinálnia, bármiről szól is a titokzatos alku, ha meg akarja kapni a pénzét. Barátnője kevés rábeszélése után elfogadja az ajánlatot. Az első dolga, hogy elutazzon Texasba, de már az odaút is katasztrofális, ugyanis a turistaosztályon kell utaznia. Hát nem felháborító? Aztán ott meg munkára fogják. Elképesztő. De azt mondják, hogy ha megcsinálja, amit meg kell, megkapja az ajándékát, tehát a fogát szívva, savanyú képpel, de elvégzi a dolgát. És üres kézzel hazaküldik. Otthon azonban nagyapja barátjától, akire Red az örökösödési dolgok elrendezését hagyta, megtudja, hogy megkapta ő az ajándékot, csak az nem kézzel fogható: a munka megbecsülésének ajándékát. A srác ezen persze felkapja a vizet, de hamar kiderül, hogy tényleg több van benne, mint a rokonaiban. Hetek, hónapok alatt nem csak azt tanulja meg, hogyan becsülje meg más és saját munkáját, de megismerkedik az élet valódi értékeivel, a küzdelemmel, az igaz barátsággal és szerelemmel, valamint a nehezen gyógyuló sebek fájdalmával is, a végén pedig rádöbben, hogy sokkal többet kapott a nagyapjától, mint egy tíz számjegyű csekket.
Összességében egyetlen egy gond van a filmmel: a két órás játékidő ellenére is nagyon-nagyon rövid. Ebből sorozatot kellett volna csinálni, vagy bátrabbnak lenni, és még hosszabbra csinálni. Így is rengeteg olyan jelenet volt, ahol az ember szíve összeszorult; jól átjöttek a lassan kialakuló, törékeny kapcsolatok, és a drámai téma ellenére humor is akadt bőven, de nem volt elég idő a sztori vonalára. Több hónapnyi időt próbáltak meg beletömöríteni 117 percbe úgy, hogy nagyon fontos cselekményrészletek elvesztek a semmiben. Huss – átsiklottunk rajtuk, ami nagy kár.
Viszont aminek én személy szerint örültem, hogy egyetlen Brad Pitt-kalibrű szupersztár sem szerepel benne, amitől olyan lett az egész, mintha tényleg kiragadták volna az amerikai felsőosztály egy kis szeletét, és felboncolták volna. A főszereplő srácot (Drew Fuller névre hallgat) ugyan ismerhetjük több helyről, leginkább a Bűbájos Boszorkákból, zenei klippekből és a Katonafeleségekből, de nem számít A-kategóriás színészóriásnak, amit én itt és most egy rossz ügynöknek tulajdonítok, esetleg saját butaságának, amiért nem foglalkozik többet a karrierjével, mert ebben a filmben minden percben nyomon követhető rajta, hogy fejlődik a karaktere. Először azt hittem, szar színész, és kész, (már bocsánat a kifejezésért) ezért olyan Jason, amilyen. De a végére egészen más emberré vált, egészen más karakterré, ebből pedig – számomra – egyértelmű, hogy a színész vagy nagyon jó, vagy nagyon szerencsés, amiért valamiért, véletlenül így megváltozott a film alatt az elviselhetetlen, jellegtelen, flegma pasasból a figyelmes, elszánt férfivá. Ma megnéztem egy másik filmjét is, és az előbbi az igaz. Jó színész. Pluszban nem véletlen, hogy klippekben is mutogatják: nem tudom, jó szót használok-e azzal, hogy azt mondom, jóképű, de hogy van benne valami, amitől megbámulod, az is biztos. Nem is jóképű… ez már inkább a szép kategória.
A film másik főszereplője egy kislány, Abigail Breslin, aki viszont Drewval ellentétben nem szép, viszont már most szupersztár, nem is véletlenül. Itt is bűbájos volt, nagyszájú, talpraesett, és tragikus sorsú lány, akiért az egész film alatt izgulhatunk, és akinek a karaktere katalizátor-hatással van Jasonre. A két színész közt egyébként megvolt a kémia, és ezt ne értse félre senki. Egyszerűen édesek voltak együtt, és látszott, hogy tényleg jól elvannak.
De persze, mint mondtam, az előzetes mellett (az alapján meg nem néztem volna) a film sem tökéletes, és ezt még a magamfajta hozzá nem értő is észreveszi. Sok a pontatlan vágás, kimaradnak pillanatok, kissé amatőr hatást keltve ezzel. Mert még ha úgy lettek volna ezek a helyzetek megszerkesztve, hogy úgy tűnjön, direkt és hatásos, azt mondanám, rendben, de nem. Ezek inkább a felületességre, és nem művészi vénára utalnak. Mindemellett viszont tényleg könnyen élvezhető, nyugis, mégis tanulságos és sajnos elég életszagú filmről van itt szó, a dúsgazdag család ellenére is. Minden szereplőnek megvan a maga gyenge pontja, még az apró kislánynak és a pénzes rokonoknak is. Az élet már csak ilyen, senki sem tökéletes.
A történet, tehát ha nem is izgalmas különösebben, de leköti az embert, és egy kicsit talán tanít is, de nem erőszakosan, vagy különösebben szájbarágósan. Aki nem akarja, az nem érti a konzekvenciát, amit a poszteren is megtalálunk: „life is how you live it not how you spend it” azaz az életet élni, nem eltölteni kell, nem üres idő, amit csak úgy el kell ütni valamivel. Ezt az időt meg kell tölteni azzal, amivel csak tudod. Jensen megtanulta ezt, de sokkal többen vagyunk, akiket emlékeztetni kellene erre több ilyen filmmel, mint azt hinnénk.
Ó, és még egy jó pont: több kellemes zene mellett ez. Passzolt.

The Ultimate Gift [2007]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 117 perc
IMDb: 7,2 [6 634 szavazat alapján]
Színészek: Drew Fuller, Abigail Breslin, James Garner, Ali Hillis, Bill Cobbs, Lee Meriwether
Trailer

Bestia az 51-esből VS kölykök a kisvárosból [Super 8]

2011-06-17T21:01:00.009+02:00

Hát aztamindenit, és hű és ha. Mikor láttam az első előzetest, arra gondoltam, hogy hűű, valami jó kis szörnyes film, ami jóóó látványos, erre kaptam egy tökéletesen összerakott, egy percig sem unalmas, édes kis karakterekkel megtömött, félelmetes szörnnyel fűszerezett filmet. A legelső spot teljesen beizzított, és szerencsére most nem az történt, hogy feleolyan jó lett a film, mint a reklámja. A Super 8 szerény véleményem szerint az év eddigi legjobb mozis élménye. Igen, túlszárnyalja az X-Ment, a Thort, és bármelyik másik filmet, még akkor is, ha egyetlen helyes pasi vagy jó csaj sem szerepel benne, nincsenek világmegváltó hősök, mélyreható kérdéseket boncolgató feltevések, csak egy csapat kis tinédzser, egy szürke ohio-i kisváros, és egy rejtélyes szörnyeteg.
A történet röviden: a tizenéves Joe-nak és barátainak hobbija a filmkészítés. Éppen egy zombis projecten dolgoznak, és úgy döntenek, éjszaka forgatják le az egyik jelenetet, az állomás mellett. El is kezdik a dolgot, érkezik a vonat is, minden klappol, egészen addig, amíg a vonat ki nem siklik, a kocsik egymásra nem torlódnak, fel nem robbannak, és darabjaikra nem hullanak körülöttük. Nem tudják, mi történik, de egy figyelmeztetést követően inkább gyorsan lelépnek, mielőtt nagyon beleártanák magukat, és ezt nagyon jól is teszik. A szerelvény ugyanis az Amerikai Légierő tulajdonát képezi. A szerencsétlenséget követően rejtélyes eltűnések, áramkimaradások jellemzik a városkát, rövid időn belül minden kutya elszökik, a mikróknak, rengeteg kocsi motorjának és minden villanyvezetéknek nyoma vész, a hadsereg pedig továbbra is titkolózik. Nem tudják, hogy a gyerekek kamerája felvette az említett balesetet, és hogy mind a hat srác tanúja volt a félelmetes lény kiszabadulásának, ami a környékbeli furcsa eseményekért felelős. Mikor egyiküket elrabolja a titokzatos szörny, a légierő pedig evakuálja a települést, nem tétováznak, és önállósítják magukat: visszaszöknek a városba, és megmentik a barátjukat, kerül, amibe kerül. Persze csak ha még nem késő...
A történet maga nem túl bonyolult, viszont izgalmas, és a "ki tudja?" hangulat végig uralkodik. Mert hogy ugyebár a vonat, ami felrobban-borul-perdül-fordul, az abból a titkos körzetből jön, ahol elviekben az amcsik ufo-kat dugdosnak, szóval az, hogy a titokzatos szökevény, aminek nyolc lábszerű izéje van, és nagyon rusnya feje, lehet, hogy tényleg létezik. Vagy nem. A film viszont kifejezetten félelmetes lesz ettől a bestiától, plusz attól, hogy J.J. Abrams annyira mesterien rejti el az ember elől sokáig, hogy a közepe táján kezdtem azt hinni, hogy nem is fogom megtudni, mi ez a cucc, hogy élőlény-e egyáltalán, esetleg valami gép, vagy csak egy lila ködfelhő... Persze megtudtam, és váó, hát szerintem elég rusnyára sikerült szerencsétlen. A jó értelemben véve rusnyára, annyira groteszk lett, hogy csak néztem, hogy most biztos, hogy jó dolgot bámulok, EZ az, ami kiszabadult? Szerencsére nem csak, hogy látjuk a "szörnyet" (amiről kiderül, hogy csak egy honvágytól szenvedő, érzékeny lelkű behemót, aki azért szeret emberlábakat rágcsálni vacsora gyanánt, megbántottságát gyógyítván a gusztustalan nasival), de még azt is megtudjuk, hogy kerül az ohio-i városba, és miért mennek bele szándékosan kocsival az idegent szállító tehervonatba.
Ami a legjobban tetszett a filmben, az viszont korántsem a pókszabású ufo - ami egyébként kísértetiesen emlékeztetett a rendező haverja által rendezett Cloverfield című, szintén szörnyes film főszereplő gyilkos rondaságára - , hanem a főszereplő gyerekek. Olvastam sokat a filmről, még írtam is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jó kis színészpalántákat össze tudnak válogatni. Iszonyú jól játszottak, és még a magyarhangokkal sem volt gondom. Annyira hitelesek voltak, hogy volt pillanat, mikor majdnem megríkattam az eseményeket, de legtöbbször prüszkölve nevettem fel a szövegeiken, mivel teljesen életszerű dumáik voltak. Tökéletes összhang volt köztük, és a felnőtt színészekkel sem döcögött a dolog. Sokszor látom, hogy szülő-gyerek kapcsolatot elbagatellizálnak, itt viszont hihető volt a megözvegyült, tanácstalan apa és fia közti konfliktus, majd természetesen a Nagy Békülés, és a többieknek sem volt szürreális az alakítása, mikor mondjuk katonák körül sürögtek-forogtak. Nagyon jó kis gárdát sikerült összehozni.
Most gondolkozom, gondolkozom, hogy miért is merem állítani, hogy ez volt eddig idén a legjobb moziélmény (és nem film! csak élmény), de nem nagyon tudom ezt megmagyarázni. Az alkotók azt ígérték, hogy egyszerre lesz nosztalgikus, és teljesen új. Teljesítették az ígéretüket, az idő nagy részében mosolyogtam a bicajos bandázásokon, a baráti csipkelődéseken, merengtem, hogy nem túlozták-e el a gyerekek reakcióit, nem lettek-e túl heroikusak a végére, és dehogynem, egy cseppet igen, de talán ez volt a filmben az, amitől egy ilyen sci-fi igazán nézhető. Az aranyos, szerethető karakterektől, az izgalmas, egy pillanatig sem unalmas cselekménytől, és a klisé- de szinte szabályszerű, rózsaszín befejezéstől. Kicsit olyan, mint az E.T. modernebb, véresebb, ijesztőbb kiadása. Még az idegen kommunikációja, és a végén a gyerekekhez való hozzáállása is meglepően hasonló volt az öreg, ráncos, de kedvesebb ufoéhoz, bár E.T. minden bizonnyal nem rejtegetett hullákat a föld alatti bunkerében.
J.J. Abrams és Steven Spielberg keze nyoma egyértelműen meglátszik a Super 8-on (amit valamiért nem tudok szuper nyolcnak mondani, és a jegyet is szuper eight-ként kértem automatikusan XD), együtt tényleg sikerült megalkotniuk egy mozit, amit kicsi és nagy is élvez. Nagyon pici gyerekeket mondjuk ne vigyen rá senki, nem véletlenül tizenhatos karikával van ám ellátva, és akinek olyan érzékeny a hallása, mint nekem, az füldugóval is készüljön. Egyszer muszáj volt befognom a fülem, annyira hangos volt a jelenet, ami nem baj igazából. Ez inkább újabb pozitívum, és érv a film mellett: semmit sem apróztak el, a hangokat sem. Utóbbi meglátásomat úgy láttam, más is osztja, de ez nem mindenkinek jelent egyértelműen jót. Hát én azt mondom, a látvány nem volt túladagolva, néhol hihetetlenül durva dolgok történtek, amikre nem számítottam, de alapjában véve nem tömték meg túlzottan a fejem robbantgatásokkal, véleményem szerint megvolt az egyensúly a vizuális és tartalmi részek közt.
Összefoglalva tehát ez az a film, amit bárkinek ajánlok. A legfiatalabbaknak a szereplők miatt, korombelieknek a látvány, a szövegek és a légkör miatt, a nálunk valamivel idősebbek pedig átadhatják magukat a teljes nosztalgiának, elvégre a film a hetvenes években játszódik, hitelesen adva vissza az adott időszak hangulatát. Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de most, pár órával a film után ez bizony nekem 10/10. Sci-fi, akció, dráma, humor... Minden van, ami egy jó nyári mozihoz kell. Így kell ezt csinálni.

Super 8 [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 108 perc
IMDb: 8,0 [11 210 szavazat alapján]

Színészek: Joel Courtney, Ryan Lee, Zach Mills, Riley Griffiths, Gabriel Basso, Elle Fanning, Kyle Chandler, Ron Eldard

Trailer

A legenda nem is fontos [A kilencedik légió]

2011-06-13T20:46:00.006+02:00

Nem vagyok oda a háborús filmekért... Sosem értettem a háborúk lényegét, főleg a rengeteg emberáldozatot, amit minden ország önként bedob a közösbe. Lehet, hogy ez valami természetes kiválasztódás, mármint mindenkiben megvan, hogy ha nem halnának meg időnként jóóóó sokan, akkor bajok lennének itt, vagy én nem tudom. Minden esetre az biztos, hogy szemét dolog, én legalábbis így gondolom, és tartom is magam ehhez. Éppen ezért nem szoktam szeretni a tömény háborúról szóló filmeket, mivel engem nem köt le, ha már háború, akkor szóljon azokról, akik megvívják, és így esett (és esik még mindig), hogy kedvenc filmjeim közé tartozik például a Vágy és vezeklés, aminek a központjában áll a katona és szerelme, vagy a Gladiátor, ami ugyan nem egy nemzet harcáról szól, hanem értelemmel bíró célért küzd a hős. A most kivesézendő filmhez utóbbi áll közelebb. Egyszer már akartam írni róla, de valamiért elmaradt, most pedig eljutottam ide, mivel X-Men: First Class - Magneto - Michael Fassbender, aki ennek a filmnek is a főszereplője. Tudtam én, hogy láttam már ezt a cápavigyort máshol is, nem csak a Becstelen Brigantikban... De miért felejtettem el, hogy ebben? Ez egy jó film! Habár igaz, nem olyan, amire az ember évtizedek múlva is emlékszik, de egyszer-kétszer simán meg lehet nézni.
A történet röviden: időszámításunk kezdete után nem sokkal a rómaiak még mindig a brit szigetvilágot ostromolták, mert természetesen nem volt nekik elég egész Európa, sőt, gyakorlatilag a fél világ, nem, nekik a nagy sziget északi csücskére is fájt a foga. A rettentő időjárást a katonák zöme ki nem állhatta, akárcsak a bennszülött pikteket, akiknek megvolt a magukhoz való eszük, és fűtötte őket a gyűlölet is rendesen. Na persze, ki ne utálná az fennhéjázó megszállókat, és támadna rájuk minden egyes adandó alkalommal? Hát senki. Quintus Dias, az egyik római csapat katonája tanúja lesz, és egyetlen túlélője egy pikt támadásnak, majd csodával határos módon túléli a szökést fogvatartóitól, és egyenesen a kilencedik légió karjaiba rohan. Szó szerint. A légió azonban parancsot kapott, hogy megkeressék, és megküzdjenek a piktek vezetőjével, Quintus Dias pedig nem is akar mást tenni, mint jó katonaként visszatérni oda, ahol megkínozták, és harcolni. A légió saját nyomkövetője, Etain azonban árulónak bizonyul (mit is vártunk egy pikttől, aki ráadásul NŐ?), és a piktek kis híján mindenkit lemészárolnak. A maroknyi túlélő közt Quintus Dias is ott van, a légió vezetőjét azonban elhurcolják. A megmaradt katonák úgy döntenek, megpróbálják kiszabadítani, elvégre a becsület ezt diktálja. Majdnem sikerül nekik az akció, de végül kudarcot vallanak, ráadásul egyikük óriási hibát vét: megöli a pikt uralkodó fiát. Ezzel a piktek első számú célpontjává válnak, nyomukba Etaint küldik, aki állítólag sosem vall kudarcot, hihetetlen bosszúszomjának és csalhatatlan ösztöneinek köszönhetően. Quintus Diasnak és társainak el kell érniük a délebbre húzódott római helyőrséget, ha életben akarnak maradni, mielőtt a könyörtelen és néma Etain rájuk talál.
A film, ha úgy vesszük, a legendásnak mondható kilencedik légióról is mesél, de nem túl sokat. Sokkal több benne a hangsúly a megmaradt férfiakon, különösen Quintus Diason, akiről nem sokat tudunk meg, de éppen eleget, hogy megértsük. Gladiátor fia, jó katona, hűséges a hazájához, de nem esztelenül veti alá magát az ország akaratának, ezért képes túlélni, és segíteni másnak is a túlélésben, akkor is, ha utóbbi nehezebbnek tűnik, mint a saját élete megóvása. Nem fél megbízni a társaiban, és nincs benne egy cseppnyi arrogancia sem, a kapcsolata mindenkivel jó, társai megbíznak benne. Jól is teszik. Quintus Dias tényleg mindent megtett, de Etain elől valóban nincs menekvés. Nincs, mert Etain vérszomja évekkel a történet előtti időkre nyúlik vissza. A lányt római katonák erőszakolták meg, majd vágták ki a nyelvét, hogy senkit se ócsárolhasson. Így máris kevésbé lehet utálni a tökéletes vadászt, nem? Ó, és nézzünk oda - egy újabb szörny, amit a háború alkotott.
A filmben a tájakon kívül (gyönyörű, hideg, rideg vidék) a történet is tetszett, pedig aztán nem nagy sztori. Semmi eget rengető nincs benne, de a háború sokak számára értelmetlen voltát is hangsúlyozzák, főleg a végén. Ezt mondjuk könnyebb egy emberen keresztül megmutatni, mint egy egész sereg segítségével. Nem szájbarágós, mint a Pearl Harbor esetén, nem is romantikus, mint a Vágy és Vezeklésben, hanem egyszerű. A háború szívás, nincsenek jó döntések, és nincs annál elkeserítőbb, fájdalmasabb és dühítőbb, ha kiderül, hogy a semmiért veszítetted el a barátaid, akiknek családja, múltja, jövője volt. Michael Fassbender a főszereplő karaktert úgy formálta, hogy már az elejétől szimpatikus, és végig figyeled, hogy mi lesz vele, milyen döntések hatnak ki rá, és milyeneket hoz ő maga. A végére azért izgultam, hogy ne csalódjak benne, mint karakterben, aminek az okát nem tudom megmagyarázni. Szerencsére nem is kellett.
Egyébként a filmet nem a színészek és nem is a sztorija miatt néztem meg először, hanem mert egy nagyon durva, véres filmnek volt beharangozva. Ez így is van. Borzalmasan sok benne a vér, a vagdalkozás, az ordítozás, vannak benne érdekes megmozdulások, a szó nem éppen pozitív értelmében. A felfokozott érzelmi állapotban lévő emberek élvezni fogják, de akinek érzékeny a gyomra, az ne vacsoraidőre ütemezze be... Fejek, karok repkednek, ömlenek a testnedvek, szóval van itt minden, mi abszolút nem szem-szájnak ingere. Én bírom az ilyen filmeket, legtöbbször zombi fejtépések alkalmával látni ennyi vért, meg ilyen Fűrész-típusú horroroknál, történelmi-szerű mozinál nem várna az ember ennyi vért. Ez már azért szürreális, szerintem. De attól még szórakoztató. (NEM vagyok pszichopata.)
Igazából ez egy meglepően jó film, nincs benne semmi különös, de pár percig azért elgondolkozol utána, hogy na igen. Már megint a hódítgatások, a háborúskodás... de minek?! Hogy étlen-szomjan, minden nap a farkasoktól, fejvadászoktól és fagyhaláltól rettegve aludj el, és azért imádkozz, hogy átadhasd az üzenetet egy elhízott katonai vezetőnek, aki még csak nem is látott kardot évek óta? És hogy aztán hátba veregessenek, hogy ügyes vagy, de ez a szitu nekünk ciki, inkább leölünk téged is? Taktikázás, az emberi életek megbecsülésének teljes hiánya, ez a háború, és a háborúban nincsenek nyertesek. A Kilencedik légió ezt meséli el egy emberen keresztül, hitelesen, egyszerűen, érthetően, még akkor is, ha ezzel a filmmel nem ez volt az elsődleges cél. Úgy látszik, néha véletlenül is beletrafálhatnak Hollywoodban.

A kilencedik légió - Centurion [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 97 perc
IMDb: 6,4 [20 260 szavazat alapján]
Színészek: Michael Fassbender, Olga Kurylenko, Dominic West, David Morrissey, JJ Feild, Imogen Poots, Liam Cunningham
Trailer

A farkasfalka kiütve - megint [Másnaposok 2.]

2011-06-12T14:45:00.005+02:00

Szinte biztos, hogy ha egy baráti társaságban megemlíted a Phil, Stu és Alan neveket, lesz valaki, aki felnevet. Todd Philips egy olyan filmmel ajándékozta meg az embereket két éve, amit azóta is sokan a történelem egyik legjobb vígjátékaként tartanak számon - köztük én is. A második ugyan "csak" egy második rész marad, de azért méltó folytatása a mára klasszissá vált filmnek.
A történet röviden: Ugye emlékszünk még arra a legendás legénybúcsúra Las Vegasban? Klasszikus helyszín, klasszikus végkimenetel, amit végül a vőlegény elvesztése, és más egyéb kalandok kissé felturbóztak, az egész sztori izgalmassá vált, többek közt a remek karakterek miatt. Szerencsére a srácok, vagy nevezhetjük őket akár farkasfalkának is, mit sem változtak az alatt a két év alatt, amióta Doug megházasodott. A történet egy újabb házassággal folytatódik, ezúttal viszont Stu - persze, hogy nem Alan - a vőlegény, aki egy thaiföldi lányt készül feleségül venni, csak hogy tanult a két évvel ezelőtti esetből, és esze ágában sincs még egyszer olyen gázos legénybuliba keveredni. Hogyne, de nem számol Alannel, és a ténnyel, hogy az említett falkatag rettentő féltékeny a menyasszony öccsére, Teddyre, akit Stu, Phil és Doug viszont örömmel lát maguk közt. Hogy kipöccintse a csapatból a kisöcsit, akcióba kezd, de - ki gondolná? - a dolog kissé balul sül el. Kissé nagyon, hőseink ugyanis Thaiföld veszélyes fővárosának, Bangkoknak sötét szívében találják magukat, egy elveszett testrész, egy mellényes majom, és a megint meztelen Chow társaságában, de hogy miképp kerültek oda, mikor és egyáltalán miért, mikor csak egy tábortüzes sörözésnek indult az este, az rejtély. A falka ezúttal nem csak egy pezsgő nagyvárossal találja szemben magát, de nem kevés maffiózóval, néma papokkal, sőt, még az Interpollal is, Stu-t pedig várják az esküvőn, Teddy-vel együtt, aki az éjszaka során köddé vált, és csak egy gyűrűsujjat hagyott maga mögött.
Sok vígjátékot láttam már, de nekem abszolút dobogós a Másnaposok, méghozzá azért, mert a helyzetek, bármilyen elszálltak, de elképzelhetőek, a karakterek reakciói pedig nagyon is életszerűek. A rendező elképesztően jól mutatta be az első részben a három főszereplőt, akik szerintem bármilyen helyzetben megnevettették volna az embereket, nem hogy egy ilyen elvetemült kalandban, és mind magukat adták a folytatásban is. Stu, az alapvetően higgadt és cinikus, Phil, a kissé bunkó, de talpraesett, és Alan, az agyilag totálisan elszállt srác együtt biztos, hogy kasszasiker, tehát garantálom, hogy ha valaki beül a folytatásra, nevetni fog. De előre szólok, hogy ez nem az első rész, sőt, bár ez gyakorlatilag az alap teljesen megegyezik, és a fordulatok is ugyanazok, mégis más. A filmben igazából nem sok olyan pillanat van, mikor az ember nagyon meglepődne, de rengeteg olyan helyzet adódik, ahol bizony fogni fogod a fejed. A film durvább az előzőnél, minden szempontból. Az érzékenyebb hallást már ott is zavarhatta egy-két káromkodás, de most senki sem fogta vissza magát, és meztelenségből is kapunk éppen eleget (nem lövöm le a poént, csak annyit mondok: Stunak megint meggyűlik a baja a lányokkal), sőt, még vér is lesz itt-ott.
Rengeteget lehet nevetni a filmen, de nem lesz olyan üdítő élmény, mint az egy, több okból. Először is: vannak elvárások, amiket lehetetlen lett volna teljesíteni, ha csak nem egészen újfajta történettel állnak elő az alkotók, márpedig miért írjanak más sztorit, ha az első bevált? Másodszor: a film némileg durvább, a poénok egyszerűbbek, de talán csak mert legtöbben úgy ismerjük már a karaktereket, mint a tenyerünket. Harmadszor: ez nem Vegas. Bangkok izgalmas, nyüzsgő, de sötét, a helyszín nem köti le az embert, így viszont máris jobban tudunk figyelni a falkára, amit viszont már ismerünk, ergo nem lesz sokkoló a sok iszonyat, ami körülöttük történik.
Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze újra és újra az elsővel, mert tényleg hasonlóak. Filmlieg most is teljes a dolog, a színészek és a körítés tökéletes. Már a mocskos hotelszobának is, ahonnan az egész indul, baljós a hangulata, nem vidám és őrült, mint Vegas volt, csak hogy egy példát említsek. Remekül el van találva a hangulat, a helyzet komolysága, most ugyanis nem egy elhagyott barátot kell megkeresniük, hanem egy tizenhat éves srácot, akit lehet, hogy már el is adtak szervenként, ami egyáltalán nem gyerekjáték, és nem is vicces. Csak a nézőknek, bár nekik nagyon. Ennek az alapszituációnak köszönhetően a film veszélyesebb, mégis őrültebb, mivel a három pasas nem arról híres, hogy gyorsan és egyszerűen oldja meg a stresszes helyzeteket, ami akad most is bőven. Lesz itt lövöldözés, autós üldözés, hulla, és jópár olyan dolog, ami az első részből kimaradt, viszont igazából nem hiányzott. Elismerem, kellett valami új is, teljesen ugyanazt nem lehetett eladni az embereknek, ugye. Viszont az a kérdés: kit mennyire fog bántani vagy feldobni, megérte-e a változás? Engem szórakoztatott, nagyon is, de ha választani kell, én maradok az eredeti verziónál, és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.

A véleményt elolvashatjátok a júniusi FilmMagazinban is, ahol többek közt az idei nyár egyik legnagyobb durranásának ígérkező, Super 8 című akcióban gazdag sci-firől, vagy az érzelmes és elgondolkoztató, Hanna című thrillerről is tájékozódhattok; valamint a friss infókkal szolgáló Mozihírek weboldalán is megtaláltok.

Másnaposok 2. - Hangover Part 2. [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 102 perc
IMDb: 7,0 [28 414 szavazat alapján]
Színészek: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, Ken Jeong, Paul Giamatti, Mike Tyson
Trailer

Miből lesz a mutáns? [X-Men: Az Elsők]

2011-06-10T18:19:00.010+02:00

Mutánsok, hősök, szuperképességek, ennél jobb alapanyag egy nyári mozifilmhez nem sok van (hacsak nem idegen robotok vagy földönkívüliek a téma), ennek köszönhetően idén nem is egy, hanem mindjárt három szuperhősös filmet kapunk, Thorral együtt négyet. Az X-Men annyiban más, hogy nem első darab, legalábbis ami egy filmsorozatot illet, hanem egy nulladik. Amihez szép lassan egy új sorozatot fognak írni, de nem ez a lényeg, hanem hogy a film szereplőit, ha nem is mindet, de nagyon sokan nagyon régről ismertük, és szerintem nem vagyok egyedül, mikor azt mondom, voltak elképzeléseim és elvárásaim, amiket sikerült teljesíteni. Különösebben felülmúlni mondjuk sajnos nem nagyon.

A történet röviden: Nagyon röviden? Az X-Men sorozat prequel darabja, azaz egy eredetsztori. Hogy lett Charles és Erik később X Professzor és Magneto, kik voltak az első-első-első mutánsok a csapatban, ééés... körülbelül ennyi. Ki gondolta volna?
A legfontosabb kérdés, amire választ akartam, hogy miért is lett a két férfiből ellenség, ha egyszer valaha jó barátok voltak, amit meg is válaszoltak, köszönöm szépen. Tartalmilag nem volt ezzel a filmmel az ég világon semmi gond, egy kicsit talán unalmas volt, de valószínűleg csak nekem, mivel a történelem sosem kötött le különösebben. Ha viszont nem lett volna a történelem, akkor nem lett volna Erik a nácizmus áldozata, és nem lett volna belőle később az, aki gyakorlatilag megmenti a világot egy harmadik nagy háborútól. Szóval ha a kubai rakétaválság unalmas téma is, mutánsokkal mindent fel lehet javítani, némi számítógépes effekttel pedig még többet ki lehet hozni egy csatahajók, rakéták, és sortüzek csinos kis csapatából. Engem kicsit zavart egyébként, hogy itt-ott nem volt igazán elsőosztályú a grafika, nem figyeltek eléggé a kivitelezésre, vagy nem tudom. Minden esetre ez egy apró gyengéje volt a filmnek, mintha csak a nagy akciójelenetek érdemeltek volna gondosabb kivitelezést.
Én szeretem az "eredeti" X-Men sorozatot is, de ha megkérdeznék, hogy az ebből készülő új sorozat a jobb (mert hogy ezért prequel ÉS reboot egyszerre a film), akkor viszont már most erre voksolnék, és nem csak James McAvoy miatt, akiről köztudott, hogy nagy kedvencem, és aki képes volt ellőni pár poént a hajával kapcsolatban. Ez volt az egyik kikötése ugyanis, mikor a szerep kérdéses lett: meg kell-e válnia a hajától. Fontos kérdés is, főleg annak, aki látta már James McAvoy haját. Nem kell annak eltűnnie...
Színészileg viszont pozitív csalódás volt a film. Most persze nem Michael Fassbenderre gondolok, mert őt például most konkrétan a Becstelen Brigantykból tudnám felidézni, de neki nem is kellett itt bizonyítania. Akikre gondolok, azok a manapság népszerű, és számomra irgalmatlanul borzalmas modern Disney világ és sorozatok, meg hasonló kaliberű filmecskék sztárjai, Nicholas Hoult és Lucas Till. Remekül játszottak, eszembe nem jutott volna lehúzni őket vagy hurrogni, nagyon jól hozták a karaktereiket, pedig egyik sem volt buta tini, vagy magányos farkas. Még úgy is látszott, hogy összetett karakterekről volt szó, hogy az ő kisgyerekkorukról nem is tudtunk semmit. Lefogadom, hogy egy csomószor megnézték a régebbi X-Meneket, hogy hitelesen alakítsák a későbbi alakokat... Ami nem is baj, legalább alaposak. A női karakterek viszont szerintem kicsit érdekesre sikerültek, bár Mystic (az a szép kis kékség) egészen... hogy is mondjam... tini. January Jones viszont most sem nyűgözött le különösebben, az Ismeretlen férfiben sem mutatott fel túl sok mindent, pedig most Emma Frost karakterét simán feldobhatta volna, ezzel szemben egy nyűgös, unalmas szőke nővé redukálta, ráadásul láttam vele interjút, és elnézést a JJ-rajongóktól, de a színésznő nem csak a vásznon tűnik butuskának...
A két főszereplő viszont tényleg remek volt, James és Michael közt megvolt a "kémia" (remélem nem érti félre senki), totál elhittem, hogy jó barátok, és elnézegetve pár interjút, látszik, hogy nem is tévedek. Nagyon jóban vannak, egy hullámhosszon, ami ha nem is ritka, de nem fordul elő túl gyakran. Megesik, hogy egy-két filmben az istenért nem tudják úgy összehozni az embereket, hogy hihető legyen a pozitív, erős kapcsolat a karakterek közt, most viszont erről szó sincs. Egy informátorom szerint a válogatáson előbb James volt kiválasztva, és úgy keresték Erik szerepére a színészt, hogy megnézték, mennyire jönnek ki jól egymással. Azt kell mondanom, hogy Michael Fassbendernél jobb embert nem is találhattak volna Magneto szerepére. James pedig James - szerintem az ég világon bármit el tudna játszani.
Végezetül pedig természetesen a zene... ami ezúttal tök jó volt. Még mindig a Transformers zenei világa az, ami az ilyen sci-fi féle filmek közül a favoritom, de az X-Men sem okozott csalódást, legfeljebb pozitív irányban ez is. Kellemes, fülbemászó dallamokra emlékszem egy hallgatás után, nem unalmas dübörgésre vagy vonónyektetésre.
Összességében az egész egy pozitív csalódás számomra, mint azt már szerintem párszor mondtam, csak azt nem tudom, miért. Talán mert az eredeti trilógia nem áll olyan nagyon közel hozzám, bár szeretem azt is. Sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Egy látványos akciófilmre számítottam, és kaptam egy épkézláb karakterekkel teletűzdelt, érdekes és tényleg informatív mozit, ami nincs híján humornak sem.

X-Men: Az Elsők - X-Men: First Class [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 132 perc
IMDb: 8,2 [24 645 szavazat alapján]
Színészek: James McAvoy, Michael Fassbender, Kavin Bacon, January Jones, Jennifer Lawrence, Lucas Till, Rose Byrne, Nicholas Hoult, James Flyming, Caleb Landry Jones
Trailer

Maradt mese... [A lány és a farkas]

2011-05-14T13:42:00.004+02:00

Ezt a filmet egy napon néztem meg a Thorral, és szerencsére előbb ezt ütemeztem be, hogy úgymond rákészüljek a második, nagyobb durranásnak beharangozott szuperhősös mozira. Úgy gondoltam, hogy ez majd megalapozza a hangulatomat, lesz benne egy kis izgalom, egy kis romantika, bla bla bla, egy szóval feltuningolja az agyam, és majd élesebben látom majd a második filmet. Tudtam én, hogy az a nőszemély rendezi, aki a Twilight sorozat első részéért felelős. (Igen, felelős, mert meggyőződésem, hogyha nem ő rendezi az első részt, akkor a sorozat ma nem örvend ilyen eltérő véleményeknek, hanem sokkal normálisabb reakciókat válthatott volna ki a nézőközönségből. Na de ez most nem ide tartozik.) Catherine kedves keze nyomán azonban úgy tűnik, amiben vérfarkas vagy vámpír van, abból normális film nem sülhet ki.

A történet röviden: egészen biztos, hogy a mozis közönség száz százaléka ismeri az eredeti Piroska és a farkas történetet. Maga a sztori nem sokat változott a filmben, ugyanúgy van nagymama, aki a falun kívül, az erdőben él, ugyanúgy van a butus lány, aki a nagymamájától kapott vörös kabátkában mászkál, de nincs vadász, helyette egy elvetemül bíborost kaptunk. A pap azért kell, mert a falut egy vérfarkas fenyegeti, ami minden teliholdkor állatáldozatot követel, majd egy gikszernek köszönhetően kissé bevadul, és megfenyegeti a lakosságot: ha Piroska (nevezzük így a lányt, a történet szempontjából mindegy is, bár itt Valerie-nak hívják, lehetett volna akkor már mondjuk Scarlette, nem?) nem tart vele, és hagyja el örökre a falut, folyamatosan ölni fog. Az érkező bíboros elárulja a falubelieknek azt, amit valamiért eddig nem tudtak: hogy a vérfarkas bizony bárki lehet. A szomszédjuk, a barátjuk, de akár a tulajdon férjük vagy feleségük is. Ekkor megkezdődik a találgatás, a gyanúsítgatás, hogy ki lehet a falut rettegésben tartó szörnyeteg, majd az eszeveszett hajtóvadászat is kezdetét veszi, aminek sokkal több a hátulütője, mint a haszna, de hát ez senkit sem foglalkoztat.
A film alapvetően nem lenne rossz, ha... Igen, most jön a ha, nem is egy, mert túl sok olyan pillanat és mozzanat volt, aminél fogtam a fejem. Az első, ami talán a legfontosabb, a színészi játék. Amanda Seyfrieddel nekem semmi gondom, bár nem lesz belőle legenda, az biztos. A másik főszereplő, bizonyos Shiloh Fernandez, akit leginkább sorozatokból ismerhettünk, ha egyáltalán, talán megütötte az elfogadható szintet, és nála sokáig nem is tudtam, hogy most akkor jófiú, vagy nem. De tényleg, mindenki más úgy játszott, mintha a rendezőnő ráordított volna, hogy nem, nem szabad színészkedni, kivéve, mikor vérszomjas vagy, vagy nagyon-nagyon szerelmes. Mondom én, hogy megártott neki a sok vámpír téma.
De ha már a színészek, köztük olyan nevek, mint Gary Oldman, vagy Julie Christie, akik azért köztudottan tudnak színészkedni, mégsem voltak hajlandóak rendesen játszani, akkor lehetett volna maga a történet csavaros és tényleg izgalmas, de nem. Lehet, hogy tényleg túl sok filmet néztem már, de nem kellett eltelnie sok időnek, hogy leessen, ki a vérfarkas, csak egy kicsit kellett gondolkozni, és egyértelművé vált. Az viszont idegesítő volt, hogy lépten-nyomon próbálták félrevezetni szerencsétlen nézőt, aki amúgy is el lehetett kenődve, hogy micsoda film ez, és még akkor hülye is vagyok, amiért nem jövök rá? Nem, mindenkit megnyugtatok, hogy rá fog jönni, ki a farkas, csak nem szabad elhinni a mindenféle utalásokat, amik már túl nyilvánvalóvá tennék a dolgot.
És a negatívumok még mindig nem értek véget. A vérfarkas kifejezetten rusnya volt, és kissé igénytelen. Ugyanolyan furán mozgott, mint a Twilight animált kutyusai, pedig mikor előbukkantak a második részben, Catherine Hardwicke már messze járt... Ez engem igazából csak azért dühít, mert meggyőződésem, hogy ha az első, debütáló része az Alkonyat sorozatnak egy jobb, normálisabb felfogású, kevésbé szentimentális ember kezébe kerül, akkor a visszajelzések sem lettek volna ennyire szélsőségesek. Persze tudom, hogy egy vámpír és ember közti szerelem alapvetően nyálas téma, de ettől még nem kellett volna mindjárt el is butítani a sztorit, és belefojtani a mozizót a nyáltengerbe és izzadságszagú "akciójelenetekbe", ahogy A lány és a farkas esetében is történt.
Az egyetlen jó dolog a filmben a látvány, konkrétan a stúdió volt. Egyáltalán nem volt élethű, ne értsen félre senki, de hangulatos volt, sőt, kifejezetten aranyos. A színek, a hatások is mind kellemesek voltak, csak hát a megoldások megint... Kinn fagy, fél méteres hó, persze semmi pára, mikor levegőt vesznek és kifújják az emberek, de akkor bent, a tágas, sőt, hatalmas házakban mindössze egy kis tűz ég, és mindenki vidáman mászkál kis semmi ruhákban? Lehet, hogy nem figyeltem, és eszkimó faluról volt szó?
Tehát a film számomra nagy csalódás volt, Catherine Hardwicke pedig elérte, hogy ha lesz is filmje mostanában, ne nézzem meg, moziban semmiképp... Nem szeretek negatív véleményt mondani, mindig próbálom a jó oldaláról megközelíteni a dolgokat, de A lány és a farkas nem sok pozitívumot tudott felmutatni, és mikor kijöttünk a moziból, a szokásos hallgatózásom során azt vettem észre, hogy ezzel nem voltam egyedül. Túl sok erőltetett romantika, túl kevés izgalom, túl sablonos karakterek jellemzik a filmet. Csak annak ajánlom, aki... Nem, igazából senkinek sem ajánlom.

A lány és a farkas - Red Riding Hood [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 100 perc
IMDb: 4,6 [6 817 szavazat alapján]

Színészek: Amanda Seyfried, Gary Oldman, Billy Burke, Shiloh Fernandez, Max Irons, Lukas Haas

Trailer

Egy újabb isteni szuperhős [Thor]

2011-05-14T13:27:00.005+02:00

Tudni kell rólam, hogy a valóságtól minél elrugaszkodottabb egy történet, minél több benne a fantasy elem, én annál jobban szeretem. A szuperhősös-mutánsos sztorik épp ezért kötnek le szinte kivétel nélkül, de a Thor most valamilyen szinten új eleme a „gyűjteményemnek”: most nem egy génkezelt, fertőzött vagy szuperintelligens csodabogár, hanem egyenesen egy isten csöppen az emberek közé, majd menti meg látványosan és bölcsebbé válva a világot. Még ha ezúttal nem is a miénket.

A történet röviden – elég bonyolult, mivel annak ellenére, hogy nem egy mély cselekményről van szó, elég sok minden történik benne, de nagy vonalakban azért menni fog. Végeredményben leginkább talán a hamarosan a mozikba kerülő Zöld Lámpás sztorijához hasonlít, mivel itt sem egy földi halandóból válik hős, ugyebár, hanem mindjárt egy egész univerzum ismeri meg Thort, már ha eddig nem hallottak róla.
Valószínűleg sok embernek hangzik ismerősen a Loki vagy az Odin név, akiket mi, az egyszerű földi halandók ma már csak legendáknak és skandináv meséknek hiszünk, és eszünkbe sem jut, hogy egy másik dimenzióban, univerzumban, nevezzük, aminek akarjuk, bizony még mindig élnek ezek a legendás alakok, akik egykor megmentették a Föld népét egy másik, Jégóriásoknak nevezett fajtól. Persze attól, hogy istenek, ezáltal pedig jóval többek fizikailag, mint a halandók, nekik is megvannak a maguk bajai, mint például az utódlás kérdése. Odinnak, Thor és Loki apjának is eljön az ideje, és nagyobbik, forrófejű, makacs és harcias fiára, Thorra szeretné hagyni a trónt, aki azonban apja egyik parancsának ellenszegülve megtámad egy másik világot, a legyőzött Jégóriásokét, akik épp királlyá koronázása napján döntenek úgy, hogy megtorolják Odin egy régi háborús lépését, és meglopják Odint. Thor viszont ezzel az akciójával csak azt éri el, hogy apjánál betelik a pohár, és száműzi a Földre, legendás kalapácsával együtt, így esik – szó szerint - Thor halandóvá válva egy fizikus egyetemista, Jane kocsija elé az új-mexikói sivatagba, ahol Tony Stark filmje végén megtalálják Thor kalapácsát is, remélem mindenki emlékszik. Ettől kezdve Thorra rögös út vár, amin megismerkedik a felelősség, a bölcsesség és a szerelem fogalmával is, hogy a végén méltó utódja lehessen Odinnak. Ehhez elég sok mindenen kell keresztülmennie, többek közt rájön, hogy öccse, Loki egy áruló, és egyszer meg is hal, hogy aztán feltámadva, istenként megmentse szerelmét, aztán a Jégóriások bolygóját, és bár semmi sincs ingyen, Thor megtanulja, hogy van, ami megéri az árát.
Ehhez a filmhez őszintén szólva nem fűztem nagy reményeket, amúgy sem vagyok képregény olvasó, csak a megfilmesített változatokat szeretem, de azokat általában nagyon. Chris Hemsworth a Star Trekben már feltűnt, de akkor csak pár percet kapott, nem igazán tudtam eldönteni, milyen színész, csak azt, hogy szőke létére szimpatikus (igen, vannak előítéleteim). Kicsit féltem, hogy olyan lesz, mint a képeken és megjelenéséneken: túl visszafogott, túl semleges, de csalódnom kellett. Thor élettel teli, lendületes figuráját száz százalékosan hozta, és alaposan ki is gyúrta magát, nem beszélve az akciójelenetekről, amiket sokszor ő maga csinált, tisztán látszott. Minden tiszteletem az övé, tényleg. Ráadásul végeztem egy kis kutatást személyét illetően, és sejtéseim igaznak bizonyultak, Chris ausztrál. Nem tudom, miért, de az ausztrál színészekben van valami, amitől a karaktereik tényleg életre tudnak kelni, vegyük például Sam Worthingtont, vagy Hugh Jackmant.
Natalie Portman volt a másik fő-főszereplő. Nem volt eddig a szívem csücske, de a Black Swan óta csökkentek az ellenérzéseim, és a karaktere is egészen jó fej volt, épp eléggé ahhoz, hogy ne Natalie-t, hanem a Jane-t lássam. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak, az egész film dinamikus volt, bár nem annyira, mint a Vasember esetében, de hát valljuk be, Tony Starkot nehéz lekörözni… Viszont Thornak majdnem sikerült behoznia, azt kell mondanom. Sokszor kellett nevetnem a film alatt, és a meglepően sok ember velem kacarászott, szóval nem csak nekem volt vicces például a kávézós jelenet, és sok másik. Értékeltem még, hogy nem vitték túlzásba a romantikát, és nem csak egy női karakterben volt „élet” (kösz, alkotók), meg az apró átfedéseket, amik egyre csak felcsigázzák azokat, akik az Avangers filmet várják türelmetlenül. Szó esett Tony Starkról, és aki elég fanatikus, annak feltűnhetett a pár percre megjelenő Hawkeye is, aki elméletben szintén nagy szerepet kap majd a Bosszúállókban.
Ami még pozitívum volt, az a mozis élmény maga. Csak 3D-ben lehetett megnézni, én meg el nem tudtam képzelni, mi lesz ebben olyan, amit muszáj térhatással nézni, de a végén bántam volna, ha lemondok a szemüvegről. Látványos, és ami talán még jobb, végre egy igazán hangos film! A Dolby majdnem levitte a fejem, szerintem kicsit károsult a hallásom a robbantások miatt, de maximálisan megérte. Remegett a kóla az üvegben, a telefon a zsebemben… Ami viszont most nem volt rám nagy hatással, de amit mindig figyelek, a zene. Egy taktust nem tudnék felidézni, ami nem tudom, negatívum-e, mert olyan jellegtelen volt, vagy pozitívum, mert annyira lekötött a film, hogy ilyesmire nem figyeltem. De ezernyi más dolog volt, ami kárpótolt, például Thor otthonának a látványvilága, főleg a három dimenziónak köszönhetően. Csodálatos színek és formák uralták a vásznat, ahányszor csak "hazatértünk", és az egész egyáltalán nem tűnt műnek, sőt, nagyon szépen és igényesen meg volt oldva a dolog.
Szóval még ha a zene hiányzik is a filmből, minden más megvan: látvány, humor, történet, színészi játék, úgyhogy a nyár első szuperhősös filmjét mindenképp érdemes moziban, a vászonhoz közel megnézni, mert szó szerint ütős. És ne felejtsünk el benn maradni, és megvárni, amíg elő nem bukkan Nick Fury a sok-sok név után, akkor is, ha a mozi dolgozói kihessegetnének. Megint csak egy érdekes extra jelenet lesz a jutalma a kitartó ellenállóknak.

Thor [2011]
12 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 114 perc
IMDb: 7,5 [31 661 szavazat alapján]
Szereplők: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Anthony Hopkins, Tom Hiddleston, Kat Dannings, Stellan Skrasgard, Idris Elba
Trailer

Restart

2011-05-12T21:15:00.001+02:00

Vagy ha nem is restart, de előreláthatólag mostantól valamivel aktívabb leszek itt, és írogatok néhanap, több okból kifolyólag is. Egyrészt, mert megint rákattantam a filmekre, megy naponta egy minimum, vagy ha nem film, akkor sorozat, amiről szintén szófoshatok, ha úgy tartja a kedvem. Sőt, néhány klip is elég olyan mostanság, amit szívesen véleményeznék. -.- XD

A másik ok, amiért írni fogok, havonta egyszer minimum, az egy internetes újság. ^^ A májusi számban már meg is jelent két irományom, egy rövidebb meg egy hosszabb, de tessék elolvasni az egészet. 8D És mivel kaptam engedélyt rá, így ide is kikerül, amit ott írtam, de azért érdemes szerintem, ha már valaki arra vetemedik, hogy elolvasson, akkor olyan külsőbe burkolva, ami nem égeti ki a szemet, mint ez a blog, teszem azt...

Szóval blogom elenyésző olvasótábora, figyelmezzetek, mert VérGyilokmókus újra toll helyett klaviatúrát ragad (aminek az a és w betűje többek közt nem működik), és tovább alkot.

Isten áldja Azolvasókat!

Előzetesek

2011-02-12T16:50:00.002+01:00

Ezúttal az akció és horror kedvelői fognak örülni. Nem beszélek inkább, a lényeg lejjebb látható.

X-Men: First Class: Jómagam odavagyok a mutánsos-szörnyes-különleges képességű emberekkel teletűzdelt filmekért és sorozatokért, bár tény, hogy maga az eredetu X-Men trilógia cseppet sem áll közel a szívemhez, viszont az újabb, Wolverine (azaz Farkas) születését bemutató film annál jobb. Mivel ebben a filmben már a maguk a felbukkanó színészek is remekek, nagyon rossz nem sülhet ki a dologból. A film története is jó, ami röviden annyi, hogy is lett a fent említett X-Men csapat, ki hogy lett azzá, ami, és ki miért választotta azt az oldalt, amelyik mellett elkötelezte magát. Köszönhetően az egyre csak fejlődő digitális világnak, a trükkök és effektek is precíznek tűnnek, és a puskaport sem lőtték el (egyelőre). Mondjuk épp ideje volt már egy előzetesnek, hozzáteszem...

Vanishing On 7th Street: Alan Wake? Remélem elolvasta mindenki az irományom róla. Nem? Kár, mert ez a film kísértetiesen hasonlít arra, eltekintve a sztori alapjától. Itt nem egy író rémálma elevenedik meg, vagy legalábbis nem ez jön le az előzetesekből, hanem az emberek egyszerűen csak eltűnnek, hogy a lelkük árnyékként vadásszon a sötétben a megmaradt halandókra. Szerintem egész izgalmas film lesz, bár nem tudom elképzelni, hogy miféle lesz a csattanó. Egy mozit mindenesetre megér, hátha nehezebben alszom majd.

Transformers 3: Húha. Hát az előzetes egyelőre nem is előzetes, csak valami dokfilmszerűség, ami felcsigázza az olyanokat, mint én. Én ugyanis a második pocsék eredménye ellenére bizakodva várom a reményeim szerint záró részt, és szintén csak remélni merem, hogy a készítők betartják az ígéretüket, és remek filmet alkotnak, ami nem csak eszetlen durrogtatásból és otromba humorból fog állni, hanem stílusos lesz, vicces és izgalmas, mint az első. Sajnos még elég sokat kell várni, hogy ez kiderüljön.

Csak egy kis bosszú... [Halálos ítélet]

2011-01-07T22:58:00.024+01:00

Vannak filmek, amiket csak azért ül le megnézni az ember, mert van benne egy-két színész, akik miatt már kötelességének érzi a filmet. Számomra ilyen színész Garrett Hedlund, akinek ezen filmje kivételével már az összes megvolt, akinek a munkásságát szerény véleményem szerint érdemes lesz figyelni, és mivel a TRONt nemrég láttam moziban, eszembe jutott, hogy ez kimaradt, pedig már akkor meg akartam nézni, mikor elkészült, csak hát nálunk nem került a mozikba. Legalábbis ha jól emlékszem... De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az utóbbi időben olyan filmek kápráztatnak el, amiktől az ellenkezőjét vártam. Ilyen volt az egyszemélyes thriller, a Buried, a Devil című noname színészekkel ellátott horror, és most a Death Sentence, azaz a Halálos ítélet is.

A történet röviden: Nick Hume (akit Kevin Bacon játszik) boldog, kertvárosi életet él két fiával és gyönyörű feleségével, cégigazgatóként. Egy este a nagy hokireménység fiával tart hazafelé egy győztes meccsükről, amikor is két kivilágítatlan kocsi jön velük szembe. Nick jó szándéktól, na meg persze jópolgári kötelességből rájuk villant, hogy kapcsolják fel a lámpáikat, hiszen ez mégiscsak veszélyes... Fogalma sincs - honnan is volna - hogy a két kocsiban ülő csapat épp egy beavatási rituáléhoz keres áldozatot, és hogy a lámpás akcióval magára haragította őket, sikeresen felhívva magukra a figyelmet. A benzinkútnál, ahová muszáj betérniük, megtörténik a tragédia: Nick fiát, Brandont halálosan megsebesítik. Nick látja az elkövető arcát, de később ahelyett, hogy ezt a bíróságon is elmondaná, saját kezébe veszi az ügyet, legalábbis ő így hiszi: megkeresi és meg is öli a fia gyilkosát, de nem számol azzal, hogy a helyi falkavezér öccsét kivégezni nem a legokosabb húzás, ha van még, akit féltenie kell. Ettől kezdve senki sincs biztonságban, mindkét oldalon hullanak az emberek, a rendőrség vallomások, tanuk és bizonyítékok híján tehetetlen, Nick pedig a végére mindent elveszít, és bár valamilyen isteni csoda folytán ő nem hal bele a sérüléseibe, de lelkileg kikészül, és a lecke ezúttal a bandavezérnek szól: az a legveszélyesebb ellenséged, akinek már nincs vesztenivalója.
Hát először is, amiért elsősorban megnéztem (Garrett Hedlund színészi tehetsége), az nem okozott csalódást. Garrettet eddig bárhol láttam, bármilyen típusú szerepben (és sajnos túl sokszor nyúl mellé filmileg, egy nagyobb sikerfilmje sincs még), mindig hitelesen és őszintén játszott. A kopasz, tetovált, bagós rosszfiú keménysége és a nagyobb fivér érzelmei mind benne voltak, akármilyen jelenetről volt is szó, száz százalékosan teljesített, nem játszott túl, nem volt lapos. Le a kalappal. Különösen az utolsó jelenete volt kifejezetten szívhezszóló, még ha túlzásnak tűnik is. Belegondolva nem volt az.
Kevin Baconnel kapcsolatban nincs semmi extra hozzáfűznivalóm, őt annyira nem ismerem, és talán egy cseppet túljátszotta a sokkos, mégis elszánt apát, de még nem láttam szerencsére ilyet (sem gengsztert, ha már itt tartunk), szóval lehet, hogy így reagálnék én is, fene tudja...
Ami még a történeten kívül nagyon bejött, az a rendezés és a zene. Nagyon jól voltak összerakva a jelenetek, hatásosak és tényleg fárasztóak lehettek a hosszú, vágás nélküli üldözések rohanva, és az akciójelenetek is elég életszerűek voltak, nem "lájtositották" őket, de nem is volt eltúlozva. Értsd: ha egy sörétes puskával 6 méterről fejbe küldenek, nem kis lyukacska lesz a fejeden, de azért a felsőtested megmarad. (Oo Jaj, ezt miért E/2-ben mondom?! xDD) A zenék is jók voltak, mint azt mondtam, a szövegük is érdekesen igazodott a filmhez. Aztán a többiek színészi munkája is jó volt, egy két kivételtől eltekintve, pl Billy (aka Garrett Hedlund) apja már túl kattant volt, azon gondolkoztam, hogy miképp lehetett még életben, miért nem csinálta még ki senki...
És mi még fontos nekem nagyon egy filmben maga a sztori. A bosszúállós-lövöldözős filmek nem szoktak rosszak lenni, de nekem ez különösen tetszik, mivel rávilágit arra az egyszerű tényre, hogy édes ugyan a bosszú, de semmi értelme, mert ahogy a bölcs rendőr is megmondta, mindenki csak veszít. De hát ki az, aki szó nélkül üldögél, ha megölik a gyerekét? Vagy az öccsét? Vagy a feleségét? Vagy a barátait? És aztán már nincs megállás... A film csak erről szól, ezért talán unalmasnak is tűnhet, mivel akciójelenetből olyan 4-5 van talán összesen. Nem is ez a leglényegesebb benne, hanem az, hogy a két központi alak egy szintre kerül, és az a pillanat is érdekes, mikor erre rájönnek: az egyik világa pokollá változik, míg a másik megszokott, szépen, stabilan álló közössége darabjaira hullik, és mind a ketten csak magukat okolhatják érte. Az utolsó (előtti) jelenet ezért is szép a maga módján; a háborúnk vége, és talán van, aki megkönnyebbül, és megbánja, amit tett. Persze ekkor már mindenki számára késő. Ráadásul akármilyen hihetetlen, én a gengszterbandát is meg tudtam bizonyos szinten érteni, és néha még sajnáltam is őket egy kicsit, forgott a gyomrom, mert nem önszántukból választották ezt, egyszerűen ebbe születtek és haltak bele.
A maga műfajában az egyik legjobb film, újra meg tudnám nézni, ami nagy szó, mivel akciófilmeket az ember csak akkor néz újra, ha már nincs más, de a Halálos ítéletben annyi a dráma, az érzelem(ből néha kicsit sok?), és az ember orr alá dörgölt igazság, hogy pár ismerősömmel csak ezt nézetném egy hétig. És persze mellettük ülnék, és nézném én is.

Halálos ítélet - Death Sentence [2007]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 111 perc
IMDb: 6,8 [30 930 szavazat alapján]
Színészek: Kevin Bacon, Kelly Preston, Jordan Garrett, Stuart Lafferty, Garrett Hedlund, Aisha Tyler, John Goodman, Matt O'Leary
Trailer

Trailerek

2011-01-05T16:43:00.007+01:00

Ahogy ígértem, hozok most pár előzetest, ízelítőül, hogy miféle filmekre számíthatunk idén, azaz 2011 első felében. A legutóbbi ilyen témájú bejegyzésemben is volt nem egy, akit csak idén látunk viszont a moziban, de - ugyebár - amiket most linkelek, azok még hetekig, hónapokig pihennek a reklámok készítésébe, marketingkampányokba, titokzatos utalásokba és képekbe temetkezve, de a kegyes filmipar egy-egy két perces ízelítővel megajándékozott minket, filmfanatikusokat. És akkor nézzük, mit lesz érdemes tavasszal megkukkantani. *-*
Igyekszem olyanokat hozni, ami nem igazán ismert, egyelőre legalábbis. Később könnyen lehet, hogy a populárisabb filmeket is betrailerezem ide. xD Mindenesetre szokás szerint az előzetesek alatt a rövid leírás is olvasható, na meg hogy miért tettem be ide...

Your Highness: mindjárt egy felirat és szinkron nélküli vígjátékba oltott kalandfilmet dörgölök az emberek orra alá. Hogy miért ajánlom? Hát nézzük meg a trailert, szerintem magáért beszél. Kicsit beteg, kicsit barom, de jó. ^^ Ja és James Franco, kell még több indok?
Fast Five: azaz Halálos Iram, méghozzá az ötödik a sorban, még mindig Paul Walkerrel, és a többi nagyágyú is visszatér, még jobb verdákkal, még több csajjal, és valószínűsíthetőleg még több akcióval, ami csak jó mindenkinek, aki szereti (nézni) a száguldozást... Csak remélni tudom, hogy nem lövik el a puskaport előre. Itt sincs még felirat vagy szinkron.
A Negyedik: egy leginkább tiniknek szóló akció sci-fi, de ne ijedjünk meg. Az előzetes után én bizakodó vagyok, Alex Pettyfer nekem sosem volt ismerős, de tör fel a srác rendesen, ami nem is csoda, Timothy Olyphant viszont mindig jó, úgyhogy ez is nézős film. Elég szép visszhangja van amúgy, és a sztori sem rossz, mi szerint vannak köztünk idegenek egy páran, itt rejtőznek, emberi alakban, valaki azonban elkezdi őket sorban megölni. Pettyfer a negyedik a sorban, és ő következik... Jujj-jujj. Itt robantgatások, gyújtogatások, röpködések és autósüldözések lesznek, érzem.
Álomháború: Na ennek a filmnek rosszabb címet nem is adhattak volna a magyarok... A cím alapján valami gagyi, csajos bénaságot várna az ember, holott látványban a 300 és a Watchmen szintjén mozog, mivel a rendező is ugyanaz, ezért a brutalitás sem lesz kevesebb, mint a fent említettekben, habár a történet valóban kicsit fura. Négy lány egy bolondokházába van zárva, és elképzelik, hogy megszöknek. Vagy valami ilyesmi. Széles vásznon, dolby-ban viszont felőlem arról is szólhatna, hogy cukorkát akarnak lopni a szomszédnénitől, akkor is nézős.
Zöld Lámpás: Thor után következő szuperhős a szupersztár Ryan Reynolds főszereplésével, akinek még nem láttam rossz filmjét, ezt teljesen őszintén mondom, ráadásul ebben a filmben annyira gyökér alak a karaktere, hogy bájos lesz nézni. És, ha jól tudom, Ryan egyike azon keveseknek, akik Marvel (Deadpool) és DC (Zöld Lámpás) képregény megfilmesítésében is főszerepet játszik. A történettől ne várjunk sokat, az szokás szerint kicsit butus, de nagyon tanulságos, hősies és szórakoztató, pláne moziban. Az egyetlen negatívuma előreláthatólag a filmnek Blake Lively, aki ugyan a Tolvajok városában pozitív csalódás volt, de a beszédstílusa és szájtartása még mindig irritáló...
A lány és a farkas: éééés a közeljövő legvárósabb filmje: a Piroska és a farkas horror-szerű feldolgozása. Csak egy kicsit féltem először, mivel az rendezi, aki a Twilight Saga megfilmesítését úgy ahogy van, elvágta azzal, hogy szerelmes lett Edwardba, és ez rányomta a bélyegét a munkájára is. De reméljük a farkasba most nem zúg bele, aki nem mellesleg a jelenlegi történet szerint vérfarkas (a rendező mégsem tud szabadulni a vámpír-vérfarkas vonaltól xD), a piros ruhás lány pedig beleszeret. A falu azonban meg akarja ölni a farkast, aki gyilkolászik, csak hogy a lányon kívül senki sem tudja, ki az. Talán a lány sem...? Érdekes lesz, kicsit durva és romantikus is. Soft horror, leginkább nőknek és bátor férfiaknak.

. . .

2011-01-05T12:45:00.004+01:00

Csak jelezném közeljövőbeli terveimet a bloggal.
Először is, megkeresem a kephost üzemeltetőjét, és minden képet virtuálisan feldugok tudjuk, hogy hová.
Másodszor, ezeket a képeket, amiket elvesztettem, újra feltöltöm egy saját tárhelyre, és szépen megcsinálom megint az oldalmenüt.
Harmadszor: kibővítem a számomra várós idei filmek listáját. Elárulom, hogy lesz bőven film, amit szerintem érdemes lesz megnézni, főleg szélesvásznon, aminek már van, azoknak a trailerét is feldobom.
Negyedszer: megnézek még pár filmet, amit 2010-ben meg akartam nézni, és megcsinálom a 2010-es listámat.
Ezek a teendők, akármilyen kis pitinek tűnnek is, időbe fognak telni, de nagyon igyekszem. Ráadásul mindezek mellett még több filmleírás is érkezik, és agyalok valami újításon is. Addig kénytelen az idetévedők élvezni a régebbi írásaimat. Szegénykék.

A jó, a rossz és Ben Affleck [Tolvajok városa]

2011-01-05T11:57:00.006+01:00

Hosszú kihagyás után visszatérek kis időre a mozi világába.

Ezt akár egy kiégett, hollywoodi színész is mondhatta volna, de csak én vagyok, és a bejelentés igaz: mostantól megint több időt szentelek a blognak. Mivel már hónapok óta nem rittyentettem ide semmi érdemlegeset, nézzétek el nekem, ha kijöttem a lendületből...
Az első film, amit a 2011-es évben minősíteni és boncolgatni fogok, az a Ben Affleck által rendezett Tolvajok városa. Azt a filmjét, amit Matt Damonnal rendezett, és amiért Oscart is kaptak, egyelőre nem láttam, mivel bevallom, nem vagyok egy nagy Ben Affleck-fan. Viszont ez a film nem csak azt érte el, hogy teljesen lekössön több, mint két órán keresztül, hanem azt is, hogy az ellenszenvem Blake Lively-val, Ben Affleck-kel és a Bombák földjén (eddig azt hittem, méltatlanul) nagyra tartott színészével, Jeremy Rennerrel szemben jelentősen csökkenjen. Ugyanis mindegyikük remekül, hitelesen és teljes átéléssel játszotta a szerepét, és a mellékszereplőket is dicséret illeti, mivel amikor csak megjelentek, nem szorultak háttérbe, hanem teljes értékű tagjai voltak az adott jelenetnek. Ben Affleck ügyes főnök, ez az igazság.
A történet röviden: Boston, Charlestown, a maffia egyik melegágya. Kis bandák, drogok, fű, alkohol, minden megvan a tökéletes bűnözéshez. Itt éldegél Doug, három barátjával, akikkel főállásban bankokat rabolnak és páncélautókat törnek fel, néha elagyabugyálják azt, aki nem szimpatikus nekik. A kemény kvartettből Doug a legbékésebb, legmegfontoltabb tag, míg Jem, a barátja meggondolatlan, veszélyes fickó, aki már 9 évet ült emberölésért. Egy bankrablásuk alkalmával túszul magukkal visznek egy nőt, a bankfiók vezetőjét, Claire-t, akit később elengednek. Csak hogy kiderül, a nő alig pár utcányira lakik tőlük, és félő, hogy a hangjukról vagy valami másból egy nap felismeri majd őket. Doug vállalja, hogy ellenőrzi a nőt, figyeli, mit akarnak tőle a zsaruk. Ez szépen megy is, olyannyira, hogy szépen lassan egymásba szeretnek Claire-rel. Doug haverjai, főleg Jem ezt cseppet sem nézik jó szemmel, főleg, hogy egyre nagyobb bulikra készülnek, Doug pedig egyre erősebb késztetést érez kiszakadni ebből a közegből. Csak hogy azt nem olyan könnyű... A "charlstowni keresztapa" megfenyegeti, hogy kinyírja a nőjét, Jem az orra alá dörgöli, hogy miatta ült 9 évet a sitten, Jem húga pedig azt állítja, a lánya Doug gyereke. Így a pasasnak nincs más választása: bele kell mennie az utolsó, nagy melóba, ami után végleg el akar tűnni a környékről, Claire-rel együtt. Közben viszont az FBI sem tétlenkedik, keveri azt a bizonyos végterméket, közlik Claire-rel, hogy kivel épp összefekszik, az ejtette túszul a bankban és rabolta ki, és megfenyegetik Jem húgát is, hogy az elárulja nekik, mire készül Doug. Egy szóval mindenki keresztbe akar tenni a másiknak, ki akarja használni a többieket, mindezt úgy, hogy közben valójában mindenki összetartozik, és a betyárbecsület is dolgozik. Hogy mi lesz az egész vége? Hát érdemes megnézni a filmet...
Ami azt illeti, a film az első perctől kezdve teljesen lekötött. Mindig is szerettem az izgalmas maffia-sztorikat, főleg, ha van bennük némi érzelem is. Nőből vagyok, szóval ezen nem lehet csodálkozni. Viszont amennyire a romantika, úgy a fegyverropogás és a bunyók is kellenek nekem egy ilyen típusú filmbe, a Tolvajok városában pedig - ami egyébként egy könyv alapján készült - tökéletes az egyensúly. Nem zuhan rózsaszín nyáltengerbe, és nem is fröcsög minden pillanatban a vér. Életszagú párbeszédek, szép képek, jó zene, és remek színészi játék jellemzi az egész filmet. A szereplők akcentusát elképesztően jó volt hallgatni. Mivel nem értek ehhez annyira, hogy hallás után felismerjem, melyik ország vagy állam fiairól van szó, így konkrétumot nem mondhatok, de kicsit angolosnak, kicsit íresnek tűnt néhányuk beszéde, és ez elég kellemes az olyan fülnek, aki ugyan ebből hallás után hirtelen nem sokat ért, de már csömöre van a keményen hangzó amerikai dumából.
Nem csak a film "külsője" volt jó, hanem a történet vezetése is, nem voltak zökkenések, nem bukdácsolt a sztori egyszer sem, a film nem tűnt hosszúnak, de rövidnek sem, hogy hiányoljak belőle valamit. Minden szépen el volt magyarázva, nem maradtak fekete foltok, és a vége sem hihetetlen, vagy rosszul befejezett. Azt mondanám, lehetne akár folytatást is csinálni neki, de az olyan hiba volna, mint mondjuk a Füstölgő Ászok második része... Vannak filmek, amiket egyszerűen hagyni kell úgy és annyiban, ahogy vannak. A tolvajok városa néhol már irritálóan izgalmas, de csak pár percig, tehát a film végére azért még marad ujjunk, legfeljebb a körmünk tűnik el nyomtalanul. Értékeltem azt is, mint említettem már, hogy a romantikus szál sem lett túl finom és kiemelkedő. A történek egyik alappillére a túsz és túszul ejtő szerelme, de csak az egyik, és Ben Affleck szerencsére nem is akarta erre az egyre helyezni a filmet. Ott volt még a bajtársiasság, a közös gyerekkori traumák, a hasonlóan életvitel, mint összekötő kapocs, és ettől volt a végére az egész dinamikus és érthető, mégsem kiszámítható. Persze azért érezni, hogy a Tolvajok városa az álomgyárban készült, nem is tagadhatják, de ahhoz képest véleményem szerint egy egészen ütős, pörgős és értelmes lövöldözős film lett, már csak azért is, mert amennyire tudom, a dolgok arrafelé tényleg így működnek. Ezek után, ha véletlenül Boston környékén járok, ezt a területet messze elkerülöm...

Tolvajok városa - The Town [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 124 perc
IMDb: 7,8 [39 214 szavazat alapján]
Színészek: Ben Affleck, Rebeca Hall, Blake Lively, Jeremy Renner, Titus Welliver, Jon Hamm, Pete Postlethwaite, Chris Cooper
Trailer

Bo.Szi.!!

2010-12-31T14:13:00.002+01:00

Kedves látogatók!

Először is boldog új évet szeretnék kívánni mindenkinek, és egyúttal elnézést is kérni, amiért hónapokig pangott az oldal... Más dolgaim voltak, olyasmik, amikhez szintén kell némi kreativitás és lelkesedés, és kicsit fáradt lettem volna agyilag még itt is csacsogni. Pedig voltak ám filmek, amikről lehetne beszélni, és mivel ezekben az órákban néztem meg egyet, az évben az utolsót, és elég jó volt, hát most, miután nekiállok rendbe szedni a képeket és az oldalmenüt, írni szeretnék a TRON-ról, a Salt-ról és még más filmekről is, ha időm és energiám engedi. Addig olvasgassátok a régi bejegyzéseket, ha van kedvetek, vagy ilyesmi... Én listákat készítek, írogatok és mentegetek, hogy holnap, azaz jövőre xD már kész legyek, és újra feléledjen a blog.

Hát ezért

2010-11-16T17:28:00.003+01:00

Az utóbbi "rövidke" időben nem írtam, nem hoztam, nem mutattam semmit. Bocsika. Most is csak azért pöttyintek ide valamit, hogy akik ide járnak, tudják: nem feledkeztem meg a blogról, csak egyszerűen nem láttam mostanában olyan filmet, amit érdemes lett volna boncolgatnom... Nagy valószínűséggel még a héten mutatok pár meglehetősen ütős trailert. Van pár.

Addig is legyetek rosszak.

Kész rémálom [Alan Wake]

2010-08-26T14:33:00.012+02:00

Megint egy új típusú bejegyzés következik.

Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be a "játék" címke első tagját, Alan Wake-et! Úgy gondolom, mivel manapság valami félelmetes, milyen minőségű cuccokat csinálnak PCre, Play Station-re, Xbox-ra és hasonló kütyükre, ezért érdemes róluk is pár szót ejtenem, ha már előzetesekről is ódákat zengek. Ráadásul az Alan Wake az első nekem... *-* xD XBoxon kezdtem vele játszani pár napja, és az ok, amiért most ajánlom, az a következő: teljesen filmszerű.

A történet röviden: Alan Wake egy 30-as évei elején járó író, aki két éve kiadott könyvének sikere óta képtelen normális történetet papírra vetni, és kezd ideges lenni az ihlethiánytól. Így aztán feleségével úgy döntenek, kikapcsolódnak, és elutaznak Bright Fallsba, egy hegyek közt húzódó kisvárosba. Az első nap körbenéznek, és Alan máris összefut egy idegborzoló nyanyával, mikor át akarnák venni a kulcsot az erdei bungallóhoz. A fekete cuccos nénike megígéri Alannek, hogy hamarosan látják egymást, írónk pedig (aki amúgy horrortörténetek írásával keresi a kenyerét), nem parázik különösebben. Mivel nagyvárosból való, azt hiszi, csak egy kattant banya a faluból... De mekkorát téved! Mikor végre elfoglalják a kis házikót egy tó közepén, és kipakolnak, már sötét van. Alice, Alan fiatal felesége meg akarja lepni Alant egy írógéppel, de a srác, mikor meglátja, teljesen berág a csajra, amiért még ő sem hagyja békén, nem elég a sok rajongó és a menedzsere. Így kirohan a házból az éjszakába, tudván, Alice nem fogja követni, mivel retteg a sötétségtől. Pár perc múlva azonban iszonyú sikítás és kiabálás hallatszik a házból, Alice segítségért kiállt, de Alan beérve a házba nem találja, csak egy, a tóra néző törött ablakot. Abban a hitben, hogy Alice ott esett ki (vagy lökték, az ember egy idő után mindig a rosszabbik eshetőségre gondol), utána ugrik - a játék pedig gyakorlatilag itt indul el igazán. Alan ugyanis hirtelen a szétzúzott kocsijában ébred, az út szélén, és nem emlékszik, hogy kerül oda az éjszaka közepén. Nincs más nála, csak egy zseblámpa, és hirtelen beugrik neki egy visszatérő rémálma, amiről anno könyvet is akart írni; amiben a sötétben rejtőző, valami gonosz által megszállt emberek, madarak, sőt gyakran tárgyak lesnek rá, és próbálják megölni. Fogalma sincs, mi van, de mikor csörög a telefonja, és kiderül, hogy a feleségét elrabolták, kiakad, és elindul, hogy segítséget szerezzen. Az ám, ha ez ilyen könnyen menne... De az a bizonyos álom egyszer csak mintha megelevenedne: üvöltő, hörgő, sötét árnyékokkal körülvett emberek törnek rá minden ok nélkül az erdőben, akik a fény hatására ugyan megszabadulnak a sötétségtől, de ugyanúgy ki akarják nyírni hősünket, akinek nincs sok választása még azután sem, hogy elér a benzinkúthoz: fel kell magát fegyvereznie ellenük, ugyanis senki sem hiszi el, hogy a felesége eltűnt, mivel még a sziget sem létezik, ahol elméletben voltak. Mindenki azt hiszi, megkattant, egyedül a menedzserét és egyben barátját sikerül meggyőznie a dolgokról. Kicsit persze kételkedik a saját épelméjűségében, de mikor találkozik az emberrablóval az erdőben, aki szintén látja a baltával, kaszával, láncfűrésszel és egyéb klasszikus fegyverekkel felszerelt gyilkosokat, rájön, hogy bizony valami nem stimmel Bright Fallssal... És Alice-t sem kapja vissza, mert az emberrabló cserét ajánl: megírja a könyv utolsó fejezetét (ami alapján a dolgok történnek ugyebár), vagy Alice meghal. Alannek nincs sok választása. Egyszerre kell megküzdenie az ihlethiánnyal; a város lakóival, akiknek meggyőződésük, hogy a híres író becsavarodott és veszélyes, ezért üldözni kezdik; na meg saját rémálmával, ami tárt karokkal fogadja minden sötét zugban.
Ez az első olyan játék, amit nem PC-n játszom, és mit ne mondjak, az élmény hatalmas. Minden este lekuporodom a tévé elé (persze éjszaka, mikor sötét van, hehe), és már nyomom is. Igazság szerint a játék szerintem meglehetősen félelmetes. A sötétből előbukkanó fószereknek nem habzik a szája vagy ilyesmi, de elég jól tudok angolul ahhoz, hogy értsem, milyen idiótaságokat vágnak Alan fejéhez (akivel játszunk, és akinek a szemszögéből az egészet látjuk), ki is van írva, mindezt pedig elvetemült, őrülten hörgő hangon adják elő, sötét pofával, és ez azért ijesztő. De remekül fel van építve nem csak a történet, hanem a grafika és maga a játéktér is (nem tudom, hogy mondják ezt, egyelőre nem vagyok otthon a témában xD), ahol igazán oda megy az ember, ahová csak akar, megvizsgálhat minden fűcsomót és követ, ha akar, csak éjszaka kell vigyázni: ha letérünk az útról, egyből lesz jelentkező, aki le akarja majd csapni a fejünket, a muníció pedig véges, nem is beszélve a lámpák elemeiről, amik nélkül semmi esély túlélni egy-egy éjszakát. Mindezek alatt pedig sejtelmes zene megy, tényleg tiszta horror, habár a zenei téma amúgy nagyon szép, kicsit szomorkás, kicsit nyomasztó, mint az egész történet.
A Max Payne, a Perzsia Hercege és számtalan másik játékból lett film általában kisebb-nagyobb sikert arat, de mindig van valami kis bibi. Példának okáért a Max Payne annak, aki nem játszott vele *magára mutogat*, annak tök érthetetlen, zavaros és semmitmondó volt. Nem is emlékszem semmire belőle Mark Wahlbergen kívül, akit amúgy nagyon szeretek. A Perzsia Hercege meg a ló másik oldala volt: semmi köze nem volt az ég világon a játékhoz a neveken és a kinézeten kívül, olyannyira, hogy a filmből csinálnak játékot. Nem a fordítottja volt a cél?

Ezek a filmek általában tényleg látványosak, és igyekeznek visszaadni az adott játék hangulatát. Ezt csak azért mondom, mert ha az Alan Wake-et valaha megfilmesítik (márpedig a jobb kezem gyűrűsujjának a körmehegyét tenném rá, hogy meg fogják, mivel hat részes "előzményfilm" is készült, és ami szintén meglehetősen hátborzongatóra sikerült), akkor ez lehetne az eddigi legjobb játék-film adaptáció. A történet ugyanis csavaros és izgalmas, a karakterekben van élet, személyiség és egyediség, és még csak változtatni sem kéne a sztorin, aminek a végét ugyan még nem tudom, mert nem végeztem vele és eszem ágában sincs megnézni, de így is egy csomóan megnéznék, köztük én. Mert igen, egy cseppet durva, manapság mi nem az? De csak úgy száguldanak az események, gyakran agyalni is kell, és nem hagyni magunkat átverni, és ha valakinek sikerül is "meghalás" nélkül végigrohannia egy-egy epizódon, akkor is sokáig tart, méghozzá nagyon, összesen 12 óra kijátszani, ha valaki nagyon profi, és így egy 100 perces filmet simán össze lehetne hozni, vágva mondjuk 85. És ki ne nézne meg egy jó kis eredeti thrillert, amivel ráadásul utána, otthon még játszhat is?
Alan Wake [2010]
Típus: akció, thriller
Kiadja: a Microsoft és a Remedy
Mire: XBox
IMDb: 9.1 [353 szavazat alapján]

Pár előzetes...

2010-08-18T00:30:00.010+02:00

Múltkor hoztam pár trailert, amivel felvezettem a nyarat és az őszt. Hát most hozok még párat, de nem csak az idei évben csábítom az embereket moziba, hanem már 2011-es mozielőzetest is mutatok. Igen, ahogy a régebbi bejegyzésben, itt is szerepel olyan, ami az oldalmenün is megtekinthető egy kattintás után, sőt, új kis modult csináltam, amiben a jövőre nagggyon várós filmekre kattinthat az ember, de én azt AKAROM, hogy ezeket most mindenki lássa magyar felirattal. xD (És köszönjük, ComiCon.)
Szóval...

Beastly - A szép szörnyeteg: Kedvenc hercegnős Disney történetem, a Szépség és a Szörnyeteg amerikaiasítva, frissen, ropogósan. Az egyetlen problémám a hölgy főszereplővel van, aki Zac Efronnal szemben nem jó színész, legalábbis szerintem, de ez csak személyeskedés. A főszereplő srácot még életemben nem láttam, de igazából nem is zavar, mert jónak tűnik. A történet adott, úgy hiszem, a vége is, de ki tudja? Talán az álomgyár bedob valami extrát. Romantika és izgalom, tanulság és mese. Éljen.
TRON-Legacy: Garrett Hedlund. Szeressük. Fiatal, de jó színész, és eddig mégsem volt eleget foglalkoztatva (szerintem). Jeff Bridges? Mostanában szereti az ilyen kis felszínes meséket, de még ezekben is sziporkázik. A történet annyiból áll, hogy a Garrett apját játszó Jeff a saját játékában ragad. Hűűű, de gagyi! - kiálthatunk fel, és igen, tény, hogy kicsit az. De nézzük csak meg azt az előzetest, és képzeljük el három dimenzióban, isteni (elektronikus, lüktető) zenével. Megéri azt az 1200 forintot szerintem...
Thor: Emlékszünk még a Vasember 2 végén lévő kis felcsigázó jelenetre? Én felüvöltöttem a moziban, mikor megláttam a fegyvert, egyszerre azzal, akivel néztük a filmet, mert meg voltunk róla győződve, hogy az Deadpool (*___*) kardja. xD Tévedtünk. Az bizony Thor istenség pörölye volt, akit az a fickó testesít meg, aki a Star Trek feldolgozásában csupán percig villogtathatta meg csini pofiját Kirk apjaként, de most már képregényhősként villoghat. Reméljük nem csak a bicepsze, hanem a szemünk is kidülled majd a film közben. (még nincs feliratos előzetes)
Super8: Hogy miről szól? Hát ez rejtély... Még cast sincs, semmit sem lehet tudni, de a szemfülesek már ki is elemezték, és találtak pár érdekességet. Például egy kisgyerek arcát a vége felé felvillanni, valamint egy feliratot kibetűzni, ami azt mondja: 'the scariest thing i ever saw', azaz a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam. Ha valaki ide kattint, érdekes dolgot találhat. Alaposan rátesznek a reklámra már most, he? Sokak szerint a film amúgy Chuck Norrisról fog szólni. Lehet.
Buried: Ryan Reynolds... Nem is nagyon kell többet mondanom. Ha valakinek sikerül összeszednie három olyan filmjét, ami nem volt jó, akkor részletezem, hogy ezt miért is kell megnézni. Na jó, amúgy is részletezem. 1: Ryan Reynolds. *-* De ezt már mondtam. 2: A sztori. Érdekes. Adott egy beszállító, aki egyszer csak a föld alatt találja magát mindösszesen egy mobil és egy öngyújtó társaságában, úgy, hogy fogalma sincs, hol van eltemetve, vagy hogy miért. A levegő pedig csak fogy, és fogy... 3: Ryan Reynolds. Vagy... ezt már mondtam? (ehhez sincs még felirat)
The Debt: Sam Worthington. Nem is nagyon kell többet mondanom. Ha valakinek sikerül... Na jó, abbahagytam és őszinte leszek. Simán rettenetesen jó színésznek tartom, és ez a "régen ügynökök voltunk, csináltunk valami csúnya dolgot, most pedig felhánytorgatják, jaj nekünk"-téma is érdekes. Akkor meg miért ne néznénk meg a filmet? (ehhez sincs még felirat)

Ha az álom a valóság... [Eredet]

2010-07-25T18:42:00.024+02:00

Tegnap döbbenten olvastam, hogy az Eredet már most (pontosabban még most, mert úgysem marad ott) az IMDb minden idők legjobb filmjeinek a listáján a dobogó harmadik helyén terpeszkedik. Már nagyon vártam a filmet, az adat láttán mégis kicsit elbizonytalanodtam... Nem hittem abban, hogy ennyire jó lehet, pedig ha valaminek, akkor ennek a sikernek igazán hihettem volna, hiszen az Eredet körül - ami mellesleg szerintem iszonyatosan nagy baromság címnek, nem tudom, miért nem lehetett volna Incepció vagy akár Beültetés, na mindegy - nem volt akkora felhajtás, mint pl az Avatar körül, amit még mindig játszanak a haza mozik, fél évvel a premier után. Így tehát ma délelőtt csökkent lelkesedéssel csüccsentem be a piros székbe, karmaim közt egy friss Inception-plakáttal, és vártam, hogy elkezdődjön a film. Olyannyira koncentráltam arra, hogy ne várjak el semmit tőle, hogy nem is emlékszem, milyen előzetesek voltak, pedig nálam azokat majdnem akkora lelkesedés fogadja, mint magát a filmet. Csak ültem, ráztam a lábam, nagy kíváncsian meredtem a vászonra, és vártam... Majd felzúgott a tenger, és valamiért azonnal tudtam, hogy Nolan megint nem hibázott.

A történet röviden: képzeljük el, hogy kitalálnak egy szerkezetet, amivel emberek képesek a velük összekötött emberek álmaiba belépni, vagy a sajátjukba bevinni a másikat, és szétnézni a tudatalattiban. Hogy ez mire jó? Első sorban titkok leleplezésére, információk megszerzésére, hiszen mikor álmodunk, nem vagyunk vele tisztában, hogy nem a valóság, ahol járunk. Cobb, akinek ez volt a munkája, mára körözött bűnözőnek számít, mivel felesége halálát rákenték. Nincs más választása, mint a fekete piacon felajánlani a szolgálatait Arthurral, a barátjával és munkatársával. Egy nap azonban kudarcot vall, de Saito, akinek az álmában jártak, felajánl nekik egy alkut: segít Cobbnak visszaszerezni a szabadságát és a gyerekeit, ha hajlandó a rivális cég fiában elültetni egy incepciót. Az incepcióban az a fontos, hogy a személy, akin "végrehajtják" a végén azt higgye, neki jutott eszébe az adott gondolat, ötlet. Csakhogy akármilyen könnyűnek tűnik valakit rávenni, hogy darabolja fel a cégét, rengeteg olyan tényező akadályozza ezt, ami miatt egy egyszerű álom nem elég: a tudatalatti legmélyebb rétegeit kell felkaparni, és elültetni a magot, hogy aztán kihajtson. Cobb mégis vállalkozik rá, Arthur pedig fanyalogva bár, de vele megy, és kénytelenek összeszedni egy csapatot, hogy a dolog sikerüljön. Cobb feleségének apjától kér segítséget, aki egyetemen tanít, és aki beajánl neki egy diákot ahelyett, aki feldobta Cobbékat Saitonál. Ariadne lesz tehát a csapat építésze, azaz ő tervezi meg az adott álmok helyszínét részletesen. Cobb egy régi barátja tanácsát és véleményét is kikéri. Eamsnek annyira tetszik a dolog, hogy beszáll, és segítségével egy ötödik embert, Yusuf-ot is bevonják, aki az elalvás stabilizálásában játszik majd fontos szerepet. Megkezdődik tehát a tervezés, gondolkozás, pedig mindössze pár órára van szükségük, hogy elültessék a gondolatot, de az álmok nagyon instabil dolgok, könnyen összeomlanak akkor is, ha egy gondolat elég, hogy városok szülessenek a semmiből, és minél mélyebbek, annál kevésbé biztonságosak. Ami a valóságban egy másodperc, az egy álomban húsz, de egy álombeli álomban már húsz a másodikon, és ez így megy tovább. A harmadik szinten, ami már elég mély, tíz évet is eltölthet valaki, miközben a valóságban csak egy pillanat telt el. Mindezzel tisztában is van a csapat, ahogy azzal is, hogy csak egy lehetőségük van. A tervbe viszont hiba csúszik, pontosabban titok, ugyanis Yusuf szere miatt, nem ébrednek fel csak úgy, és ha meghalnak az álomban (ami egy egyszerű álomban csupán felébredéshez vezet, mint tudjuk), akkor bennragadtnak a tudatalattiban egészen addig, amíg el nem múlik a szer hatása. És tudjuk, hogy ha egy harmadik szinten tíz év egy pillanat, akkor a legmélyebb tudat rengeteg idő... Elég ahhoz, hogy mikor valaki végre felébred, ne higgye el, hogy az a valóság. De ez hagyján, hiszen mindenki tudna magára vigyázni - ha Fischer, az üzletember nem kapott volna "kiképzést" az agyában turkálók ellen, amiről nekik nem volt tudomásuk. Így aztán hőseink Cobbsra dühösen, amiért titkolózott, és Arthurra, amiért nem volt elég alapos, és nem közölte velük, hogy Fischernek tudatalatti testőrsége van, nekiállnak a melónak. Azt hinnénk, ez így már elég bonyolult, de nem. Közbejön Cobbs múltjának szelleme, Mal, a feleség emléke. Tudni kell, hogy ha valaki a másik álmában turkál, akkor a tudat automatikusan ellenáll a behatolónak, minél nagyobb feltűnést kelt, és ha többen vannak összekapcsolva, akkor akarva-akaratlanul beszivárog pár dolog. A tudatalatti legnagyobb ellenségének azt tekinti, aki megváltoztat az álomban dolgokat, tehát általában az építészt, de van, hogy egyes gondolatok annyira erősek, hogy mindenki ellen irányulnak. Mal pedig Cobbs bűntudatából erősödik, és szabotálni akarja a tervet. A nő ugyanis valóban Cobbs hibájából lett öngyilkos: mindketten bennragadtak egy álomban, leéltek egy életet együtt, és Cobbs rajta végezte el az első incepciót: elhitette Mallel, hogy az a valóság. Arra viszont nem számított, hogy Mal felébredve is ezt fogja gondolni, és mivel az álomból akkor ébredünk fel, ha meghalunk, így Mal abban a hitben ugrott le az emeletről, hogy így visszatér a valóságba. Cobbs nem tudott magának megbocsátani, és Mal szelleme megkeseríti az életét, a többiekét pedig veszélybe sodorja. Egyedül Ariadne tudja Cobbs titkát, és ő figyel rá, hogy ne legyen gond, de egy fiatal lány nem elég a bűntudat leküzdéséhez... Hogy végül sikerül-e az incepció, ki szenved károkat, milyen mértékben, és hogy végződik a történet, azt itt nem árulom el, csak megemlítem kicsit lejjebb. Christopher Nolan által írt és rendezett filmről van szó, így gyakorlatilag nem is lehet eldönteni, marad a találgatás, a bizonytalanság, az agymunka.
Ez nem minden idők legjobb filmje. Ez minden idők egyik olyan filmje, amire mindenki emlékszik majd, aki látta, az pedig nem ugyanaz. Vannak emészthetőbb, megragadóbb, szórakoztatóbb, mozifilmek, de az Eredet olyan, ami beférkőzik az ember agyába, akárcsak a történetben az incepció, és belegondol a cselekménybe, és a történet mögött húzódó érzelmek kibogozásába, a kapcsolatokba. Eleinte nem is volt olyan bonyolult, de ahogy haladtunk előre-hátra, fel-le a szintek közt, egyre jobban összezavarodtam, és még mindig emlékszem a görcsös koncentrálásra, hogy a helyén tudjam tartani, kinek az álmában vagyunk, mit is kell csinálniuk, és pláne, hogy miért. Ha nem lett volna elég maga az álomstruktúra megértése, még arra is figyelni kellett, hogy Fischerrel való manipulálás hol tart éppen, ki kivetülés, ki a beépített ember, és hasonlók.
Nekem viszont vannak kérdéseim, csak az a baj, hogy alig négy órája láttam, és még mindig kavarog a fejem. Lehet, hogy holnapra megértem, de például egy álomban, ha abban is mélyebbre akarunk menni, akkor az hogy lehetséges? Egyszerűen a tudat elhiszi, hogy rákötötték a gépre? Vagy hogy van ez?
Na és a vége...! Nolan megint játszik a szerencsétlen nézővel. A pesszimisták és a kombinálók, akik szeretik dramatizálni a dolgokat (pl: ÉN), azok szerint a csiga csak forgott, forgott tovább. Az optimisták, akik szeretik, ha egy történetnek megnyugtató a vége, azok meg azt, hogy a pörgettyű leállt. Hát nem tudom. Ha lenne második rész, abból kiderülne, de Nolan a Tökéletes Trükköt is meghagyta tökéletesnek, mikor nem csinált hozzá folytatást. Remélem az Eredet is így marad, ahogy van, max a DVD-re csinálnak valami alternatív befejezést.
A színészgárda meg kifejezetten zseniális volt. Minden egyes ember, még a mellékszereplők is fantasztikusak voltak. Mindig is szerettem Leonardo DiCapriot, és nem a Titanic beli ömlengése miatt. Habár szerintem ott is jól játszott, de nem. Rengeteg filmjét láttam, és mindig kifogástalanul alakít, bármilyen karaktert is kell hoznia, ráadásul igényesen válogatja meg a szerepeit. Azzal meg nem értek egyet, hogy helyes pasas. Sőt. De a színészi teljesítménye vitathatatlan, akárcsak a csinos Marion Cotillardnak, akit még a Taxiban ismert meg a világ, aztán tovább fejlődött, és pár éve már Oscart is nyert, vagy a szintén mindig lenyűgöző Joseph Gordon-Lewittnek, aki általában függetlenebb, kisebb költségvetésű filmekben szerepel, és ugyan itt nem túl komplikált karaktert játszott, mégis sikerült életet csempésznie bele, ami sok más színésznek nem ment volna, és a végén Arthur karaktere egy unalmas, kifejezetten szürke, néha szarkasztikus másodhegedűssé vált volna. Ellen Page-re sem lehet panasz, a fiatal tehetségre, aki a Juno-ban már megmutatta, hogy bizony Hollywood felkészülhet egy újabb sztárra, vagy Cillian Murphy, aki legyen szó pszihopatáról, atomfizikusról, identitászavarral küzdő fiatalról vagy világméretű cég örököséről, mindig tudja, hogyan ragadja magával a nézőt. A legérdekesebb, hogy hiába a rengeteg elismert vagy közismert sztár, akik nem sűrűn dolgoztak még együtt, és eddig mindenki más típusú filmben játszott, mégis sikerült kerek egészet alkotniuk. Sokszor vagyok úgy egy-egy olyan filmnél, ami túl sok sztárt vonultat fel, hogy csak a színészeket látom, ahogy dolgoznak, és nem a karaktereket. Az Eredet csapatának viszont elhittem, hogy évek óta álomban mászkálnak, és ismerik egymást, egyetemisták, elgyötört gyerekek, és hasonló. Christopher Nolan története gyakorlatilag magában is megállná a helyét az eredetiségével, a rengeteg hihető elemmel és a fordulatos csavarokkal, de egy ilyen cast birtokában képtelenség lett volna rossz filmet csinálni. Ráadásul a látvány is elképesztő volt, nem beszélve a zenéről. Hans Zimmer hozta a formáját, benne sem csalódtam semmit, ráadásul a trailer zenéjéhez elég hasonló a score is. Dallamos, finom, egy csomószor mégis a hideg rázott a feszültségkeltéstől, pláne, mikor egy ijesztő jelenetben a zene is felbőgött. Hát jaj. Zimmernek viszont az érzelmes jelenetekhez íródott dalait szeretem igazán. Leírhatatlan, mennyire zseniálisan bánik a benyomások, a képek hangszerekkel való kifejezésével.
Az Eredet tehát valószínűleg benne marad a top 50-ben, és biztos, hogy az év legmaradandóbb filmélménye. Érdemes minimum egyszer megnézni, és bár én mikor kijöttem a moziból, arra gondoltam, hogy ezt még egyszer megnézni nem érdemes, mert nem lesz olyan izgalmas, amúgy ugyanis már csak azért sem tud rendesen koncentrálni az ember az elméletre, mert szétrobban az adrenalintól, de szívesen megnézném még egyszer. Csak hogy gondolkodjak és érezzek egyszerre. Az Eredetben ugyanis ez a lényeg: együtt izgulunk, gondolkozunk, mérlegelünk, érzünk és álmodunk a szereplőkkel, márpedig a mozifilmeknek ez a lényege.

Eredet - Inception [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 148 perc
IMDb: 9,2 [131 426 szavazat alapján]
Színészek: Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page, Tom Hardy, Ken Watanabe, Dileep Rao, Cillian Murphy, Tom Berenger, Marion Cotillard, Michael Caine
Trailer

Mission:Impossible diákmódra [Halálos vizsga]

2010-07-18T22:59:00.003+02:00

Nem vagyok oda az ilyen Amerikai pite vagy Jay és Néma Bob típusú állatságokért, és bár azt hittem, hogy ez a film is valami ilyesmi lesz, mégis beraktam (a DVD lejátszóba), mert ez volt az egyetlen a DVD-tokban, amit még nem láttam, és gondoltam: na, valahogy azért elütünk másfél órát, még ha szenvedés is lesz. Végül is gondolhattam volna, hogy nem rossz, mert vígjáték, és az imdb-n elég gyenge osztályzatot kapott, ami azt jelenti, hogy nem elég nagy ökörség, hogy jobbat kapjon. Végül aztán a 90 percnyi agyzsibbasztás helyett egy kellemes vígjátékot sikerült kifognom. Nem mai darab, nem is túl népszerű, de szerintem kifejezetten aranyos és szórakoztató film.

A történet röviden: Kyle álma, hogy mérnők legyen, barátja, Matt pedig szeretne barátnője, Sandy mellett tanulni az egyetemen. De hogy mindketten megkapják, amit szeretnének, el kell érniük az egyetemek által megszabott ponthatárokat a SAT elnevezésű teszten. Mivel egyiküknek sem sikerült, ezért kétségbeesett tettre szánják el magukat: eltervezik, hogy ellopják a tesztek megoldásait, hogy a két hét múlva esedékes újabb teszten ezúttal jól szerepeljenek. Sem Kyle, sem Matt nem mozog olyan körökben, hogy ez könnyen menjen, így kénytelenek bevonni másokat is. Francesca, a netguru, akinek az apja mellesleg ott dolgozik, ahol a teszteket tárolják, tökéletes partnernek tűnik, és a fiúk szerencséjére be is száll. Kyle valami belső késztetésnek engedve meghívja Anna-t, is a buliba, aki viszont szól Desmondnak, a suli sztárkosarasának, akinek viszont, hogy esélyes legyen később az NBA-re, jó egyetemen kell sportolnia, a pontjai alapján pedig ez nem lehetséges. Mialatt Kyle közli Mattel a vécében a létszámbővülést, hallja őket Roy is, a suli "szelleme", aki mindent lát és hall, de őt (eddig legalábbis) soha senki. Ja és állandóan fű kellemes befolyásolása alatt áll... Így kénytelenek őt is bevenni az akcióba. A fél tucat elkeseredett diákra duzzadt kis csoport eltervezi lépésről lépésre, hogy fogják ellopni a megoldásokat, és a dolog kisebb döccenőkkel, de sikerül. Igaz, kénytelenek ők maguk két óra alatt, felosztva megoldani a feladatlapot, mert a válaszok jelszóval vannak védve, de kiderül, hogy a kis csapat tagjai cseppet sem olyan buták, mint hitték magukról. Az izgis éjszaka azonban kellemetlen véget ér: Mattet elkapják, és lecsukják. Másnap ugyan kiengedik, hála Francescának, aki gazdag apja pénzéből hozta ki a srácot, mi több, még egymásba is habarodnak, de mikor mindenki összejön, hogy a másolatokat megkapják, rájönnek, hogy nincs szükségük csalásra, ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak. Végül is nyertek egy izgalmas estét, ami összekovácsolta őket, ennél többre pedig az életben nincs is szükség... Mégis kapnak pluszt. Mindegyiküknek sikerül a vizsgája, sőt! Roy, aki nem hagyta veszendőbe az éjszaka gyümölcsét, pár olyan embernek is lehetőséget adott, akik soha az életben nem írtak volna jó tesztet...
Összességében egy remek kis film volt ez. Szerintem mindenki, aki jár iskolába, átérzi azt, mikor egy vizsga vagy dolgozat rosszul sikerül, és elönt az a fajta kétségbeesés, ami után sötét folttá válik a jövő... Hát ez a film észrevétlenül csúszik át ebből az érzésből az új barátság és az élet örömeinek felfedezésével járó izgalomba. Nem azt mondom, hogy korszakalkotó cucc lenne, de így érettségi után valamiért különösen tetszett, és azt kell mondanom, hogy bizony az egész.
Aranyosak voltak a színészek, látszott, hogy átélik az átlagos, de jól megformált karaktereket, és biztos vagyok benne, hogy jókat röhögtek egy-egy érdekesebb jelenet forgatásakor. Ebben a filmben még Scarlette Johansonnal is megbékéltem, akit nem tartok nagy színésznőnek, és megkévésbé szimpatikus embernek, de a gazdag, különc lány szerepe, aki nem hord alsóneműt, passzolt hozzá. Chris Evans is szokás szerint hiteles volt. Vele az az egy gondom, hogy nem csinál elég sok jó filmet. A Fantasztikus Négyes egy elég elfuserált képregény-adaptáció, ahol Chrisen kívül szerintem senki sem volt eltalálva a szerepére, és ettől az egész film erőltetett lett. Kettőjükön kívül viszont csupa kevésbé híres színész játszik, és a Royt alakító srác irtózatosan viccesen hozza a figurát. Majdnem minden jelenetén elnevettem magam, pedig még életemben nem láttam máshol. Azaz lehet, de mivel kis vágott szemű ficsúrról van szó... Nem, nem vagyok rasszista, csak hát valljuk be: eléggé hasonlóak.
Szóval nem is szaporítom tovább a szót: jó kis nyári szórakoztató filmecske ez, semmi komoly, de nem is teljesen üres. Jó egyszer megnézni, aztán pár év múlva, mikor már valószínűleg a hátam közepére sem fogom képzelni a vizsgákat, és szerencsémre nem is kell többet letennem, akkor majd megint megnézem, és megint jót röhögök azon, mennyire görcsölünk mi, diákok egy vizsgán, mikor az élet igazából nem is ezen múlik...

Halálos vizsga - Perfect Score [2004]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 93 perc IMDb: 5,3 [8 907 szavazat alapján]
Színészek: Chris Evans, Bryan Greenberg, Scarlett Johansson, Leonardo Nam, Erika Christensen, Darius Miles
Trailer

Harmadik vér [Eclipse]

2010-07-08T21:21:00.005+02:00

Tisztán emlékszem, mikor a kezembe vettem a könyvet a kórházban, és elkezdtem olvasni. (Nem, nem a könyv miatt kerültem kórházba. xD) Arra is tisztán emlékszem, hogy Edwardot még mindig nem bírtam, de megkönnyebbülés volt, hogy Bella már nem sír folyton. Sőt, nagyon is izgalmasnak találtam, és tetszett, hogy voltak új szereplők. Természetesen vártam a filmet is, és nem lepődtem meg, mikor a Nagy Filmes Portálon már második nap 3/10-es értékelést kapott. Mióta Catherine Hardwick az Edward iránti nyílt szerelmétől hajtva összenyálazta a Saga mozis imidzsét, minden szkeptikus így áll a történethez: egy unalmas, túlromantikus, zagyva akármi, amiben semmi élvezet nincs. Sokan csak "divatból" és csökönyösségből nem hajlandóak megnézni vagy elolvasni, mert csak azért sem fognak a rajongók közé vegyülni, és látatlanban lepontozzák a filmet. Őszintén szólva szánom az ilyen embereket, mert aki ismer, tudja jól, hogy én pl minden vagyok, csak nem hisztérikus fan. Ennek ellenére nagyon szeretem a történetet, és akár hiszitek, akár nem, azelőtt olvastam az első részt, hogy megfilmesítették, és igen, az első részt én magam is elég pocséknak találtam, hogy őszinte legyek, viszont minden filmben vannak hibák. Tény. Ebben is, és most nem az elsőről akarok beszélni, hanem a harmadik részről, az Eclipse-ről, ami a második legjobb könyvben, és filmben... Hát arról később. Amúgy a New Moonról is írtam már. Itt ni.
A történet röviden: Edward az Újholdban magára hagyja szerelmét, azzal az ürüggyel, hogy nem jó neki a halandó lány, miközben valójában csak meg akarja védeni. Ennek hatására Bella kiborul, sálálá... New Moon. Ez a rész békésnek indul. Edward belement, hogy Bellából is vámpír legyen, egy feltétellel: ha előbb hozzámegy feleségül. Bella ezt nem tartja épp reális mértékű kikötésnek, ezért nem is mond igent. Egyelőre. Eközben azonban Jacob, az alakváltónak (mert nem vérfarkas, olvasd el a Breaking Dawnt), aki az Edward mentes, szenvedésteljes időkben Bella mellett ült, vállát ajánlva a könnyeknek, bevallja a lánynak az érzéseit, és szerelme Bella iránt még erősebb lesz. Csak hogy a lány őt barátként szereti, úgy viszont nagyon. És természetesen ha szerencsétlen halandó csajnak nem lenne elég a természetfeletti szörnyekkel csúcsozott szerelmi háromszög, Victoria, egy bosszúszomjas vámpír is a nyomában van, és sikerül újra meg újra közel kerülnie a sérülékeny lányhoz, hiába a Cullenek és az indián farkastörzs védelme. A Culleneknek pedig emellett még valamiért főhet a fejük. Seatle-ben, a Forkhoz legközelebbi nagyvárosban egyre több furcsa, brutális haláleset történik, emberek tűnnek el, és rájönnek, hogy a tettesek vámpírok, méghozzá a legveszélyesebb fajtából: újszülöttek, akik még a saját embervérüktől nagyon erősek, és friss vérszomjuk csillapíthatatlan. A Culleneket nem is zavarná különösebben a dolog, ha a túlzott vérfürdő nem hívná fel a figyelmet szerte a világon; többek közt Olaszországba is eljuthatott a hír, ezáltal pedig a Volturi, a vámpírok fajának császári családja is hallhatta. Ez azért nem túl jó a békés Culleneknek, mert legutóbbi találkozásukkor azt ígérték a veszedelmes vámpíroknak, hogy legközelebb, mikor látják Bellát, már vámpír lesz. Bellának nem szabadna élnie, mivel ismeri a vámpírok titkát, a Volturi pedig csak ezzel a kikötéssel engedte el, a vérfürdő pedig Seattle-be csábíthatja a Volturit, és ki tudja... Talán beugranak egy teára Bellához, hogy megnézzék, vajon dobog-e még a szíve. Ha nem, arról gondoskodnának. Úgyhogy a Culleneknek sürgősen véget kell vetniük a városi mészárlásnak. Nem részletezem nagyon: az akció sikeres, habár kiderül, hogy az egészet Victoria szervezte meg, és Alice jövőbelátó képessége azért nem látta, hogy ő, mert Victoria nem tervezett. Megharapott egy Riley nevű srácot, és megbízta, hogy egy egész vámpírsereget hozzon létre neki. Szegény srác meg bedőlt a szép macskaszemeknek. Ez lett a veszte, akárcsak Victoriának, akinek a története itt véget is ér. Ha azt hisszük, hogy akkor nem marad semmi izgalom a negyedik (és filmben ötödik) részre, nagyot tévedünk...
Nos, én azért jobbra értékelném a filmet egy négyesnél (lásd lent). Tény, hogy eddig szerintem filmileg a második volt a legjobb. Ez a darab jobb lett volna, ha hosszabb, akkor is, ha még így is több, mint két órás lett. A könyv hosszú, és bár a filmben igazából minden lényeges benne van, ezzel ki is merült a dolog. Olyan érzésem volt, mikor néztem, hogy csak a fontos részeket darálták bele a filmbe, és nem kapkodták el ugyan, de valami mégis hiányzott... Már-már túl gyors volt az egész.
A rendező ezúttal a horrorszakmában ismert David Slade. A rendezéssel nem volt gondom, sőt, kifejezetten tetszett. Az a jelenet, mikor Riley és a csapat megérkezik a tó vizén keresztül (az előzetesben is benne van egy kis része sajnos), hát ott kirázott a hideg... Sok volt az arcra közelítés, ez Bella esetében nem volt túl szerencsés. Nem szeretem őt valami nagyon, sem a színésznőt, de amúgy egészen jó volt minden, kivéve a hegyes jelenetet... Bella vacog a sátorban, de kint egy szál ingben még csak a lehelete sem látszik, a műhó meg úgy porzott, mint a habszivacs. *fejcsóva*
A külsőről... Vicces. Minden filmben TÖKRE máshogy néznek ki a szereplők. De teljesen. Jasper frizkója volt most a legszembetűnőbb. Ez a lenyalt valami, hát nem tudom... És Emmett a bilire nyírt hajával! Jesszus... Mindenkinek olyan semmilyen volt a feje, túl átlagos és mégis túl szembetűnően. Lehet, hogy ez csak azért zavar, mert az első két részben meg ehhez képest túl voltak cicomázva. Az egyetlen, akinek jót tett ez a fajta változás, Kristen Stewart, alias Bella, aki ebben a részben mintha eljárt volna egy színésztanfolyamra, vagy lehet, hogy csak lyukas egy foga, mert nem tátogott. Annyit. És szemcseppet is kaphatott, mert nem pislogott. Annyit.
Amit hiányoltam, az Paul. Oké, tudom, nem főszereplő, de én szeretem, mert egy bunkó, igggazi nagypofájú srác, és olyan jó kis párbeszédek szoktak lenni Jacobbal meg a falka többi tagjával nála. Most összesen két megnyilvánulása volt, a farkasalakkal együtt talán három. Helyette viszont kaptam egy másik figurát, akit szerethettem: Riley-t. Őszinte leszek: nem emlékeztem rá a könyvből. Szinte semmire vele kapcsolatban, de szerencsés volt rá építeni a filmet (az első jelenet is az övé). Nagyon szimpatikus volt, ahogy a színész előadta a karaktert, pedig még életemben nem hallottam róla. Xavier Samuel a neve, és remek Riley volt. Béke poraira. (Mármint Riley-éra, Xavier még él.) Seth is aranyos volt, ő egy új alak a falkában, egy 15 éves fiú. Aranyos kissrác. Leah viszont teljesen elütött attól, amilyennek képzeltem, de ennek örömére alig láttam. Robert Pattinson szerintem még mindig kicsit túljátssza Edwardot, de Taylor Lautner remekül alakít. Véleményem szerint. De lehet, hogy csak a karakterek iránti szimpátia szól belőlem? Á nem. Nem vagyok én ilyen elfogult.
A zene. Howard Shore, nagy név, de ezúttal kis teljesítmény. Nem emlékszem semmire a zenék közül, pedig általában fülbemászó, igényes zenékkel kápráztatja el a közönséget. Ezúttal egy hang nem sok, annyi sem maradt meg bennem, csak az emlék, hogy mikor valami szólt, akkor az passzolt az adott szituhoz, de ezen kívül semmit sem tudok mondani. Nagy kár, mert nem erre számítottam.
Összegezve: eleget kaptam ahhoz, hogy elhiggyem, lesz ez még jobb is, és elégedett legyek azzal is, amit most láthattam. A színészek szerintem határozottan fejlődnek, talán kezdenek beleszokni a felhajtásba, egyre több másik filmben is szerepelnek, meglovagolva a hihetetlen népszerűséget. Okos döntés. Én csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy hajrá! A Breaking Dawn szerintem könyvben a legjobb darab, utána a listámon az Eclipse áll, aztán az első rész, végül a New Moon. Viszont filmben talán épp a második volt a leghűbb a könyv hangulatához... Nem tudom. Még két évet várnom kell, hogy összehasonlíthassam a filmsorozatot a kultikus könyvekkel.
Fenébe.

Napfogyatkozás - Eclipse [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 124 perc
IMDb: 4.6 [18 111 szavazat alapján]
Színészek: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner, Xavier Samuel, Bryce Dallas Howard, Billy Burke, Jackson Rathboone, Ashley Greene, Kellan Lutz, Nikki Reed, Peter Facinelli, Elizabeth Reaser, Sarah Clarke, Chaske Spencer, Alex Meraz

Trailer Trailer 2

Sosevolt, mindiglesz [Emlékezz rám]

2010-06-30T21:38:00.007+02:00

Üdítő volt Robert Pattinsont sárga kontaktlencse és egy bután pislogó lány nélkül látni. Az arca ugyan végül is ugyanolyan fájdalmas volt a film nagy részében, és ezúttal is volt rá oka, de valamiért ebben a filmben nagyon is szimpatikus volt. Amúgy sincs vele semmi problémám, csak a hatalmas rajongást nem értem, ami övezi, mármint ami a külsejét illeti. Szerintem nem egy hűdenagyon helyes pasas, viszont színészileg annál jobb. Ebben a filmben azért többet mutatott meg, mint a Twilight Saga részeiben, viszont itt sem adott eleget ahhoz, hogy biztosan lehessen állítani róla, hogy nagy színész lesz. Ennek ellenére én megelőlegezem neki ezt a címet. A film keserédes történet, a végén olyan "csavarral", amitől liftezett egyet a gyomrom, az egész film hangulatát megváltoztatta, és számomra a lényeget is átfestette. Az Emlékezz rám valóban arról szól, hogy ne felejtsünk el semmit és senkit, akivel és amivel valaha kapcsolatunk volt. Ezek alakítanak minket, formálják a jelenünket és jövőnket.

A történet röviden: Tyler egy 21 éves fiatalember. Szülei elváltak, anyja szociális munkás, és újraházasodott, apja egy nagy cég vezetője, aki úgy tűnik sem vele, sem 11 éves húgával nem nagyon foglalkozik. Tyler egyetemen tanul, de ennek ellenére nem egy elit alak. Lepukkant lakásban él a lepukkant barátjával, ő maga is eléggé lestrapált, nemtörődöm. Ennek azonban megvan a maga oka, és az nem az apa ridegsége, hanem bátyja, Michael öngyilkossága. Michael 22-dik születésnapján, hat éve akasztotta fel magát, és öccse, aki mindig felnézett rá, képtelen volt ezen túltenni magát. Majdnem minden reggel ugyanabban a kávézóban reggelizik, ahová régen bátyjával jártak el, és naplót vezet. Pontosabban leveleket ír halott bátyjának egy kopott füzetbe. Egyik nap barátja, hogy kirángassa a letargiából, elviszi bulizni, de az este rosszul végződik: Tyler verekedésbe keveredik, ahol ugyan jogos volt a beavatkozása, de a kiérkező nyomozó nem veszi jó néven, hogy a fiatal srác kioktatja, ezért lecsukja. Tylert apja hozza ki a sittről, de a fia nem túl hálás neki. Másnap a haverja lája a rendőrt, aki lecsukatta őket a lányával, és azt tervezi, hogy rajta keresztül vág vissza neki. Ráveszi Tylert, hogy szédítse magába a csajt. Tyler eleinte ódzkodik ettől, végül viszont a szép Allynek sikerül igazából is magába bolondítania. Eközben mindkét családban olyan dolgok történnek, amik bármelyik olyan családban megeshetnek, ahol kemény tragédiák is megestek: Ally elköltözik az apjától, miután az egy kimaradt éjszaka után felpofozza, és aki ennek ellenére rettenetesen félti. Ally anyja ugyanis gyilkosság áldozata lett a metróban 10 éve. Tyler húgát az iskolában nem hagyják békén, kiközösítik, amiért gyönyörűen rajzol, és gyakran elkalandozik a figyelme. Odáig mennek, hogy egy házibulin levágják a haját. Ráadásul Ally rájön, hogy Tyler csak az apja iránti bosszúból kezdett el vele randizni. Szóval minden összejön mindenhol, és furcsa módon Caroline, Tyler húgának balhéja kell ahhoz, hogy mindenki újra összejöjjön. Úgy látszik, minden helyreáll, Tyler és apja megint beszélőviszonyban vannak, Ally megbocsát a fiúnak és barátjának, Caroline zaklatóit kirúgják az iskolából. Sajnos azonban van, amiről nem lehet dönteni. A nap ugyanis, mikor a családban minden helyrerázódik, az a nap, ami egyben az amerikai történelemben az eddigi legnagyobb terrormerénylet is: 2001. szeptember 11-e. Tyler apjának irodája pedig, ahol a fiú az apját várja, hogy beszélgessenek végre egyet, az ikertornyok egyikében van. Azt hiszem nem kell magyaráznom, mi lesz a történet vége.
Robert Pattinson, mint a történetből kiderül, megint egy búbánatos fiatalt játszik, ezúttal viszont (persze) sokkal emberibb a karaktere, és nem olyan kis szende. Nekem szimpatikus volt, és hiteles. Emily De Ravin, akit a Lostból ismerhetünk elsősorban, szintén, habár nekem valamiért sokkal idősebbnek tűnt Tylernél, habár a filmben egyidősek... Amúgy öregebb? Mindegy is. Ettől még jól elvoltak a vásznon.
Amúgy viszont nem sokat tudok mondani a filmről. Valójában nem volt az a tipikus világmegváltó darab, és még csak halálosan meghatónak sem tituláltam volna soha, ha nem az a vége, ami. Ettől ugyanis minden megváltozott, amit a filmben láttam, és szerintem ezzel mindenki így van. Őszintén szólva szinte végig úgy éreztem, hogy jaj, hát igen, ez tragikus, meghalt a bátyád, neked az anyád, szörnyű, de hát istenem, mással is történnek szar dolgok, lépjetek túl rajta... Mikor pedig kiírták a dátumot, és felhangzott halkan a gépek turbináinak a hangja, aztán mutatták az ikertornyokat, megfagyott bennem a vér egy pillanatra. Én ugyanis valamiért nagyon emlékeszem arra a napra. Emlékszem, hogy itthon voltam, és a konyhában matattam, mikor valami sorozat közé beszúrták a híreket, és leközölték a videókat, amiket csináltak a szemtanúk. Eddigi életem egyik legszörnyűbb élménye. 10 éves voltam csak, több száz, ezer kilométerrel arrébb a világban, mégis elborzadtam. Valahogy annyira más volt, mint a filmek, amikben láttam ezeket, meg a mindenféle "kis" terrormerényletek, autós bombák... Több ezer ember halt meg akkor, és ez azonnal tudatosult bennem. Ráadásul később összeomlott az egész épület... Mind a mai napig iszonyatos, ha visszagondolok rá, és hiába állítják, hogy az egész kamu volt, hogy az amcsik rendezték így, hogy ürügyük legyen megtámadni az arabokat, nem érdekel, hogy milyen származású a felelős, csak remélem, hogy megkapja a méltó büntetését. Az Emlékezz rám megmutatta, mik szakadtak meg emiatt, mi minden veszett el.
De a film azt is megmutatta egyben, hogy nem szabad az ilyenek miatt feladni a reményt. Elvégre ahogy mondják, ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. A tragédiák könnyen elindíthatnak olyan dolgokat, amiket amúgy sosem tettünk volna; eszünkbe juttatnak olyan dolgokat, amikről nem szabadott volna elfeledkezni; olyan tettekre vesznek rá, amikhez nem volt bátorságunk.
Az Emlékezz rám gyakorlatilag egy morzsányi történet az élet nagy tortájából, ami hol édes, hol keserű, néha tömény, néha könnyű, de mindenkinek meg kell kóstolnia akkor is, ha végül nem jut belőle sok. Igazából csak ajánlani tudom mindenkinek, akkor is, ha nem szeretik Robert Pattinsont a sok fanatikus rajongó miatt, ugyanis itt cseppet sem ő a lényeg, igaz, erre csak a végén jövünk rá.
Emlékezz rám - Remember me [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 113 perc
IMDb: 6.8 [10 203 szavazat alapján]
Színészek: Robert Pattinson, Emilie de Ravin, Tate Ellington, Pierce Brosnan, Ruby Jerins
Trailer

Dííj -

2010-06-26T19:22:00.004+02:00

Höh, hát, kaptam egy ilyet, amit nagyon szépen köszönök Carsonnak. :D Némi kötelezettséggel jár, többek közt 7 embernek tovább kell adnom, úgyhogy most töröm a fejem, de addig is:
És most írnom kell hét dolgot magamról. Nem tudom, ki találta ki ezt, de biztos szereti a számmisztikát. :D És ha már filmes a blog, akkor filmes dolgokat is írok. :P
1: A jövőben filmekkel szeretnék foglalkozni, mégpedig "nagy filmekkel", szóval nem ilyen Barátok közt-szintűvel. Akármit. Írni, forgatni, rendezni, ...
2: Egy csomószor elképzelem a könyveket, amiket olvasok, filmként. Az egyik szórakozásom, így szoktam például elaludni is. xD Az olvasott könyv pereg a szemem előtt filmként.
3: Ki nem állom az anime-ot és a mangát. Bocs.
4: Mivel annyi zsír akciójelenetet láttam már, elhatároztam, hogy hamarosan valami olyan sport után nézek, ami kemény. Ez alatt a küzdősportokat, extrém sportokat értem. Ja és akár kaszkadőr is lennék, ha meglenne hozzá a fizikumom. xDD De... hát az nincs. És akkor nem mondtam még semmit.
5: Ha sook-soook pénzem lesz, ~~akkor felébredek~~ akkor veszek egy lakókocsit, és elindulok a nagyvilágba, és csinálnék valami kis videóblogot, hátha bekerülök a Fókuszba, vagy a Magellánba. (x'DDDD)
6: Sok színészt/színésznőt vernék meg, de nagyon. Többek közt Kristen Stewartot, amiért képtelen színészkedni. Mármint normálisan. Szájat tátani, és kétségbeesetten pislogni, esetlen totálisan jelentéktelennek tűnni bárki tud.
7: Annak ellenére, hogy imádom a filmeket, a filmzenéket, egyetlen olyan színész/színésznő sincs, akit ha meglátnék, sikítva magam alá pisilek.

És asszem ennyi. A többieknek, akiknek adom a díjat, le fogom írni a nevét ide hamarosan. ^^

Egy írónőről [Jane Austin magánélete]

2010-06-20T17:53:00.015+02:00

Jane Austin regényei közül a Büszkeség és balítélet címűt biztos, hogy mindenki ismeri, ha nem is a könyvváltozatot, akkor a filmet vagy a filmsorozatot. Jane Austin kora egyik különös egyénisége volt, csendes lázadó, egy szeretni való különc. Ez a film pedig nem egyik érzelemgazdag művét mutatja be, hanem az írónő (regényeihez nagyon is hasonlító) életének állít emléket, mégpedig, amennyire tudom, hiteles adatok alapján.

A történet röviden: Jane Austin egy viszonylag szegény család fiatalabbik lánygyermeke. Bátyja friss diplomás, nővére egy parókia leendő vezetőjének (? angolul néztem, lehet, hogy van, amit nem jól értettem) menyasszonya, édesapja pap. A vidék nemesasszonyának unokaöccse kezd érdeklődést mutatni Jane irányába, akit azonban cseppet sem köt le a csendes, ügyetlen fiatal férfi, és inkább saját kitalált férfi alakjai, női karakterei közé bújik. Jane szenvedélye ugyanis az írás, ami azonban ebben a korban nem volt éppenséggel elfogadott elfoglaltság egy nő számára. Jane nem törődik ezzel, a családja meg a barátok amúgy is élvezik, mikor felolvas a szellemes, humoros és fordulatos történeteiből. Bár, ahogy ez lenni szokott, édesanyja egyre a házasságon töri a fejét kétségbeesetten, Jane jól elvan egyedül is, és nem hajlandó érdekből férjhez menni. Egy nap persze, mikor bátyja hazatér Londonból, vele érkezik Tom Lefroy, egy ismerősük jogász rokona, akit nagybátyja küld vidékre. A célja ezzel, hogy illemet és mértéktartást tanuljon a neveletlen unokaöcs. Tom ugyanis nem a tipikus békés, higgadt nemesember, inkább boxol, élvezi az életet, egy igazi tűzről pattant figura, akinek sikerül Jane csendes világát élettel megtöltenie gúnyos, ironikus humorával, intelligens csipkelődésével, csakhogy rá is befolyással lesz a fiatal lány vonzó személyisége, különc magatartása. Jane beleszeret az egykor csapongó fiatal férfibe, és több alkalommal is megszöknek a pénztelenség, az ítélkező rokonság, a lehetetlen életvitel elől, csakhogy az élet mindenhol rájuk talál, és bár bizony majd' megszakad a szívük, de kénytelenek beismerni, hogy sosem élhetnek együtt. Az üde és mindig derűs lány otthagyja a megkomolyodott férfit, mivel maradásával megfosztaná egy ígéretes karrier lehetőségétől, hiszen neki nincs vagyona, és az írónői ambíciókkal Lefroy jóhírét is tönkretenné. Jane Austin élete tehát, regényeivel ellentétben, keserű véget ér. Évekkel később, mikor már elismert író, újra találkozik Lefroyyal, akin tisztán látszik, hogy ugyanolyan szerelmes Jane-be, mint több, mint egy évtizede, és bemutatja az írónőnek legidősebb lányát. Jane-t.
Elég érdekes a "kulisszák mögé" pillantani, és megismerni egy ilyen híres ember, pláne nő múltjának azt a részét, ami olyan nagy befolyással lett a műveire. Én tőle két regényt olvastam el: az Értelem és érzelem meg a Büszkeség és balítélet címűt, utóbbiból a régebbi filmváltozatot is láttam, és ahhoz képest, hogy ezeknek mennyire boldog, már-már eufórikus végük van, saját élete kissé kilátástalan és szomorú volt. Persze akadtak megindító, gyönyörű pillanatok is, ezek nélkül biztos nem tudta volna a regényeit olyanra írni, amilyenek lettek, de hát a vége a lényeges, az pedig az ő esetében inkább keserű volt, mint édes.
Anne Hathaway szerintem az első perctől fogva teljesen jól hozza az elvarázsolt, öntudatos írónőpalántát. Visszafogott volt, mégis erős, határozott. Szimpatikussá tette az amúgy elvakult, mondhatni elborult lányt, aki képes volt kora hajnalban zongorajátékba kezdeni, amíg mindenki más aludt - volna, vagy a Lady látogatásakor minden átmenet nélkül elvonulni, és írni. A mellékszereplők közt Julie Waters és Maggie Grace mellett sok ismerős arc tűnik fel, akik csak színesítik a filmet azzal, hogy számomra elég ismeretlen neveik ellenére remekül játsszák a kor karaktereit. Ez segít abban, hogy ne csak Anne-nel legyünk elfoglalva a játékidő alatt, és karakterével, Jane-nel, na meg persze a férfi főszereplőről, akiről még nem szóltam, és aki nem más, mint Lefroy bőrébe bújt *dobpergés* James McAvoy! :D
Az elmúlt héten két olyan filmjét is láttam, amit még sosem, mivel nem volt rá alkalmam. Hála az internet nyújtotta korlátlan lehetőségeknek, most sikerült. Az egyik ugye a Penelope (lásd lejjebb), a másik meg persze ez. Anne miatt ezt már régebben is terveztem, mivel a filmjeit szeretem, és jó színésznőnek tartom, de a Penelope felébresztette régi rajongásom, ez pedig jelentősen felgyorsította a beszerzési folyamatot. :D És hát most sem csalódtam. Nincs is sok értelme ömlengeni. James McAvoy nem tartozik a jóképű, sármos színészek táborába, nem magas, nem kigyúrt, szóval a tipikus hálivúdi csillagok közé nem sorolnám, annál is inkább, mivel nem emlékszem olyan pletykára, ami róla szólt volna. Mégis van benne, és abban, ahogy a karaktereivel bánik valami, amitől az ember egyszerűen megszereti. Egyszerűen tehetséges. Lefroy alakja elég ellentmondásos, egyszerre van benne a humoros, kicsapongó, cinikus rosszfiú, és a gyengéd, törődő férfi, potenciális férj lehetősége. Mint kiderül, az utóbbi kerekedik felül, de Jane Austin csak a végeredménnyel szembesülhet, magával a férjjé válással nem.
Maga a film elég egyszerű. Nincs túlcicomázva, ahogy az emberek sem. Valamiért én arra számítottam, hogy bár nem tűnik valószínűnek, hogy ez lehetséges lett volna akkor, de mindenki szépséges ruhákban fog tombolni a képernyőn. Hála az égnek ez nem így történt, sőt, talán túlzottan is visszafogták magukat az alkotók. De lehet, hogy végülis csak a letöltött anyag minősége volt gyatra... Fene tudja .xD
Összességében már csak azért is érdemes megnézni, mert érdekes betekintést nyerni a világ egyik legelismertebb és legkedveltebb írójának életébe, és felfedezni, mennyi párhuzam és mennyi fájó ellentét húzódik hősei és saját életének története közt. A zenék, ha néha felcsendüülnek, kellemesek és visszafogottak (kivéve, mikor Lefroy szerelmes kis unokahúga próbál énekelni), a tájak természetesen gyönyörűek, tipikus angol vidék, és hamar belefeledkezünk a filmbe, nem gondolva rá, hogy valódi, igaz történetet látunk, amíg a végén meg nem pillantjuk az idősödő embereket, akiknek be nem teljesedett szerelme olyan hatással volt az irodalomra, amit még ma is újra meg újra felelevenítenek. Jane Austin példa és ellenpélda egyszerre, amiben mindenki megtalálja saját, szerelemre és elkötelezettségre feltett kérdéseire a választ, miközben figyelheti egy élet olyan mozzanatait, amik végülis mondhatjuk, hogy megváltoztatták a világot. A végén meg kiderül, hogy a nők gyakorlatilag kétfélék: vagy kedvelik és tisztelik Jane Austint (ha ismernék), vagy pont olyanok, mint ő.
Ezzel a végszóval megyek is olvasni. Talán egy kis Értelem és érzelmet...

Jane Austin magánélete - Becoming Jane [2007]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 120 perc
IMDb: 7,0 [14 732 szavazat alapján]
Színészek: Anne Hathaway, James McAvoy, Maggie Grace, Julie Waters, Anna Maxwell Martin, Laurence Fox, James Cromwell, Joe Anderson
Trailer

A szépség a szörnyetegben [Penelope]

2010-06-15T00:06:00.005+02:00

Kedves társoldalam szerkesztője írt nemrégiben erről a filmről, és ezzel emlékeztetett rá, hogy én is meg akartam nézni még akkor, amikor elkapott először a James McAvoy-láz. Ez elég régen volt, konkrétan a Narnia első részekor, ahol James szerepe szerint félig kecske volt, de még így is elbűvölt. Akkoriban készült ez a film, és tökéletesen emlékszem a pillanatra, mikor a kóterban megnéztem az előzetest. Már akkor is a klasszikus Disney történetre emlékeztetett (ami az egyik kedvenc mesém, megjegyzem), és nagyon meg akartam nézni, csak akkoriban még nem volt ennyi lehetőségem netezni. De most végre eljött a pillanat, és nagyon örültem, hogy Carson eszembe juttatta.

A történet röviden: Penelope gazdag, "kékvérű" családja súlyos átokkal küzd nemzedékek óta, ugyanis egyik felmenője beleszeretett egy cselédbe, teherbe ejtette, de végül nem vette el, és a cselédlány öngyilkos lett. A város boszorkája ezért átkot szórt a családra: az első lány, aki megszületik, malac arccal jön a világra, és addig úgy marad, amíg valaki az ő saját fajtájából össze nem köti vele az életét. Az átkot lassan elfelejtik, ugyanis sokáig csak fiúk születnek. Mikor megszületik Penelope, azzal minden remény szertefoszlik. A kislányt elzárják a külvilágtól, még temetését is eljátsszák, ugyanis nem lehet műteni az orrát. A nyaki artéria ugyanis áthalad rajta, és belehalna a műtétbe. Szülei, pontosabban anyja ezért 18 éves korától keresi a kérőket neki, hogy valaki megtörje a varázst. Csakhogy aki meglátja a lányt, azonnal elmenekül. Titoktartási szerződés köti a férj jelölteket, amit a megpillantás után kell aláírniuk, így nem tudódik ki, hogy Penelope még él. Egy nap azonban egyikük megszökik, és nem írja alá a szerződést, ezzel pedig veszélybe kerül a család hírneve és Penelope nyugalma. Penelope családja rendíthetetlenül keresi továbbra is azt, aki megtörheti az átkot, és mikor a lány találkozik Maxxel, aki nem rohan el előle, és akit megkedvel, végül ő is eltűnik. Penelope ezért bánatában megszökik otthonról, és elküldi az újságoknak a képét, hogy igenis létezik. Végül a város megbarátkozik vele, mi több, imádni kezdi, Edward, a megszökött kérő ráadásul feleségül akarja venni, csakhogy Penelope nem rajongásra vágyik, hanem igazi életre. Végül Edward (aki váltig állította az újságoknak, hogy Penelope egy bestia agyarakkal, és akit végül az apja kényszerített bele a házasságba, hogy a cége visszanyerje a befolyását) mégsem lesz Penelope férje, a disznóorrú lány ugyanis nem hajlandó Edwardhoz menni csak azért, hogy eltűnjön az orra, mert ő szereti magát, ahogy van. És az átok ekkor törik csak meg, Penelope pedig "eltűnik", hiszen ha nincs disznó orr, nincs Penelope sem. Új néven új életet kezd, valóra váltja az álmait, mégsem érzi magát teljesnek. És a végén rájön, hogy ami hiányzik, az Max, aki még csak nem is a "saját fajtája", hiszen kiderül, hogy igazából Johnny a neve, és egy vízvezeték-szerelő fia. De megtalálja egy Holloween parti alkalmával, ahol a sok más emberhez hasonlóan ő is Penelope-nak öltözik, és ahol Johnny rájön, hogy a maszk alatt Penelope van, de ekkor még nem tudja, hogy a maszk alatt már nem a malacorrú csúfság rejtőzik, mégis megcsókolja...
Hepi end.
Kezdem a negatív részével, mert abból nincs sok.
Az egyetlen, ami zavart, hogy a történet túl gyors volt, és bár remekül alakított mindenki, nekem mégis olyan érzésem volt, hogy nem ismertük meg eléggé a karaktereket. Kicsit olyan volt, mintha novellát olvasnék regény helyett, gondolom azért, mert elég jellegzetes karakterek voltak. Mégis, szívesen láttam volna valami mélyebbet. Valószínűleg a forgatókönyv hibája.
A magyar cím pedig megint borzalmas. Fájt volna egyszerűen Penelope-nak hagyni? Vajon mennyire fenyegették meg a felelősöket, hogy riasztó címet adjanak egy amúgy nagyon jó kis filmnek? Na mindegy... És ezzel ki is merült a negatív része a mondandómnak.
A színészi alakítás a fenti ellenére nagyon-nagyon jó volt. A filmipar legnépszerűbb törpéje (bocsánat a kifejezésért) fantasztikusan játszott. Egy megszállott újságíró volt szerepe szerint, az a tipikus jegyzetelős, okéokéokéoké-zós típus, és annyira jól játszott, hogy hol röhögtem, hol, meghatódtam. James McAvoyról nem is szólok. Ő minden egyes szerepében tökéletesen hozza a karaktert, és most nem túlzok. Legyen szó akciófilmről, drámáról, vagy épp vígjátékról, sosincs hiba abban, ahogy előadja magát. Minden szerepében belesimul a történetbe, minden karaktere egyedi, nincs két egyforma gesztus, még a hangja is megváltozik. Nagyon jó színésznek tartom. Christina Ricci-t érdekes volt ilyen szerepben látni, valamiért én mindig csak az Adams Family-ben tudom elképzelni. :D Pedig a New York I Love You-ban is aranyos szerepe volt. Itt volt még Reese Witherspoon is, aki Penelope barátját alakította, egy kemény motoros kiszállító csajt, szintén viccesen, de hitelesen. A színészi munkára tehát nem lehet panasz.
A helyszínek elég egyediek voltak, kicsit groteszk, kicsit elvont, de hát a film is ilyen. Penelope szobája csupa zöld, csupa növény, még madarak is vannak. A kastély udvarában hatalmas, csupasz, rémisztő fák, tipikus kúria körüli erdő. A város csupa fény és felhőkarcoló, meg szűk utcák és pubtenger egyben. Engem valamiért a Halottnak a csók című sorozatra emlékeztetett. Egyszerre volt vidám és elvont.
A zenéről nem sokat tudok mondani, mert jobban lekötött a film maga, maximum csak azt, hogy volt benne egy zongora darab, amit James karaktere játszott, és az nagyon szép volt. A főcím alatti zenék tetszettek nagyon, többször meghallgattam, de a filmből nem volt semmi, ami megragadt volna bennem. Mindazonáltal hiába vannak ilyen-olyan apró hibák, maga a történet sem eredeti, a film mégis egyedi lett, megható és egyben vicces. Nagyon kellemes időtöltés néha egy-egy ilyen típusú filmet megnézni a rengeteg Oscar-szagú remekmű és villogó-csattogó akciófilm mellett így nyáron. Nem kell mindig mozizni, hogy találjunk egy jó filmet. Ez a film ugyanis bájos, kedves, vicces, és szórakoztató mindamellett, hogy tanulsággal is szolgál. Felmerül a kérdés az emberben, vajon mit tenne, ha más hibájából kellene szenvednie? Vajon tényleg szörnyeteg az, aki furán néz ki? Érdekes, mert mindenki tudja, mi ezekre a helyes válasz, mégsem foglalkozik vele a legtöbb ember. Talán ha gyakrabban néznénk ilyen szájbarágós filmeket, többen megértenék. Hajh... Na de hagyjuk a lelkizést, nézzük meg a filmet! :D
És ráadásul, ami igazán különlegessé tette számomra a filmet, körülbelül ez volt az első olyan, ahol élveztem az angol akcentust. James valami elképesztően elbűvölő volt, kicsit megint beleszerettem, azt hiszem. *-*
Édes kis malackám - Penelope [2006]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 104 perc
IMDb: 7,1 [15 479 szavazat alapján]
Színészek: James McAvoy, Christina Ricci, Catherine O'Hara, Peter Dinklage, Reese Witherspoon, Richard E. Grant
Trailer

30-asok ^^

2010-06-02T14:07:00.015+02:00

Sweet sixteen a fenét. Ma van három olyan színésznek is a születésnapja, akiket nagyon szeretek ilyen-olyan okokból, mindannyian a harmincat tapossák, és arra jöttem rá, hogy manapság ez a korosztály bővelkedik a legtehetségesebb friss színészekkel, legalábbis szerintem. Egyikük sem a körülrajongott sztárok közé tartozik, de nagyon tehetségesnek találom őket, és szeretem a munkáikat. Leközlök néhány információt, és hát természetesen a személyes vélemény sem maradhat el. :P
(Ez amúgy egy új "rovatom", nem tudom, feltűnt-e. Béta verziós.)

Wentworth Miller
Született: 1972. június 2., azaz ma 38 éves.
× Wentworth angol srác, Chipping Nortonból származik, de Brooklynban nőtt fel, és a Princeton egyetemen végzett kitűnő eredménnyel. Amerikainak vallja magát.
× Nem elég a bonyolult Wentworth (amit , a szülei még egy Earl névvel is sújtották.
× Filmes karierjét apróbb sorozatbeli mellékszerepekkel kezdte, feltűnt a Vészhelyzetben és a Buffy, a vámpírok réme című sorozatban is. Végül a Dinitópia hozta meg számára a viszonylagos hírnevet. Később felbukkant az Underworldben (Zitánk is ugyebár), meg az Isteni suggallat és a Szellemekkel suttogó egy-két részében.
× A nagybetűs hírnév 2005-ben, Michael Scofield szerepében köszöntött rá a Szökésben, és azóta is nagy népszerűségnek örvend annak ellenére, hogy elég visszahúzódó és csendes alkat, nem kifejezetten sztártípus.
× Szép ember. Ez nem kérdés, ez tény. Különleges vonásai, az arca nem a véletlen műve. Édesapja afrikai, szomáliai, jamaikai, német, angol és cherokee-indián ősökkel rendelkezik, édesanyja pedig részben orosz, francia, libanoni és szíriai származású.
× Becenevei közt szerepel a Stinky, azaz "Büdi". Nem akarom tudni, miért.
Egyéni vélemény: Szeretem. Szeretem, mint embert. Nyugis, allűröktől mentes, sosem hallani róla semmi(t az ég világon) rosszat, de jó fej srác, azaz férfi, mindjárt negyven éves... Ez azért ledöbbentett. Fene gondolta volna róla. Színészként láttam több helyen is a felsoroltak közül, és őszintén szólva nem nagyon tudom, milyen színész. Mindig olyan komor benyomást kelt, és a szerepei sem ütnek el egymástól különösebben. Mindazonáltal azok a karakterek, amiket játszik, azok átjönnek, hitelesek, őszinték. Kíváncsi leszek a Kaptár 4-ben hogy fog alakítani.
Filmjei forgatás alatt: Resident Evil: Afterlife, BioShock
Legjobb angol weboldal | Legjobb magyar weboldal

Justin Long
Született: 1978 június 2., ma 32 éves
× Fairfieldben született, Connecticutban, itt is érettségizett le. Végzőskéént megkapta a "legkevésbé szívesen látott ember az osztályban" díjat. New Yorkban tanult tovább.
× Apja filozófia tanár, anyja a Broadway-en színésznő.
× Első szerepét 1999-ben, a Galaxy Questben játszotta el. A diploma után úgy döntött, színészkedni fog. Játszott ezután drámában, horrorban, romantikus vígjátékban. Szerepelt együtt Britney Spearssel, Lindsey Lohannel, Vince Vaughn-nal, és Jennifer Anistonnal is.
× Abszolút nem veti meg a független és művészfilmeket.
× Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy penge hacker, lövése sincs, hogy kell kezelni egy számítógépet. Ezt ő maga mondta egy interjúban.
× Jelenleg Drew Barrymoore-ral van együtt.
Személyes vélemény: Aranyos egyéniség. Ha jól emlékszem leginkább a Die Hard 4-ben figyeltem fel rá, ahol nagyon szeretem az idegbajos kis kocka szerepében, de sok filmben láttam még, és amit ezek közül szeretek: "Ezt jól kifőztük (állatság a javából), Nem kellesz eléggé, és nagyon ígéretes a következő filmje, amit nálunk bemutatnak, az After.Life. Az előző postban megnézheted a trailerét. Őt sem nagyon tudom Oscar-díjjal a kezében elképzelni, ahhoz túl visszafogott, de jó sok és jó minőségű filmeket csinál, és ez fontosabb, mintha lenne egy elsöprően jó, és kész.
Filmjei forgatás alatt: Going the Distance, The Conspirator, Alpha and Omega
Legjobb angol weboldal | még nincs magyar rajongó oldala

Zachary Quinto
Született: 1977. június 2., ma 33 éves (Krisztuskám... Oo)
× Pissburghben, Pennsylvananiaban született.
× Édesapja olasz, édesanyja ír. Nem csoda, hogy ő is elég egyedi vonásokkal rendelkezik.
× Már fiatalaon is érdekelte a színészet, volt színházlátogató is. 11 évesen már színházi társulattal lépett fel. Még díjat is kapott egy későbbi szerepéért.
× A Carnegie Mellon Egyetemen tanult színjátszást, 1999-ben itt diplomázott le.
× Ahogy a legtöbben, ő is mindenféle vendégszerepekkel kezdte a tévés-filmes pályafutását. Szerepelt a Bűbájos boszorkákban, a Helyszínelőkben, a Sírhant művekben is, visszatérő szereplő volt a 24-ben.
× A nagy áttörést a Hősök (áháháá, erről is készül az irományom) főgonoszának, a sorozatgyilkos Sylarnek a szerepe hozta. 2009-ben pedig a mozivásznon is feltűnt, mint a Star Trek legendás alakja, Spock.
× Ő az egyetlen, aki két egymást követő héten volt az Entertainment Weekly nevű híres magazin címlapján.
× Csináltatott magának egy weboldalt, amin folyamatosan blogol. :)
Egyéni vélemény: Nem véletlenül hagytam őt a legvégére, ugyanis őt szeretem a legjobban hármuk közül. Nagyon tehetséges mint színész, és nagyon nagy arc, mint ember. Az interjúin (különösen a Star Trekes munktársával, Chris Pine-nal közösökön) baromi jókat lehet röhögni. :D Ez a kedvencem. De amúgy nagyon intelligens és szimpatikus fickó, közvetlen a rajongókkal, és jó a humorérzéke. Azt az egyet sajnálom, hogy nincs sok filmje egyelőre, mert így be kell érnem a Hősökkel, amiben ugyan tök érdekes a szerepe, de az csak egy, ráadásul többet nem is lesz benne... Gyerünk Zack, húzz bele!
Filmjei forgatás alatt: What's Your Number?, Margin Call, Star Trek 2
Legjobb angol weboldal | még nincs magyar rajongói oldala *töri a fejét nagyon* xD

Cserebere és Trailer-rakás

2010-06-01T11:55:00.010+02:00

Csak egy szösszenetnyi információ.
Nem vagyok elégedett a látogatottsággal. xD Az emberek nem ismerik a blogot, csak nagyon kevesen, nekik viszont állítólag tetszik. Ezért aztán, hogy jobbá tegyem a világot, csere-akcióba kezdek, és olyan lapokkal cserélgetek (legalábbis megpróbálok, a blogok nem szoktak sűrűn elkelni), amiknek a témáját szeretem. Így többen megismerik a lapot, ismerkedhetek is meg ilyenek...
Úgyhogy a mai napon megkezdődik a marketing. :D

***

Ezen kívül hoztam egy rakatnyi előzetest, csak hogy lássuk, mikre is számíthatunk a nyáron. Tudom, kinn van egy csomó az oldalsávon is, de itt nagyobban meg lehet nézni, felirattal is.
Jó szórakozást!

Amit én nagyon várok, az a Splice és a Ga-Húl őrzői. ^^ Igen, kissé elüt egymástól a két film, de mindkettő nagyon ígéretes, na meg persze az Eredet is. Mondjuk az After.Life sem lesz rossz, csak az még ki tudja, mikor kerül nálunk mozikba, ha egyáltalán... És ha már blogger vagyok, akkor mesélek, hogy miért is pont ezeket akarom megnézni.
Splice: genetikai kísérlet, furcsa kis szörny, szokás szerint saját hibájukból tanulni nem tudó tudósok, igényes látvány (ahogy elnézem). Ennek tetejébe a kis Splice nem is egy olyan kis cuki csóka, mint pl E.T. Tény, hogy egy helyesebb színésszel még csábítóbb lenne a film (oké, sekélyes vagyok, és?), de Adrian Brody tehetséges, úgyhogy ez egy várós film.
Szupercsapat: gyermekkorom egyik nagy sorozatának moziváltozata. Nem állítom, hogy azt gyakran néztem, de azért akciódús film lesz ez is Bradley Cooperrel, Liam Neesonnal meg a District 9-ból megismert Sharlto Copley-vel. Az előzetesben elég gyengusnak tűnnek az effektek, de talán a humor majd kárpótol.
Eclipse: ó, hát melyik nőnemű fiatal hagyná ki a csillámló vámpír, Edward és buta szerelme, Bella romantikus történetének legizgalmasabb fejezetét? Meg hát mind weboldal szerkesztőnek mondhatjuk, hogy kötelességem is... Erről jut eszembe: mi van már Leptoppal?! SZERKESZTENEM KELL!
Eredet: nnna, ez a flm sok sok okkal szolgál, amiért meg kell néznem. Egy: a sztori. Írtó jó, szerintem nagyon ötletes, és kicsit mátrixos, igen, de attól még egyedi. Kettő: színészgárda. Leaonardo DiCaprio rég kinőttemagát a nyálas szerepekből, Cilian Murphy borzalmasan rideg tekintetét is régóta nem láttam, hiányzott már a ragadozószerűsége, meg Joseph Gordon-Lewitt is újra mozivásznon egy nem független filmben. Nolanról meg ne is beszéljünk. Annyit mondok, Sötét Lovag, akkor mindenki tudja, kiről van szó.
Ga-Húl őrzői: egy írtó édes, írtó látványos mese nagyon aranyos karakterekkel, ráadásul három dimenzióban. Muszáj megnézni, egyszerűen kötelező. Én Oscar-jelölést látok ebben már most.
Az utolsó léghajlító: oké, ez egy anime-ból készült film. Leszögezem, hogy utálom a keleti kultúra ezen megnyilvánulását, nem tudom megmondani, miért. Taszít az egész agresszív, nagyszemű banda, de a film szimpatikus. És Jackson Rathbone játszik benne (Twilight - Jasper Hale), szóval megint csak kötelező darab számomra... Meg hát a Dragon Ball-on is hatalmasakat röhögtem (kínomban).
After Life: egy lány, aki meghal, de él, és a korboncnok nem akarja eltemetni, viszont nem engedi, hogy az emberek közé menjen. Kicsit beteg sztori betegesen jól alakító színészekkel: Liam Neeson és nekem örökké Adams kislánynak megmaradó Christina Ricci.

Ennyi volna. Tavaly jóval nagyobb durranásokkal kápráztatot el Hollywood (Star Trek, Wolverine, T4, Transformers 3, hogy csak a látványos akciófilmeket említsem), de idén sem olyan rossz a felhozatal. Habár a Perzsia Hercege nem nyűgözött le túlságosan...

Vámpír vámpír nyakán [Vampire Diaries]

2010-05-27T12:04:00.002+02:00

Ezúttal egy olyan sorozatról van szó, ami ugyan kis hazánkba még nem mostanában jut el, mégis minden második 14 és 20 év közti leányzó tudja, miről van szó, mikor azt mondom, Salvatore vagy verbéna. Bizony, felcsillant a szemünk? Nem is csodálom. Esetünkben egy újabb vámpírtörténetről van szó, amiről nem állítanám, hogy jobb, mint a többi, még csak azt sem, hogy sokban különbözik, de azt mindenképpen kijelenthetem, hogy fordulatos, ötletes, érzelmekben gazdag, de nem nyálas, és mondhatjuk, hogy eredeti, már amennyire a vámpírtörténetek reneszánszában lehet ilyet állítani valamiről...

A történet röviden: Elena egy kisvárosban, Mystic Fallsban lakik. Szülei nyáron, egy autóbalesetben meghalnak, így egyedül marad öccsével, Jeremyvel, és nagynénjével, Jennával. Mikor ősszel kezdődik a suli, mindenki nagyon rendes vele, szegény lány, hasonlók, de az ő figyelmét szerencsére egészen más köti le: Stefan Salvatore, a rejtélyes új srác. Bár Stefan elég hallgatag, hamar kiderül róla, hogy udvarias, kedves, barátságos, és elég távolságtartó is egyben. Elena ennek ellenére vonzódni kezd hozzá, és a dolog kölcsönös. Végül összejönnek, de a dolgok ekkor szokás szerint bonyolódni kezdenek, hiszen minden csoda túl kevés ideig tart... Feltűnik Stefan bátyja, a laza és csajozós, megnyerő Damon. A városka környékén emberek tűnnek el, és találják meg a holttesteket vér nélkül az erdőben. Lassacskán kiderül, hogy a két fivér nem egészen olyan jó arc, mint amilyennek kinéz, Damon legalábbis semmiképp: ugyanis mind a ketten vámpírok. Stefan ugyan a "vega" fajta, nem iszik emberből, de Damon bármikor képes megcsapolni bárkit. Ha Elenának nem lenne elég ezzel az infóval megbarátkoznia, akkor fény derül nem egy régebbi balhéra Mystic Fallsban, és a fiúk múltjáról is megtudunk egyet s mást. Többek közt, hogy egy titokzatos, Katherine nevű hölgy változtatta át őket, és hogy ők valaha a város alapítói közé tartoztak. Damon pedig minden erejével azon van, hogy a szeretett nőt, Katherine-t, akit apjuk vetett "börtönbe", kiszabadítsa. A cella, ahol jópár másik vámpír is foglyul van ejtve, Mystic Falls mellett, az erdőben, egy föld alatti járatban van. Mire sikerül kinyitni Bonnie, Elena legjobb barátnője segítségével (aki mellesleg boszorkány), a városban egyre több másik vámpír tűnik fel, és okoz zűröket, ez pedig a városi tanács, mellékállásban vérszívókat hajkurászó bandának is szemet szúr, és ahogy Damon fogalmaz: átkapcsolnak a vámpírvadász üzemmódba. Ráadásul az egész herce-hurca hiába: Katherine nincs a tömegsírban. Viszont kiderül, hogy Elena anyjának van hozzá köze. Mert hogy a lány igazi, vér szerinti anyja a helyi, frissen érkezett, és mellesleg Constantine-éval vetekedő vadász felszereléssel rendelkező töritanár felesége, akit anno Damon változtatott át vámpírra. Aha. Tudtuk követni? Idő közben a felelőtlenül visszazárt barlangból előszivárognak a többszáz éves vámpírok, és gyilkolászni kezdenek. Egyikük belezúg Jeremybe, Elena öccsébe. Ismerős szitu, nem? A sorozat jelenleg az első évadot fejezte be, és még most is képesek az alkotók megtömni a szegény néző fejét mindenféle agysorvasztó információval, többek közt egy halhatatlan nagybácsival, aki mindent tud mindenkiről, de megöli rossz és rejtélyes vámpírleány, vagy hogy Stefan át, azaz visszaáll a setét oldalra, aztán mégse, végül Damon meg kelezd jópofizni. Szóval a szokásos "keverek egyet a vége felé" előadásmódot játsszák.

A tévésorozat egy 1991-es könyvsorozat alapján készül, szóval senki sem foghatja rá, hogy a Twilight Saga koppintása. Amúgy sincs hozzá a vámpír fiú - ember lány szerelmen kívül semmi köze. A vámpírok itt szénné égnek a napon, kivéve, ha van egy speckó ékszerük, ami megvédi őket, míg az Alkonyatban a csillámló bőrön kívül semmi gondjuk nincs a napsugarakkal. Akit ebben a sorozatban megharap egy vámpír, nos... Az nyálas lesz és fáj. De nem lesz belőle is vérszívó, csak abban az esetben, ha vámpírvért iszik, és amíg a vér a szervezetében van, addig meghal. Ez esetben kellemetlen lesz az ébredés. Szóval elég erős különbségek vannak, és itt a külső sem változik meg, nem lesznek csudiszépek, épp ellenkezőleg. Mikor éhesek, és kezd rajtuk eluralkodni a kínzó éhség, eltorzul az arcuk, bármilyen helyesek/szépek amúgy.

Elég nagy kultusza van már idehaza is, pedig ahogy mondtam, még nem is játsszák magyarul. Ez úton is köszönöm a rajongók nevében Voldemortsangelnek, aki rettentő gyorsan és pontosan fordítja a szöveget, és tölti fel a feliratokat minden részhez.

A színészeket, és ezáltal a karaktereket is egytől egyig szeretem. Kevés olyan sorozat van, ahol nincs olyan arcjáték, gesztikuláció vagy hanghordozás, ami ne irritálna, de ide annyira jó embereket válogattak be, hogy nem lehet panasz semmire. Ráadásul az egész légkör, hála a játékuknak, tökéletesen hihető. Nem játsszák túl a szerepeket, nincs pojácáskodás, de nem lapos egyetlen rész sem. Tényleg olyan az egész, mintha csak fogtak volna egy operatőrt, és bedobták volna egy kisvárosba. A jellemrajzok mindennapi embereket takarnak, és a két Salvatore testvéren is látszik, hogy nem manapság születtek, még ha próbálják is lazára venni a figurát. Habár oké, elismerem, Damonnak azért elég jól megy.

Nem tudom, kit nevezzek meg kedvencnek. Eleinte a két testvér közül egyértelműen Stefan volt a szimpatikusabb. Sosem voltam az a tipikus, rosszfiúkra bukó csaj, de a nyámnyila pasiktól is ráz a hideg. Stefan viszont kifejezetten mimózának, és olyan "beszéljükmegadolgot"-típusnak tűnt, mégis szimpi lett. később Damon is belopta magát a szívembe elsősorban a dumáival, a játékával, na és nem utolsó sorban a vakítóan kék szemével... Elena is egészen jó fej, tényleg átlagos lány, nem lehet rá panasz, sok a haverja, de nem a bulis típus, naplót ír, jól tanul, a barátai számíthatnak rá, nem egy szépségkirálynő (szerintem), de azért csinos, szóval mondom: átlagos tini lány. Az öccse a balhés kistesó, drogügyek, temetőben tartott bulik, verekedések, hála a szülők balesetének. Később viszont túlteszi magát a dolgon, Damon "segítségével", és megint a jóarc Jeremy lesz belőle, aki titokban rajzol, és később magától rájön, hogy vámpírok bizony vannak. És hogy ő is az akar lenni. Majd karácsonyra kapsz vámpírvért, kisfiam...

Aztán ott van még a harmadik keménylegény, Alaric Saltzman, Elena igazi anyjának a vőlegénye. Mikor rájött, hogy hogy halt meg a felesége- pontosítok: hogy miért tűnt el - magánháborúba kezdett, és elég komoly felszerelésre tett szert verbénából (ez egy növény, az egyetlen dolog, ami árthat a napfényen, és a szívbe döfött karón kívül a vámpíroknak), nyílpuskából és speciális injekciókból. Meg van egy szuper gyűrűje is, amiről kiderült, hogy megakadályozza, hogy meghaljon vámpír keze által. Állati cucc. Ja és ő azért jött Mystic Fallsba, mert azt kereste, aki megölte a menyasszonyát. Aki ugye Damon. Mondanom sem kell, megtalálta, de még mindketten élnek, habár Damon egy nyaktekeréssel próbálta megoldani a konfliktust, de a gyűrű erősebb volt nála. Azóta egész jól elvannak, szinte baráti a viszonyuk.

És megjelent még egy gonosz fickó a színen: John Gilbert, akiről hamar kiderült, hogy nagyobb szerepe is van azon kívül, hogy a Tanácsot megint a vámpírokra uszítsa: ő Elena igazi-igazi apja (szegény csaj), és hát az évadzáróban csúnya halált hal, mivel Katherine Is Back, hogy klasszikus kifejezésekkel éljek, és az első évad utolsó perceit alaposan összekuszálja. Rátesz egy lapáttal a zárásra hogy kiderül: a polgármester és drága kisfia sem egészen emberi, mivel a verbéna ugyan nem, de a vámpírokat lebénító hanghullám hatott rájuk, és Tyler, azaz a fiú egy karcolás nélkül túlélt egy autóbalesetet. Meg hát a szeme is érdekes színekben pompázott egy pillanatig, mikor belevilágítottak... Én arra tippelek, hogy ezzel feltűntek a színen a vérfarkasok. Örülnék neki, már hiányoztak.

A könyvet elkezdtem olvasni, azaz az első kötetet elolvastam, és nem igazán tudom magam rávenni, hogy a másodikba belekezdjek... Ugyanis nem jó. A sorozat után pedig különösen gyenge és más. A könyvben Elena egy kis ringyó, lássuk be. Egy szőke bálkirálynő, aki minden pasit az ujja köré akar mindenáron csavarni, és Stefanbe első látásra beleszeret, és a nyakába ugrik. Damon egy igazi gonosz, fekete hajjal és fekete szemmel! Katherine egy mimóza, jólnevelt kisasszony volt, aki öngyilkos lett a két testvér vérre menő harcai miatt, Bonnie egy vörös druidaszármazék, Caroline pedig egy számító kis cafka, aki már nem Elena barátnője... Szóval tökéletesen elüt a könyv a sorozattól, és azt kell mondanom, hogy a sorozat ezerszer jobb. Ritkán mondok ilyet, de ezúttal ez az igazság. A könyv kifejezetten unalmas, lassú és sokszor idegesítően egyszerű, míg a sorozat állati zenékkel, szép emberekkel, pörgős sztorival ajándékozza meg az embert, és végre olyan vámpírokat ismerhetünk meg megint, akik képesek használni a túlvilági erejüket anélkül, hogy félnének attól, hogy elveszítik az emberségüket. Anne Rice nyomdokaiba nem léphetnek, de a sorozat feltűnően kilóg a szinte napról napra megjelenő új vámpírtörténetek közül, amiknek a 90%-a vécépapírnak sem lenne alkalmas.

Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti az eredeti vámpírmítoszokat, a tinisorozatokat, bírja a vért, és nem ijedős. A Vampire Diaries akciódús, érzelemgazdag, véres és izgalmas sorozat, amit júniustól a magyar nézők is megtapasztalhatnak az RTL Klubon.

Vámpírnaplók - Vampire Diaries [2009 - ?]
Egy rész hossza: kb 40 perc
IMDb: 8,0 [8 404 szavazat alapján]
Színészek: Nina Dobrev, Paul Wesley, Ian Somerhalder, Steven R. McQueen, Katerina Graham, Candice Accola, Zach Roerig, Matthew Davis

Acélos ötvözet lett másodszor is [Vasember 2]

2010-05-05T18:48:00.017+02:00

Robert Downey Jr. egyike azon színészeknek, akikért őszintén rajongok. Minden egyes filmjében, amit láttam (már pedig láttam egy csomót) van valami jó. Valószínűleg ő maga. Sosem úgy nézek meg egy filmet, hogy a színészre koncentrálok, mondhatjuk, hogy nyitott vagyok bármire, ami a képernyőn vagy mozivásznon megjelenhet. Robert Downey Jr. egykori enyhén szólva balhés múltja sem zavart sosem. Nem is tudom, melyik filmje volt az, amit a tisztán való visszatérése után forgatott. Csak azt az egyet tudom, hogy egyszerűen magával ragadó a játéka, legyen szó vígjátékról, thrillerről vagy akciófilmről. A Marvel hőse, Vasember ma pedig már teljesen összeforrt vele, nem véletlenül. A karakter és közte érdekes párhuzamok húzódnak. A filmeknél, ha tetszett, mindig végzek egyfajta kutatómunkát. A Vasember pedig az örök favoritok közt van. Egyrészt, mert képregény adaptáció, azok pedig szinte kivétel nélkül jók és szórakoztatóak, de fontos, hogy a forgatókönyv is remek, nem beszélve a rendezésről, és a vesszőparipámról: a zenéről. És az örökifjú örököst senki más nem tudná jobban eljátszani R.D.Jr-nál. Mert ő Vasember, és most Tony Stark is visszatért, akárcsak ő egykor.

A történet röviden: Tony Starkot az egész világ Vasemberként ismeri, mióta elárulta, hogy bizony ő volt a dögös, vörös-arany színű, testhezálló fémhacukában, és mentette meg a világot. Azóta privatizálta a világbékét, az emberek imádják, a kormány viszont nem. Stark ugyanis nem hajlandó odaadni a Vasember szerkó terveit, mivel fél, hogy akkor az egész rendszer, amit felépített és amitől a gonoszok félnek is rendesen, összeomlik, és pusztítás, háború lesz megint a vége. (Lehet, hogy érdekes ezt a világ vezető fegyvergyártócégének vezetőjétől hallani, de meg kell nézni akkor az első filmet.) Az USA vezetősége viszont nem ezen a véleményen van. Tony ugyanis nem épp a felelősség mintapéldánya, és az utóbbi időben egyre többet tombol. Senki sem tudja, hogy azért, mert haldoklik a géptől, ami távol tartja a szívétől a repeszeket, amiket a Közel-Keleti fogsága alatt szerzett be (lásd: első rész). Egyre ramatyabbul fest, ráadásul a kormány amiatt aggódik, hogy máshol már próbálják összerakni a Vasembert saját tervek alapján. Stark persze váltig állítja, hogy az még legalább 5-10 év, hogy az ő cucca használható versenytársra leljen. Hammer, a rivális fegyvergyártó cég feje pedig nyalja a kormány seggét, természetesen. Tony a nyomás és a rosszullét miatt kezd szétesni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik egy orosz pasas az egyik autóversenyen, és a semmiből előkap egy elég durva szerkót, amivel alaposan tönkreteszi a bulit, és bebizonyítja a világnak, hogy nem csak Tony Stark képes ilyen szuper cuccot összeeszkábálni. Tony kiakad, mígnem legjobb barátjának arra kell vetemednie, hogy ellopja a "ruhát" Tonytól, mivel ő már nem képes megvédeni az országot. Pepper, Tony volt asszisztense, újonnan kinevezett főigazgató is kiteszi kedvenc fegyvergyárosunk szűrét (persze csak képletesen, mivel nincsenek együtt), és az új titkárnő, Natalie sincs épp jóban Tonyval. Úgy tűnik, a zavarodásoknak vége, az oroszt lecsukták, a rucit lekoppintják, Tonyt egyedül hagyják. De ekkor megjelenik Fury, a rejtélyes, félszemű néger figura, a S.H.I.E.L.D. vezére (első rész), és kijelenti, hogy a világnak igenis szüksége van Vasemberre, aki nem piál és nem döglődik. Natalie feltűnik, mint tapadó rucis szuperügynök, Tonynknak leesik az álla, pláne akkor, mikor Fury közli vele, hogy megoldást kell találni a mérgezésére, amit az elemei okoznak neki, mivel fontos. Ehhez pedig húsz éve halott apjától kell segítséget kérnie. Úgyhogy Tony kénytelen-kelletlen felfedez gyorsan egy új elemet, ami nem tudom hányezerszer több energiát termel, mint egy atomreaktor, és még új, egészséges elemet is csinál magának. Oké, mehet a menet. De jaj! Az orosz nincs dutyiban, és nem halt meg egy robbanásban, ahogy a híradó mondta! Hammer (a genya rivális) ugyanis felfogadta, hogy segítsen már neki olyan jó kis cuccokat csinálni, mint amivel szétvagdalta azokat a kocsikat a versenyen... A bosszúszomjas orosz pedig belemegy. A Stark Expon, az új fegyvereket bemutató "gálán" készül Hammer bemutatni az új robotjait, élükön Tony acélba bújt barátjával, Rhodes-szal. Mindenki néz egy nagyot, mikor Tony betoppan a bulira, amire őt nem hívták meg, mert hát ugye... piált, verekedett, rossz kisfiú volt. És ekkor kezdődik a csihipuhi. Az oroszunk ugyanis nem nézi tétlenül, hogy a Vasember megússza a dolgokat, és a robotokat meg Rhodes cuccát is Vasemberre uszítja. Megkezdődik egy hosszú és akciódús jelenet, amiben Rhodes besegít Tonynak, ezáltal két csúcs fémpáncélt figyelhetünk meg bunyó és lövöldözés közben, aztán a filmnek majdnem vége. Előtte azért még összejövünk Pepperrel, kibékülünk a legjobb barátunkkal, és belépünk a Shield-be. Ja és legyőzünk minden rosszat. És ekkor van vége a filmnek.
Nem is tudom, hol kezdjem. Én imádom az első részt, egy csomószor láttam már. Mint mondtam, egyszerre humoros és akciódús, de RDJr arca tökéletesen kifejez egy csomó érzelmet is, ami a vadóc és különc pasasban lappang. A második rész sem lett rosszabb ilyen szempontból. Őszintén szólva arra számítottam, hogy nem lesz olyan jó, mint az első volt, de tévedtem. Jó volt, habár nem volt jobb sem. Hozta a szintet, nem úgy, mint a Transformers 2... Aminek az első részét szintén imádom. Itt is volt humor, és meg kell jegyeznem, hogy a Vasember beletartozik a kivételek közé, amik szinkronnal talán még jobbak, mint eredeti hanggal. Mindenkié tökéletesen el van találva, habár az orosz nyelv kicsit fura volt valamiért. Na mindegy, nm szőrszálhasogatok, nincs kedvem, mert jó film szinkronnal is, és kész.
A zene remek. Highway to hell, Robot Rock, csomó olyan dal, ami amúgy is "fílinges", de mondjuk egy olyan jelenetben, ahol két robot verekedik, tör zúz... hát állati. Az ember csak vigyorog, és néz ki bambán a fejéből, aztán odaböknek valami poént, és az agyhalottak, mint én, kacarászni kezdenek. Hát ez van.
Az az egy zavart, de az is csak egy kicsit, hogy Rhodes szerepében nem ugyanaz a színész volt, aki az első részben, ugyanis az exRhodes egy bunkó, nagypofájú állat volt, és a rendező felbontotta vele a szerződést, helyébe pedig Dont szerződtette, aki nem sokat gondolkozott az ajánlaton már csak azért sem, mert szeretné, ha több fekete ember bújhatna szuperhős bádogba. Izé, jelmezbe na. Az új színészek közt ott van Mickey Rourke is, akinek az isten felvitte a dolgát az utóbbi időkben, és ezúttal egy orosz gonosztevőt alakít. Hiába tartják nagy színésznek, én nem sok filmjét láttam, és most sem tett rám nagy benyomást... A szerepéhez képest olyan cukin nézett mindig, hogy eszembe nem jutott volna, hogy egy kattant ruszkival van dolgom. A
film kellemes meglepetése viszont Scarlette Johansson volt. Nem szeretem őt, ne kérdezze senki, miért. Egyszerűen unszimpatikus, és kész. Most viszont vörös göndör lobonccal jelent meg a titokzatos titkárnő szerepében, és hát mit ne mondjak, ha nem is játszotta a szerepét rosszul, az biztos, hogy a nőkben azért némi féltékenység feléled, mikor meglátják. A tapadós ruhájában tényleg jól nézett ki, és elég ügyesen rugdalózott egy jelenetben. A pasiknak biztos megindult a nyáltermelésük. Vagy másuk.
Végül itt van Sam Rockwell, akit a Moonban láttam (egyszerre két szerepben is), ahol totálisan megfogott. Most egy görény pasast alakított, annyira jól, hogy egy pillanatra megutáltam. xD De még mindig irtó jól játszik, és ez a lényeg. Ha nem így lenne, nem tudta volna elérni, hogy idegesítsen.
Most mondjak még? A zenék (a szerzett és bedobott filmzene is egyaránt) remek. Jól vannak összevágva a jelenetek, semmi sem felesleges, és nincs hiányérzetem sem. Talán csak annyi, hogy még elnéztem volna egy darabig. :D De hát majd megnézem megint, és slussz. Ezen ne múljon. Tony Stark dumái állatiak, de a többieknek sem lehet oka panaszra, néha egy-egy szállóigévé váló duma is elhangzik. Kis butaságok, de olyan jól hangzik, miközben a pasason szétzúzott fémpáncél van... Szerintem a Vasember az a típusú film, amit az ember szívesen megnéz újra meg újra, és nem unja meg. Ráadásul érdemes a hangok és a látvány miatt egyszer legalább egy ezrest kiadni a 110 percnyi akcióért. Meg hát Robert fanok is vegyék útba a mozit. Nem mintha lenne olyan fanatikus, aki ne nézte volna meg az első három napban... :P
Szóval csak annyit mondanék így a végén, hogy nem én vagyok Vasember.
Én vagyok az, aki imádja őt. *bebújik a vasemberes pizsijébe és benyomja Ironmant a DVD-be*
Vasember 2 - Iron Man 2 [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 110 perc
IMDb: 7,7 [12 505 szavazat alapján - USAban csak holnap kerül mozikba!]
Színészek: Robert Downey Jr., Don Cheadle, Scarlett Johansson, Gwyneth Paltrow, Sam Rockwell, Mickey Rourke, Samuel L. Jackson, Jon Favreau (aki egyben a rendező), Clark Gregg, Paul Bettany (mint Jarvis hangja)
Trailer

Elmúlás van a levegőben [Séta a múltba]

2010-05-04T18:32:00.010+02:00

Az utóbbi időben állandóan romantikus filmekbe botlom. Sok köztük az úgy nevezett szutyok, akadnak viccesek meg iszonyatosan nyálasak is. Van, ami komolyan közelíti meg a témát, néhány csak mindennapi közhelyként kezeli magát a szerelmet. Ezt a filmet először csak hallottam. Igen, csak hallottam, azt sem teljesen, ugyanis egy másik laptopon nézték mellettem, én pedig mást fülhallgatóval. Csak néha kaptam el egy-egy iszonyatosan csöpögősnek, és hatásvadásznak érzett mondatot, úgyhogy forgott a gyomrom tőle... És be kell látnom, hogy tévedtem.

A történet röviden: Landon a suli balhésabb nagymenő csapatába tartozik, sportkocsival száguldozik, bandázik, ilyenek. Egyik akciójuk rosszul sül el, és az igazgató csak azzal a feltétellel nem rúgja ki, ha vállal pluszmunkákat, tanít problémás gyerekeket szombaton, és játszik a suli drámacsoportjában. Ez elég sok dolog, pláne a makacs és vadóc srác számára. Jamie a lelkész lánya. Kardigánban jár, segítőkész, csendes, és abszolút nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. Ott segít, ahol tud. Mikor Landon bekerül a drámacsoportba, meg a szombati suliba, találkoznak, mivel lány önszántából segít mindenütt. Jamie ugyan kis mimózának tűnik, de élesen vág az esze és a nyelve is, nem nagyon kedvelik egymást a sráccal. Mikor Landont a kicsapás veszélyezteti, amiért nem tudja egyedül megtanulni a szövegét, Jamie segítségét kéri, aki persze segít. És természetesen szép lassan egymásba bolondulnak. Landon egyik napról a másikra változik meg, pontosabban lesz igazán önmaga, kinövi a dackorszakát, és megbékél az apjával, aki elhagyta őt és az édesanyját, mikor még kicsi volt. Szép lassan teljesen beleszeret a különc lányba. Egy ideig nagyon jól el is vannak, a régi haverok csak irigykedve és csodálkozva figyelik a nem mindennapi, de kétségkívül boldog párost. De ahogy mondják, semmi sem tart örökké... Jamie ugyanis leukémiás, és nem sok ideje maradt. Landon mikor először hallja a lánytól, teljesen kiborul, nem sokon múlik, hogy összetörjön, de a lánytól tanult hit és bizalom, na meg persze az első és talán egyetlen igazi szerelem segít neki, hogy összeszedhesse magát, és ezáltal segíthessen szerelmének is könnyebben túljutni mindenen. Jamie-nek van egy listája, és Landon szépen sorjában minden pontot segít neki megvalósítani, még az elsőt is: hogy ott legyen Jamie esküvője, ahol a szülei felnőttek. Landon tehát 18 évesen elveszi Jamie-t feleségül, és egy nyarat együtt tudnak tölteni, többre azonban nem marad idejük. De valóban, ahogy a fiú fogalmaz: a pár hónap leforgása alatt több őszinte szeretetben volt részük, mint másoknak egy egész élet alatt.
És a történet itt ér véget. Komolyan mondom, hogy nagyot tévedtem, mikor csak néhány mondat után nyálas amcsi sz*rnak tituláltam, és bánom, hogy nem láttam eddig, mert nagyon szép film. Nem vagyok oda a romantikus filmekért, mert azok vagy nagyon jók, vagy borzasztóan rosszak, és általában az utóbbiakba futok bele (mivel abból van több). Néhány kivétel akad, mint például a Szerelmünk lapjai vagy az Édes November, ezek például nálam klasszikusnak számítanak, bármikor meg tudom őket nézni, mert tényleg van bennük érzelem, és nem az a fajta, amitől még a hajam is rózsaszín lesz, és megédesedik a nyálam... Hanem tényleg az elsöprő , mélyről jövő, szavakkal leírhatatlan szerelemről szólnak, és nem magyaráznak bele semmit, ami nincs ott.

Ez a film nekem azért is tetszett, mert bár kissé azért sarkított és itt-ott elnagyoltak a különbségek, mégis tökéletesen át lehet érezni. Egyrészt, mert ebben a korban mindenkit megérint ennek az érzelemnek a szele, kit így, kit úgy. Másrészt mert nagyon nagyon jók voltak a betétdalok, a Switchfoot kitett magáért. Mindig is szerettem őket, a Caspian hercegnek is "adtak" egy dalt, és mindig tökéletesen passzol a zenéjük az adott szituációhoz. Ez a dal például akkor szól a filmben, mikor Landon megtudja, hogy Jamie haldoklik. Az egész dal gyönyörű, igazából egy szerelmi vallomás. És a harmadik dolog, ami segít az embernek átélni a sztorit, az a színészi játék. Shane Westet legtöbben biztosan a Vészhelyzetből ismerik mostanság, és tény, hogy nem sok mozifilmje akad, pláne nem nagy sikerűek, de igazából szerintem remekül játszott. Már az elején is lehetett érezni a karaktere kettősségét, és mikor együtt voltak Jamie-vel, minden mozdulatából áradt a gyengédség, pedig az elején még brutális módon viselkedett. Kifejező volt a gesztikulációja, a mimikája és a hangja is. Én eredeti hanggal néztem meg, de hallottam a szinkronos változatot is. Az angol most is sokkal sokkal jobb, a srác hangja iszonyatosan más, mint az eredeti, a csaj pedig egy kekeckedő dögös nőci hangját kapta. Mandy Moore-t annyira nem ismerem, de ebben a visszahúzódó, zárkózott paplány-szerepben ügyes volt, meggyőző és kedves, tényleg az az oltalmazni való, de valójában kemény csaj, aki mindent okkal csinál. Amúgy a filmben énekel a darabban, és gyönyörű hangja van. Két másik betétdalt is ő ad elő.

A film címét mondjuk bevallom, nem egészen értem... Séta a múltba. Hát lehet, hogy én vagyok hülye teljesen, de nem találok elég erős párhuzamot a cím meg a sztori közt. Az, hogy "A walk to remeber" szóval "Egy séta, hogy emlékezz" vagy valami ilyesmi, ha lefordítjuk, annak van értelme, csak gondolom ez hülyén hangzott volna a moziban vagy a tévéújságban. Na mindegy, nekem 'A walk to remember' marad.
Most fejeztem be, és egyből neki is álltam írni róla egyet, mert igenis érdemes megnézni, a lányok, ha nem teljesen romantikaellenesek, akkor nagyon fogják szeretni. Nem az évszázad filmje, az Édes November fiatalított és lightosított változata, de szerintem megmarad az emberben valami belőle, miután megnézte. Ha más nem is, akkor egy könnyes zsepi.

Séta a múltba - A Walk to Remember [2002]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 101 perc
IMDb: 7,1 [36 132 szavazat alapján]
Színészek: Shane West, Mandy Moore, Peter Coyote, Al Thompson, Daryl Hannah, Lauren German
Trailer

Félezer nap és a szerelem [500 nap nyár]

2010-05-03T19:12:00.006+02:00

Azon rejtélyes filmek egyike, amiket nem mutattak be nálunk moziban, csak DVD-n lehet megnézni. Talán azért, mert független filmről van szó. Mégsem értem, miért kellett ezt kihagyni nálunk, otthonában hatalmas sikere volt és van, és Magyarországon is imádják. A Vox véleménye szerint 100 százalékos filmről van szó, és a magazin nem sűrűn szokott ennyire szépre értékelni egy filmet. Viszont lehet, hogy bennem hiba van, mert nekem azért annyira nem tetszett, hogy tökéletesnek nevezzem.

A történet röviden: hogy kezdődik, hogy zajlik és hogy ér véget egy szerelem egy romantikus srác szemszögéből. Ennyi. Nincsenek nagy kalandok, nincsenek különösebb fordulatok, semmi extra poén vagy izgalmas akciók. Adott egy srác, Tom, aki képeslapokat tervez, pedig valaha építészmérnök szeretett volna lenni, de ahogy az lenni szokott, közbejött az élet. Főnöke felveszi titkárnőnek Summert, egy csinos és igazán érdekes lányt. Tom azonnal belezúg, úgy érzi Summer az igazi, a nagy Ő. Remekül el is vannak, de Summer már az elején kiköti, hogy nem akar komoly kapcsolatot, és az egész igazából nem is "járás", csak olyan... izé. Tom bólint, és persze esze ágában sincs bevallani Summernek, hogy totálisan szerelmes belé. És ahogy az lenni szokott, a szerelem ha nem volt, akkor nem is lesz: Summer megunja Tomot, és nem állíthatjuk, hogy otthagyja vagy kidobja, egész egyszerűen nem foglalkozik vele már annyit, és eltávolodik tőle, megvonja magát a sráctól gyakorlatilag, aki ettől teljesen kiborul. Nem megy be dolgozni, ha mégis, akkor csak arról mesél, hogy mekkora hazugság, amit csinálnak, hogy szerelem nem létezik. Mikor boltba megy, nem öltözik fel, csak köntöst ránt magára és kész, szóval igen. Összeomlik, Summer pedig éli tovább vadóc és önző életét. Mindez a történet kétszázadik napja körül történik. Azt hinnénk, hogy a végére, azaz az ötszázadik napra minden rendbe jön, megint összejönnek. Ennek csak a fele igaz. Az egész filmben az utolsó öt perc tetszett a legjobban. Summer ugyanis megházasodik, és nem Tommal. Bezony, az a Summer, aki azt hangoztatta, hogy a komoly kapcsolatok halálra vannak ítélve, és hogy neki nem kell olyan, még csak barátnő sem akar lenni, nem hogy feleség. És mégis összeházasodik egy olyan valakivel, akit a film során összesen egyszer látunk, akkor is hátulról két másodpercre, és még a nevét sem tudjuk. Tom ezen már nem különösebben akad ki. Felmond, és a kezébe veszi az életét: jelentkezik több céghez építészmérnöknek. Az utolsó jelenet az egyik állásinterjújára való érkezés. A narrátor, aki sokszor megszólal, arról beszél, hogy Tom mit tanult a Summerrel való kapcsolatából, miszerint nincs Végzet, a tündérmesék pedig tényleg csak mesék. Ennek ellenére, mikor lehuppan az előtérbe, megismerkedik a másik interjúra érkezett emberrel, egy lánnyal, aki felismeri őt a plázából. Beszélgetni, viccelődni kezdenek, Tomot pedig beszólítják az interjúra. Mielőtt bemegy, elhívja egy kávéra a lányt, és bemutatkozik neki. A lány pedig szintén elmondja a nevét. Úgy hívják, hogy Autumn (Ősz). :D

Igazából jó film, nagyon is. A történet kicsit zavaros volt ugyan az elején, mivel az időben ugrálva ismerjük meg a sztorit, de könnyen belejön az ember. A színészi alakítások egytől egyig remekek. Joseph Gordon-Levitt mindig is valami különös bájjal játszotta a szerepeit (ezért is örültem, mikor a G.I. Joe esetében nem láttuk az arcát, mikor gonoszkodott), Zoe Deschanel is hozta a formáját, habár bevallom, a karaktere kifejezetten unszimpatikus volt. Ami pedig szörnyű, az a szinkron. TILOS szinkronosan megnézni. Iszonyatos. Az eredeti hangok viszont isteniek.
Ez nem az a fajta film, amin nem kell gondolkodni, meg nem kell megérteni, szóval nem Titánok Harca kategória, hanem kicsit tényleg művészfilmes beütése van, csak sokkal jobb a rengeteg elvont hülyeségnél. Lehetne nyári limonádénak titulálni, de inkább nem tenném, mert az kevés. Inkább egy egyszerű, de ütős hűsítő koktélhoz hasonlítanám, ami egy cseppet az ember fejébe száll, de nem üli meg a gyomrát. És a Halottnak a csókhoz.

500 nap nyár - 500 days (of) Summer [2010]
Besorolás: PG 13
Játékidő: 95 perc
IMDb: 8,0 [60 835 szavazat alapján]
Színészek: Joseph Gordon-Levitt, Zoe Deschanel, Geoffrey Arend, Chloe Moretz
Trailer

Valami mindig elkezdődik [New York, szeretlek!]

2010-04-23T22:55:00.005+02:00

Nem igazán tudom hogy bevezetni ezt, valójában egy olyan filmről írok most, ami az utóbbi hónapok legjobb filmje számomra. Simán megverte az egekig magasztalt 500 nap nyarat (amiről szintén készül az "elemzésem") vagy a kedvenc színészem filmjét, a Titánok Harcát. Hasonlít az Igazából szerelemre, mert itt is fontos szerepet kap a szerelem és a kapcsolatok, de igazából minden arról szól az emberek életében, nem?
A történet röviden: az élet pillanatai New Yorkban élők tündöklő szempárjain keresztül. Nem tűnik valami soknak, az tény, de meg kell nézni, hogy lássuk: sokkal többről van itt szó egy összefércelt független filmnél.
A szereplőgárda amúgy parádés, és nem csak a neveikkel tűnnek ki, hanem azzal is, ahogy játszanak... Orlando Bloomot például sosem tartottam túl nagy színésznek, de ezúttal valami hihetetlen, ahogy játszik. Igaz, nem túl bonyolult a szerepe, mégis jól csinálja. A sok sok sztár nem tűnik túlzásnak, fel sem tűnik az embernek, hogy éppen Andy Garciát látja besétálni egy kávézóba, vagy hogy Robin Wright Penn cigizik a járdán. Csak azt lehet észlelni, hogy mindennapi emberek élik a mindennapi életüket, és egy nem mindennapi filmbe ezt betették. A zenék tökéletesen passzolnak egy-egy jelenethez. Hol vidám, hol komoly. Van, hogy külföldi, azaz nem angol nyelvű a zene, és minden kis részletnek jelentősége van. Az ember nem is figyel oda, csak szívja magába a filmet, ahogy a film is a nézőt. Szó szerint magával ragad minden perc. Én végignéztem és hallgattam a stáblistát is, rengeteg a név, a helyszín, de csak üldögéltem, és gondolkoztam, miután vége volt. Aztán arra gondoltam, mekkora szívás, hogy ilyen filmeket még letölteni is kínkeserv, nem hogy DVD-n megszerezni, vagy ne adj isten moziban megnézni... A mozik manapság kizárólag a látványos vagy erőltetett vicces filmeket adják le. Vagy a másik végletet, ami annyira elvont, hogy nem is tudod, mit néztél, miután kijössz a teremből. Ez a film viszont tökéletes, szerintem legalábbis.
Fantasztikus. Minden kis történet maximum nyolc perces, és mégis, annyira jó, annyira részletes és jellegzetes, hogy az alatt az ötszáz másodperc alatt egy egész történet elevenedik meg előttünk, egy vagy két főszereplővel, akiknek nem is volt sok munkájuk. Mindenki tökéletesen hiteles. A rendezés mindegyik kis filmben egyszerűen tökéletes, és egyben egyedi. Apró kis képek a városról, a helyszínekről, az épp központban álló emberekről, egy hajtincs, egy szempár, egy meggyulladó cigi, egy tükör, egy fénykép, egy szín kiemelése, pár ismerősen csengő szó, jellegzetes gesztus, és máris benne vagyunk a filmben, magába szippant, és nem is enged el. A történetek közti váltás észrevétlen, alig feltűnő. Egymásba siklik minden, és talán azt várjuk, mikor futnak össze a szálak, ami néha megtörténik, néha nem, akárcsak az életben. Tragédiák, csodák, megtört életek és valóra vált álmok, ez mind-mind New York, és a film végére kiderül, hogy nem is lehetne más város. Egy érintés, egy szó, és máris úgy érezzük, mindez körülöttünk is történhet, pedig nem: New York valóban az a hely, ahová mindenki máshonnan érkezik, és mindenkinek megvan a maga története, de nagyon szerencsésnek kell lenni, hogy találjunk egy idegent, akivel ezt megoszthatjuk. Más amúgy sem alkalmas rá.
Egy idős hölgy, egy jóképű tolvaj, egy lusta zeneszerző, egy csalódott kamasz, egy luxus kurva, egy kamerás utazó, egy ismeretlen pár, egy elvált apa és a kislánya, egy bizonytalan szerető, egy egy friss zsidó házaspár, egy lecsúszott festő, és egy kínai eladó mutatja meg nekünk Amerika legnépszerűbb városának különböző arcait. Rávilágít a nemzetiségek közti különbségekre, az idő múlására, a lehetőségekre, amiket legtöbben elszalasztunk, és még jó pár tanulságra. Nem akarok semmit sem belemagyarázni a filmbe, mert valószínűleg mindenkinek másról szól, de szerintem nagyon jó. Úgy értem, nagyon. Nem voltam sírás közeli állapotban, mikor és miután megnéztem, de hatott rám, sokkal jobban, mint mondjuk a fent említett 500 nap nyár.
A New York, szeretlek! nem romantikus, nem drámai, nem pörög, és nem ríkat meg. Olyan, mintha valaki fogott volna egy kamerát, és felvette volna az életben adódó érdekesebb pillanatokat, habár még ez sem teljesen igaz. Mert mi rendkívüli van abban, hogy leáll az ember beszélgetni valakivel, akinek tüzet ad? Mi olyan különleges abban, hogy egy szállodában kedves a kiszolgálás a vendéggel? Hogy a gyógyszertáros, akit évek óta ismersz, segít a szalagavatódra párt találni? Semmi. Akármikor folytathatnánk a filmet, temérdek olyan perc van bárki életében, ami helyet kaphatna ebben a filmben. És éppen ettől lett olyan gyönyörű film: hogy akár igaz is lehetne.
Érdemes megnézni. Minimum egyszer.

New York, szeretlek! - New York, I love you! [2009]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 103 perc (ebből 11 a stáblista)
IMDb: 6,8 [7765 szavazat alapján]

Színészek: Hayden Christensen, Christina Ricci, Andy Garcia, Justin Bartha, Bradley Cooper, Rachel Bilson, Natalie Portman (rendezett és írt is egy részt, nem a sajátját), Shia LaBeouf, Julie Kristie, Orlando Bloom, Ethan Hawke, Maggie Q, Chris Cooper, Robin Wright Penn, Blake Lively, Anton Yelchin, James Caan, Drea De Matteo, John Hurt, Carlos Acosta, Ugur Yucel, Shu Qi, Elli Wallach, Cloris Leachman, Emilie Ohana, Eva Amurri

Winchester Powa [Odaát]

2010-04-20T20:19:00.009+02:00

Megint egy sorozattal jövök, méghozzá a szívemnek egyik legkedvesebbel. Azon gondolkoztam, hogy minden részt elemeznem kéne, de akkor nagyon-nagyon hosszúra nyúlna egy-egy írásom, meg nemsokára jön az évad vége amúgy is, és akkor senki sem olvasná el az ömlengésem... Maximum a nagyon nagy fanatikusok, mint én. Így is rengeteget írok róla, de még így is úgy érzem, korántsem eleget. Nekem ugyanis ez az egyik kedvenc sorozatom, egy azon kevesek közül, amit már a kezdetektől néztem, és töretlen lelkesedéssel falom a részeket mind a mai napig. A két srác szinte a szemem előtt "nőtt fel", minden egyes részt legalább egyszer láttam, de a kedvenceket többször is. Még anno videóra is felvettem az első évadot, mikor nem volt netem és lehetőségem letölteni, és rosszabb napjaimon vagy inkább éjszakáimon azt néztem. Szóval teljes az imádat. Hogy miért, azt később kifejtem, ha lesz elég helyem. Előbb viszont jöjjön...

A történet "röviden": Nem olyan könnyű leírni, annál is inkább, mivel a sorozat gyakorlatilag két külön egységre bontható. Jelenleg az ötödik évadban járunk, ezért aztán részekre bontva mesélem el a fivérek kalandjait, mert hogy abból van bőven...
Első évad: megismerjük a Winchester testvéreket, múltjukat, munkájukat. Ők ugyanis gyakorlatilag régen "szellemírtók" voltak. Vámpírokat, mumusokat, kísérteteket, minden mocskos gonoszt megöltek, amivel összeakadtak. Minderre apjuk, John tanította őket, aki édesanyjuk gyilkosa után kutat. Maryt ugyanis egy rejtélyes gonosz ölte meg, mikor Sam (Jared Padalecki) csupán hat hónapos volt, Dean (Jensen Ackles) pedig négy éves. A gyerekek a vadászok közt nőnek fel, ők maguk is ügyes vadászokká cseperednek, de Sam kiszáll a buliból. Ő normális életre vágyik, ezért egyetemre megy. Dean és John nem tudják visszatartani. Minden zajlik tovább a megszokott kerékvágásban, míg egy nap John szó és nyom nélkül eltűnik. Maga a sorozat itt veszi kezdetét. Dean elmegy Samhez, hogy a segítségét kérje apjuk megtalálásában. A fiatalabb tesvér nagy nehezen belemegy egy feltétellel: hogy akkor megy vissza az egyetemre, amikor szeretne. És bár nem találják meg Johnt, találnak helyette egy különösen vad szellemet, és sikeresen elpusztítják. Samnek ekkor lesz elege, és hazamegy, ahol azonban barátnője és egyben már majdnem menyasszonya ugyanúgy van a plafonhoz szegezve, vérző hassal, tágra nyílt szemekkel, mint egykor édesanyjuk. A lakás kigyullad, a lány meghal, Dean pedig megmenti az öccsét, akit ez indítja arra, hogy visszaálljon a vadászok közé, és bátyjával együtt megkeresse apjukat, és segítsen az öreg Winchesternek megtalálni a rejtélyes fenevadat, aki a számukra kedves nőket megölte. Az első évad elég epizódos. Minden részben van valami csúfság, szörnyeteg, akiket a srácok általában kiiktatnak, és minden részben közelebb kerülnek az apjukhoz, aki egy naplóban vezetgeti őket tovább. Végül a srácok ráakadnak az apjukra, aki végig figyelte őket. Természetesen azért bevadulnak a dolgok, és rusnya démonok erednek a Winchesterek nyomába. Az évad egy nagyon csúnya balesettel zárul.
Második évad: mindenki kórházba kerül. Sam és John túlélik az autóbalesetet, de Dean kómába kerül. Végül ez-az történik, és John eladja a lelkét Deanért cserébe. A démon azonban, akivel az alkut köti, nem csak a lelkét akarja, hanem egy különleges fegyvert is: egy coltot, ami mindent elpusztít. De szó szerint mindent, egyetlen lövéssel. John ezt a fegyvert kereste, amíg távol volt, hogy később ezzel ölhesse meg a bestiát, aki Maryt elpusztította. Az évadban megismerkedhetünk egy csomó új szereplővel, akik később is felbukkannak majd, és sokan nagy jelentőségre tesznek szert, ami csak később derül ki. Az évad lényegében arról szól, hogy a fiúk hogy teszik túl magukat apjuk halálán, és hogy boldogulnak egyedül, miközben igyekeznek apjuk démonját és anyjuk gyilkosát is elkapni. Az évad végén kinyílik az Pokol Kapuja, és rengeteg démon kerül ki az emberek közé. De a jó része az a dolognak, hogy megtalálják a démont, aki megölte az apjukat, és mint kiderült, az anyjukat is. Persze elpusztítják. De marad a sok kicsinálni való démon, ami szétszóródott a világban, ráadásul a Winchestereknek köszönhetően, mivel elbaltáztak ezt-azt, és ez nem tűnteti fel őket a legjobb színben a többi vadász közt. Itt még mindig voltak epizodikus részek, de elég nagy hangsúlyt kapott a keresés és bosszúállás. Megismerkedhetünk Ellennel, akinek a férje vadász volt, Joval, a lányával, Ash-sel, aki velük lakik, és hát szépen fogalmazva is egy fura alak; Bobbyval, aki apjuk helyett apjuk lett, és pár démonnal. Később kiderül, hogy Mary nem véletlenül akkor halt meg, mikor Sam fél éves volt: a démon ugyanis gyerekeket válogatott ki, hogy a végén valamiféle hadsereg élére állítsa a legerősebb, démonvérrel táplált embert. Nem derül ki, hogy minek és kinek kell ez a sereg, de az évad vége meglehetősen durvára sikerül: Sam ugyanis meghal. És mikor visszatér - mert persze visszatér - már nem ugyanaz lesz, aki volt. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Dean eladja a lelkét, ahogy apja tette, Samért cserébe. Az alkuk általában ilyen esetben 10 évet adnak az alkut kötőnek, de mivel ezúttal a démonok közt elég rossz hírnévnek örvendő Winchesterekről van szó, ezért Dean csak egy évet kap. Sam, mikor feltámad, nem tudja, mi van, és mikor értesül az akcióról, eléggé kiakad a bátyja miatt, aki végül is pozitívan fogja fel a dolgot.
Harmadik évad: ez a kapocs gyakorlatilag a sorozat első és második része közt, a forgatókönyvírók sztrájkja miatt rövidebb is lett a többinél pár résszel. Ez az évad már elég össze-vissza, úgy tűnik, mintha a démonvadászatra koncentrálna, de sok apró kis dolog, elköpött mondatok, néhány talált fegyver utal arra, hogy valami nagy készül. Az évad igazából arról szól, hogy Sam és Dean hogyan akarják megoldani az üzlet felbontását, hogy az alkut megtörjék, vagy csak hogy időt nyerjenek. Az évad vége felé egyre elkeseredettebben keresik a megoldást, minden kilátás egyre reménytelenebb. Ezen kívül fény derül arra is, hogy Sam miféle csapat potenciális vezére is volt, és Dean háta mögött megismerkedik az erejével, amit a démonvér szolgáltat neki. Mindezt egy Ruby nevű démon segítségével, aki melléjük áll, habár Dean ki nem állja. Sam bízik benne, hogy Ruby képes lesz segíteni nekik kiutat találni az alkuból (a csaj utalgat is erre párszor, és a végén természetesen kiderül, hogy hazudott), de az évad szomorúan ér véget: Dean végül meghal Sam karjaiban.
Negyedik évad: mit ad Isten (ezt érthetjük szó szerint, később kiderül, miért), Dean feltámad. Ez az évad a kapu az utolsóhoz, és elég sok minden történik benne. Visszatérnek régi szereplők, akikről azt hittük, csak futó "kalandok" a történet során. Bobby sokkal nagyobb szerepet kap, mint addig bármikor, és végre viszonylag tisztán láthatjuk az egész képet az elejétől fogva. Deant angyalok, azaz egy angyal hozta vissza a Pokolból. Az illető neve Castiel, és innentől fogva főszereplőként tekinthetünk rá is. Az angyalokról is elég sok minden kiderül az évadban, és az epizodikus szerkesztés is gyakorlatilag megszűnik, a részek kapcsolódni kezdenek egymáshoz. Alig-alig vannak már boszorkák és vámpírok, már semmi ijesztő nincs a sorozatban, inkább dráma, mint horror, ami nem is baj. Sokkal több az érzelem, mint addig, nagy hangsúlyt kap a két testvér közt egyre hangsúlyosabb ellentét. Sam démonvérből merített ereje nem nagyon tetszik a bátyjának, sem az angyaloknak, akik kifejezetten gyűlölik a fiatalabb testvért. Megismerkedhetünk egy bukott angyallal, Anna-val is. Dean szerepe megnő, mert Castiel végül elárulja neki, hogy mekkora jelentősége van egy olyan harcban, aminek a vége az egész világ sorsát eldöntheti. A harcot nevezzük Apokalipszisnek, ami végül el is érkezik az évad végén, hála Samnek. Legalábbis látszólag. Sam volt ugyanis az, aki az Ördög Ketrecének utolsó pecsétjét feltörte, Dean viszont az elsőt törte fel, miután meghalt, és más lelkeket kezdett kínozni a Pokolban.
Ötödik évad: az eddigi legérzelmesebb, legbonyolultabb fejezete a sorozatnak, és egyben ennek az elég bonyolult cselekményszálnak a vége, állítólag... Sam és Dean kapcsolata csupa hullámvölgy, mindketten a saját elveik és döntéseik után mennek. Castiel még az előző évadban megtagad egy parancsot Istentől, ezért menekülnie kell, ő is bukott angyallá válik, és a Winchesterek mellett marad. Csakhogy immár nem csak a démonok, hanem az angyalok is üldözik őket, miután Dean megtagad egy elég fontos dolgot, ami a kulcsa lenne a győzelemnek. Ő ugyanis Mihály arkangyal tökéletes porhüvelye, míg Sam Luciferé. Márpedig egy angyal nem szállhat meg addig embert, amíg az nem mond igent erre. Most felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem egyezik bele, és hagyja kitombolni magukat? Mert abba rengeteg ember halna bele, márpedig az ő dolguk mindig is az volt, hogy a legkevesebb áldozattal járó megoldást találják meg. Lucifer eközben kiszabadul, mivel Sam megöli az első démont, amivel viszont feltöri az utolsó pecsétet "Lucifer celláján", és a gonosz angyal talál egy másik testet magának, ami korántsem olyan tökéletes, de egy időre megfelel. Előhívja az Apokalipszis lovasait, rengeteg nagy hatalmú démont, és más szörnyeket. És ha ez nem lenne elég, az angyalok is lázadozni kezdenek, megtagadják a parancsokat, és az a pletyka terjed, hogy Isten elhagyta az embereket és az angyalokat is, és magukra lettek utalva. Elég nagy pech, mikor kiderül, hogy tényleg így van. A két Winchester viszont még mindig a leghatásosabb módszert keresi, amivel megállíthatják az ördögöt. Gyerekjáték. És el is érünk "napjainkba", amikor is Dean feladni látszik a harcot, és hajlik a nagybetűs Igenre Mihálynak. Ezúttal viszont Sam az eltökéltebb, és nem hagyja, hogy bátyja feladja a harcot, és Castiel is nagy segítségnek bizonyul makacsságával és a testvérekbe vetett hitének utolsó maradványaival.Hogy miért szeretem ezt a sorozatot? Lássuk csak...
Horror, ijesztegetés és vér - ez volt régen. Plusz két (vagy akár mondhatjuk, hogy három) jó pasi, aki ezek után futkos egy állati jó kocsival, és még lövöldöznek is. Mindezek mellé remek zenéket, ütős poénokat és szép tájakat tettek az alkotók. Szórakoztató, és nem bonyolult. Megszerettem a történetet és a karaktereket. Később pedig egyre több, egyre furcsább figura tűnt fel, és mindenkiben volt valami, amiért odafigyelt rá az ember. A démon Ruby, aki úgy látszott, őszintén unja a gonosz oldalt, és szívesen lóg a srácokkal. Vagy Bela, a luxustolvaj, aki bármit ellopott bárhonnan és bárkinek a megfelelő összegért (még a testvérektől is sikerült lenyúlnia a Coltot), mint kiderült azért, mert ő is eladta a lelkét, és utolsó éveit kellemesen, pénzszagban és adrenalinfolyóban akarta tölteni. Vagy Ash, a dilinyós zseni, aki már a frizurájával is a röhögőgörcsöt hozta az emberre, a beszólásairól meg ne is ejtsünk szót... A vendégkarakterek is sokszor voltak érdekesek, és nem egyszer elég elgondolkodtató történetek voltak elrejtve egy-egy részben. Legtöbbször persze az erkölcsi kérdéseket feszegették: mi a jó, mi a rossz? Hol húzódik a határ? Mi a fontosabb: a család vagy minden más? Mennyit áldoznál azért, hogy túléld? Mennyit azért, hogy más túlélje? Minden évadban egyre jobban megismertem a testvéreket, ahogy fény derült a múltjukra, és arra is, hogy ők is milyen keveset tudtak saját magukról, egyre közelebb érzi magát az ember hozzájuk, és mégis egyre távolabb, köszönhetően a képtelenül borzalmas és kemény életüknek. Nem lehet eldönteni, hogy sajnálni vagy irigyeljük őket.
Dean, a nagyobb testvér a család feje még akkor is, mikor John él. Ő kapcsolja össze az öccsét az apjával, ő vigyáz rá, mikor John vadászik, később is Sam inkább rá hallgat, és nem Johnra. Dean remek vadász, előbb lő, aztán kérdez. Irtó jó humora van, és persze nagy nőcsábász, az elején legalábbis. Róla is kiderül, hogy nem olyan kemény legény, mint amilyennek tűnik, csak az élet keményítette meg, ami neki jutott, és amivel amúgy semmi gondja nincsen. A lelke mélyén ő az érzékenyebb testvér, és komoly szabályai vannak, pedig látszólag ő lázadó, az örökké lazuló bátyó, aki elcsavarja minden jó csaj fejét, és szívesen fitogtatja az erejét. Imád enni és imádja a kocsiját, amit az apjától örökölt, és amit - bocsánat, akit - senki más nem vezethet rajta kívül.
Sam a kistestvér, aki szembeszáll a szülővel, ki akar lépni a testvér és a múlt árnyékából, menne a saját feje után. Ezért is lép le többek közt a családtól és kezd saját életbe, ha lehet így fogalmazni. Később pedig ugyanezért megy vissza a "családi bizniszhez". Ő a békésebb megoldásokat keresi, de sokszor látszik, hogy veszélyesebb, mint bátyja. Persze azért ne higgyük, hogy egy vadállat, csak ő könnyebben engedi szabadjára a felgyülemlett indulatait, erősebben és koncentráltabban adja ki, és olyankor nagyon durva tud lenni. Nem hiába ő lett a démonvérű öcsi, és Lucifer porhüvelye. Amúgy rendes srác, udvarias, és barátságos. A kiskutyus szemeivel szinte bárkit levesz a lábáról. Ja és kocka. Imádja a laptopját.
Castiel pedig a triumvirátus új tagja, a bukott angyal. Érdekes jelleme van, de tökéletesen passzol a sztoriba és nem lóg ki a csatasorból. Azt hinnénk, az angyalok mind kedvesek és megértőek, de ez az Odaátban nem így van. Castiel mondjuk a nyugisabbak közé tartozik, nem harcos típus, de mikor valami a testvéreket veszélyezteti, akkor bizony komoly ellenfél, és nem fél önmagát sem feláldozni, vagy saját testvéreit megölni, ami eleinte nagyon nehéz neki. Később viszont szinte szemrebbenés nélkül kész elpusztítani a többi angyalt, és sokat edződik a Winchesterek mellett. Egy alkalommal el is pusztítják, de valaki vagy valami visszahozza az élők (mondhatjuk így egy angyal esetében?) sorába. A végsőkig hűséges Deanhez, és jó barátja lesz, nem hagyja, hogy feladja a harcot. Már csak saját áldozatai miatt sem, amik semmivé válnának, ha Dean megadná magát a Menny akaratának.Igazából nem tudom, ki a kedvencem. Minden karaktert lehet valamiért szeretni. Volt egy idő, amikor Samet nagyon idegesítőnek találtam, valahol a második-harmadik évad környékén. Érdekes módon most kezdtem el igazán megszeretni, mikor egyre komolyabbra fordulnak a dolgok, és rajta is sok múlik. Nem okoz csalódást a bátyjának, és mindent megtesz, hogy enyhítsen a korábbi (megjegyzem: óriási) hibáin.
Dean úgy, ahogy van, imádni való. Komolyan mondom. Őt szeretik a legtöbben, de ez érthető is, elég pár részt megnézni a sorozatból. Igyekszik felelősségteljes lenni, de közben szórakoztatóan adja elő magát. Profi abban, amit csinál, és mindig azon van, hogy a legjobbat hozzon ki mindenből és mindenkiből. A sorozatban talán ez a legnagyobb csavar, hogy most őt kell noszogatni és biztatni, neki kell támaszt nyújtani, hogy ne zuhanjon össze, és Sam Castiel meg Bobby segítségével derekasan el is látja ezt a feladatot.
Castiel, mikor megjelent, abszolút kedvenccé lépett elő nálam egy időre. És nem, nem a kinézete miatt. xD Meg lettem vádolva, hogy az külső miatt, de nem. Castielben a karaktere az, amit szeretek nagyon, nem igazán tudom elmondani, miért. A lojalitás megtestesítője, és nagyon érdekes volt az a pár rész, mikor a testvérek és személyes meglátásai, valamint a vak parancsok és a saját fajtája közt őrlődött. Végül feladta a sok évszázados múltját, és az emberek mellé állt. Cserébe elvárt pár dolgot, és elég nehezen viselte a kitaszított szerepét, de végül is belejött. Még telefonálni is megtanult.A színészek remekül játszanak, és már össze is nőttek a karakterekkel. Jared Padalecki ugyan pár mozifilmben szerepelget néhanapján, és Jensen Ackles is elvállalt egy főszerepet tavaly (mindketten eléggé a horror felé húznak), de amúgy az Odaát a fő munkájuk. Volt szó arról, hogy vége lesz a sorozatnak ezzel az évaddal, de (hála az égnek) nem, és lesz még rész. Hogy miről fog szólni, az mondjuk rejtély. Csak remélni tudom, hogy Castielt nem dobják ki a kukába, ha lefut ez az Apokalipszis-dolog, mert nagyon sokan szeretik, és már ő is beépült a körbe. Ha valaki a Supernaturalt emlegeti, egyből Castiel is beugrik neki, ahogy csendben a háttérben ácsorog, akárcsak Bobby karaktere, aki tolószékbe került, de így is hatalmas segítség tapasztalataival és atyáskodásával a fiúknak. Ja, a "fiúknak", akik a nézők szeme láttára lettek ifjú színészpalántákból férfias színészek. Jared Padalecki már nem is emlékeztet a régi, kisfiús önmagára a Szívek szállodájából, Jensen Ackles pedig elfelejtheti a borzalmas Smallville-es, hosszú hajas korszakát. Mindketten belenőttek ebbe a durrogtatós szerepkörbe, éjjel-nappal együtt vannak a forgatások miatt, és a valóságban is nagyon jó barátok. Misha Collins, aki Castielt játssza, a sorozatnak köszönhetően tett szert komolyabb hírnévre, és meg is érdemli: nagyon jól játssza a mogorva, bizonytalan bukott angyalt, de volt két rész, ahol a Castiel "porhüvelyét", Jimmyt kellett játszania, akinek elég erősen elüt a a személyisége Castielétől, és ott is remekül alakított. A többi szereplőről nem is beszélnék, nagyon sokan vannak, akik megérdemelnének pár sort, többek közt Jeffrey Dean Morgan, aki Johnt játssza, és akinek a karaktere az elején nagyon is meghatározó eleme volt a sorozatnak.
Szóval szerintem egy remek szériáról van szó. Van benne izgalom, humor, érzelmek, dráma, remek kocsik, remek pasik, remek csajok (habár az utóbbi időben a női karakterek háttérbe szorultak), úgyhogy nincs olyan ember, aki ne találna valamit, ami tetszik neki. Elismerem, nem az a fajta sorozat, amit az ember egy fáradt nap után betesz a DVD lejátszójába, hogy kikapcsolja az agyát vele és lenyugodjon, de jó szórakozás, mikor valamit nézni akar. Értjük, ugye? Nézni, és gondolkozni, és figyelni, mi történik. Ezen felül még maga a sztori is érdekes, a mitológia és a hitvilág, amit beleszőttek a történetbe, egészen egyedi és nagyon ötletes. Azon például nagyot néztem, mikor az Apokalipszis egyik lovasa, a Háború, aki ugye a Biblia szerint vörös lovon érkezik, megjelent egy vérvörös Ford Mustanggal... Szóval vannak itt ötletek bőven, és az alkotók szeretnek játszani a nézőkkel. Nem unalmas egyetlen rész sem, és ha a színészeken múlik, soha nem is lesz az. Szerintem az IMDb-s értékelés is hűen tükrözi, hogy akik szeretik, mennyire szeretik, és azok is értékelik, akik nem szeretik. Mert valljuk be őszintén, profin meg van csinálva, még a látvány is.
Ötcsillagos sorozat, egyszerűen hatalmas kedvenc. Nem tudom, mennyi jött át a rajongásból, mert egyrészt próbáltam objektíven állni a dolgokhoz, másrészt konkrétan éjfél van, és egy órája folyamatosan írok (ami fel sem tűnt Oo), és már össze van zagyválódva az agyam, ezért a fogalmazás kicsit nagyon gyatra, de bekavarnak az érzelmek is, ez van...

Láv jú bojz enivéj! Kiss kiss bang bang!

Odaát - Supernatural [2005 - ? ]
Egy rész hossza: kb 40 perc
IMDb: 9,0 [4990 szavazat alapján]
Színészek: Jensen Ackles, Jared Padalecki, Misha Collins, Jim Beaver
Spot

Csak azért se vagyok isten... [A Titánok Harca]

2010-04-17T20:42:00.013+02:00

Sam Worthington új filmjét tűkön ülve vártam. A köztudatba tavaly üstökösként berobbanó ausztrál, mára A-listás sztár a Terminátorban tűnt fel 2009-ben (habár már előtte is voltak filmjei, köztük egy nemzetközi díjat elnyerő dráma, a Somersault). Ott egy ember-robot elegyet játszott, remekül. Aztán jött az Avatar, amiben Jake Sullyt, a veteránt alakította, aki inkább három méteres űrlényként képzelte el a jövőjét. Hála a filmek sikerének, Samnek nem kellett sokáig várnia, hogy jobbnál jobb filmszerepekkel halmozzák el. Az egyik ezek közül az 1981-ben készült, akkor igencsak jelentősnek számító Titánok harca remake-jének főszerepe: Perseus.

A történet röviden: valószínűleg ismerősen hangzik a történelemkönyvekből, esetleg az ógörög mítoszokból. Perseus csecsemőként egy ládában sodródik egy halász hajójához. A ládában ott fekszik édesanyja is, holtan. A halász és a felesége örökbe fogadják, és felnevelik. Úgy szeretik, mint a sajátjukat, pedig van egy vér szerinti lányuk is. Egyik nap, mikor a sokszori sikertelen halászat után Zeuszt és az isteneket szidják, tanúi lesznek, hogy az argoszi katonák tönkreteszik Zeusz gigantikus szobrát, amit persze nem csak ők, de maguk az istenek is először tátott szájjal, aztán természetesen éktelen dühvel fogadnak. Hádész hárpiákat küld rájuk, és a katonákkal együtt Perseus családját is megölik. A néhány túlélő katona Perseust magával viszi Argoszba, ahol a király és a királyné mérhetetlen gőggel regél arról, hogy az istenek tőlük függnek, hatalmuk az embereken áll, épp ezért mostantól az emberek az istenek, és nem átallanak a királylány, Andromeda szépségét nagyobbnak titulálni maga Aphrodité bájainál. Persze ez ismét hibának bizonyul, és Hádész megint megjelenik (Zeusz úgy tűnik, nem igazán szeretett imádott halandói közé vegyülni, eltekintve néhány csinos asszonykától), és alkut ajánl: 10 napon belül, a Napfogyatkozásig választhatnak: vagy feláldozzák a király lányát, Andromedát, vagy a Kráken elpusztítja az egész várost. Majd a királynőt elég gyorsan vén banyává változtatja, bizonyítván, a halálnál nincs szebb dolog. Aztán szó szerint köddé válik, de csak miután ő is, és mindenki más rádöbben, hogy a frissen kifogott halászfiú történetesen egy félisten, akire nem hatott Hádész gonosz kis mágiája betoppanásakor. Ennek örömére, mivel az emberek már nem igazán szeretik isteneiket, bebörtönzik. Ekkor ismerkedhetünk meg Drákóval, a király egyik emberével, aki különösen sötét színben lát minden istent és félistent, és nem állíthatjuk, hogy a szíve csücske lenne a mi Perseusunk. Perseus persze semmit sem ért az egészből, nem hiszi el, hogy ő isten fia volna, ráadásul forog a gyomra a gondolattól. A film során még többször kerül bajba csak azért, mert nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy az anyját sikerült egy istentől bekapni a legyet. Ionak azonban, a semmiből felbukkanó csinos lánynak más a véleménye. Elmondja Perseusnak, amit csak tud róla és a származásával járó előnyöket, valamint mesél saját magáról is. Io szintén egy félisten. Elutasította egy isten közeledését, aki ezért örök élettel súlytotta, és kénytelen volt végignézni, ahogy mindenkije meghal körülötte, míg őt elkerülte az idő. Io felajánlja a segítségét Perseusnak, aki elhatározza, hogy szembeszáll Hádésszal, és megöli a Krakent, ezzel meggyengítve az alvilág urát, és megmentve a várost. Io mellé kap még pár segítő kezet a megmaradt katonák személyében, akik viszont egyáltalán nem lelkesednek, mikor a félisten az alvilág gyermeke ellen akarja őket vezetni. Végül persze mellé szegődnek (meg két vadász is), és jó pár kisebb-nagyobb galibát követően eljutnak a Párkákhoz, akik elmondják, hogy hogy lehet elpusztítani a lelketlen és agyatlan bestiát: Medúza tekintete az egyetlen, ami véget vethet a szörnyeteg dühöngésének. Szóval irány Medúza kastélya, ahová kissé macerás eljutni. Az Alvilág szélén van ugyanis. Néhány kevésbé acélos szívű ember leválik a csapatból, a többi meg mind elpusztul a kastélyban. Nem marad más, mint Io és Perseus. Történik ez-az velük és köztük (AZ nem), találkoznak csúnyaságokkal, végül Io is eltűnik a képből, hősünk pedig magára marad. A Kraken előbújik, Perseus is felbukkan, és persze Andromeda a várossal együtt megmenekül. Amerikai film görögben. És a legfontosabb, hogy erről egy percre se feledkezzünk meg.
Az alkotók és a színészek is már régen figyelmeztették a rajongókat, hogy bár nem az a céljuk, hogy szétroncsolják a "klasszikus" hatását és nyomát, hanem hogy másfél óra szórakozást nyújtsanak, mindezt amerikai köntösbe bújtatva. Szép nők, sármos és ügyes pasik kaptak helyet a stáblistán, és egyikük játékára sem lehetett panasz. Sőt, szerintem inkább, mint sok más filmben is, túl lett játszva a legtöbb karakter. Sam Worthington nagyon jól alakít minden szerepet. Komolyan átéli őket, legalábbis ezt az érzést nyújtja, és a többi szereplő is látszik, hogy élvezte a forgatást annak ellenére, hogy egy csomó sérülést összeszedtek, még a nők is. Sok negatív kritikát olvastam a filmről, miszerint nem volt cselekménye, a látvány semmitmondó volt, a színészek rosszul és nem elég hitelesen játszottak. Én ezek közül egyikkel sem értek egyet, bár én nem vagyok sem filmipari munkás, sem kritikus...
Először is: a látvány nagyon is profi volt. 3D-ben néztem, de a film az utómunkálatok során lett digitalizálva, ezért ne várjunk el olyan szintű látványvilágot, mint az Avatarnál, mert akkor bizony csalódni fogunk. Az Avatar forradalmian új, csodálatosan kidolgozott film volt, amit több év alatt forgattak le. A Titánok Harca egy évet igényelt, ráadásul egyszerű, mezei kamerákkal lett felvéve, és nem is animációs film, mint a Fel! volt, és nem is ijesztegetős horror, mint a Végső állomás. Itt néhány jelenet látványosabb a térhatásnak köszönhetően, de azon kívül a filmet én szemüveg nélkül néztem egy idő után, és úgy is élveztem.
Másodszor: a színészek. Már említettem, hogy mi lehetett zavaró a legtöbb ember számára. Nem volt idő szépen kialakítani a szereplők köré azt a légkört, és nem ismertük múltjukat sem, amitől elég hitelesek lehettek volna. Drákóról semmit sem tudtunk azon kívül, hogy meghalt a lánya. Perseus gyerekkorát elintézték egy három perces beszélgetéssel, Io mútjáról sem sok derült ki, Adromeda pedig talán összesen szerepelt nyolc percet az egész filmben. Ha nem fukarkodnak a percekkel, és hozzáadnak még fél órát, sokkal hatásosabb lehetett volna az egész szereplőgárda. Hozzá kell tennem, hogy én nem láttam az eredeti verziót, csak a régebbi Perseust láttam, aki valami csini tógában futkosott, és a fejét csodálatos, birkagyapjú-szerű, sűrű sötét haj pompázott. Ez már elég is volt ahhoz, hogy huszonegyedik századi származásom élesen felsikítson, és a borotvált (igen, ókorban borotvált arcú) de kicsit borostás, tüsi haj típusú hősbe vesse a bizalmát, akin volt némi izomzat is azért...
Harmadszor pedig: a történet. Szintén az idő hiányában kell keresni a hibát. Nagyon jó, érdekes kis karakterek és akció jelenetek voltak beletűzdelve a sztoriba, sok lehetőség lett volna kibontani egy-egy szálat, csak egyszerűen nem volt idő szépen kidolgozni őket. Maga a történet nem volt bonyolult, mégis sokszor támadt olyan érzésem, hogy valamit átugrottunk, vagy kimaradt egy perc a filmből. Ez a szakaszosság zavart egyedül, mert az egésznek zanzásított szaga lett tőle.
Ami pozitívum volt számomra, méghozzá elég erősen, hogy nem volt túl nagy a hangsúly a romantikán. Io és Perseus közt voltak szikrák talán, de inkább barátság felé húzott a dolog. Viszont Andromedának elméletben Perseus karjaiba kellett volna roskadnia, ennek ellenére a végén ment ki merre látott, Zeusz pedig visszahozta halottaiból a csinos Iot Perseusnak, mondván: ha már nem megy fel apucival az Olimpuszra, akkor méltó kísérettel folytassa az útját a földön. Röviden: nesze, itt a kis csini, lássák ám elegen! A másik, ami jó volt, a zene. Hangulatos volt, egyedi, nem túl görögös, nem túl tolakodó, pont jó. Belegondolva sokszor szólt valami, és nem tudnám felidézni a dallamot, de tökéletesen passzolt a jelenetekhez. Maguk a hangok is nagyon jóra sikerültek. Mikor a Kraken kitört a vízből, szinte érezni lehetett a becsapódó vízcseppeket. Pegasus hatalmas szárnyának a csapásaitól huppogott a levegő, a hárpiák sikítozása fülsértő volt. Viszont a szinkron... Imádom Széles Tamás hangját, aki úgy tűnik, Sammel össze is nőtt, ami nem baj, mert remekül passzol hozzá. Worthington hangja eredetiben jobb persze (pláne a tipikus, cukker akcentusa miatt), de most Drákón és Ion kívül a többiek hangja kifejezetten nevetséges volt. Hiába játszott Ralph Fiennes jól, ha Voldemort nyűgös hangját akasztották rá, ami abszolút nem passzol az alvilág urához. Liam Neeson, mint Zeusz szintén nem volt hiteles Helyei László hangján, nem értettem, miért nem a megszokott szinkronszínész beszél. A Medúza kislányos effektjeitől meg felállt a hátamon a szőr... A magyar szinkronokkal nem szokott gond lenni, de ezt a filmet javította volna, ha eredeti hanggal nézhetem meg. Tudom, hogy sokan nem szeretik, ha olvasni kell a film alatt, de sokszor megéri szerintem. Ráadásul a nyelvtudásunk is javulhat. :D
Nos, rövidre zárva: mindenkinek, aki még nem látta, üzenem, hogy ne egy második, ógörög Avatart várjanak látványilag, hanem 100 perc kosztümösnek mondható, amcsi humorral tarkított ógörög mítosz-másolatot, ami ha kikapcsoljuk az agyunkat, és csak szürcsöljük a kólát, kellemes is lehet. Aki meg elégedetlenkedik, annak üzenem, hogy olvasson néha háttér-információkat a mozikba kerülő, ígéretes produkciókról, mert akkor nem úgy ültek volna be a filmre, hogy majd maguk alá pisilnek. Sam Worthington a rendezővel a háta mögött már az elején kijelentette: ez egy tipikus popcorn mozi, amiben nem szabad világmegváltó mondanivalóra számítani, és filmtörténelmi mérföldkőként várni rá, hanem hátradőlni, és élvezni. Szinte garantált a második rész (hogy hogy fogják összehozni, az mondjuk rejtély), de én nem bánom. Szívesen elnézegetném egyszer azt a folytatást is.
Ez a Titánok Harca: egy huszonegyedik századi, leülős-kukoricaeszegetős-csaknézős mozifilm parádés szereposztással, és néhol persze butus viccekkel. Semmi vér, semmi szex, semmi különös durvaság, csak a mozivásznon felvillanó harcolós és menekülős jelenetek, látványos effektek, meg a néző 100 kerek percig. Akinek ez nem elég, az nem tehet mást, mint egy másik terembe, egy másik filmre vált jegyet. Én a film után vidáman csapkodtam a szörnnyé korcsosult bodzabokrokat, magam mellé képzelve egy csapatnyi szoknyás harcost, az égre a fekete Pegazust, és egy jó kis kardot a kezembe... :D Élveztem a filmet, és azt az érzést, ami akkor csitult, mikor én is "harcolhattam" a cserjék ellen. Igen, 19 éves vagyok lassan, de még mindig hiszek a mesék erejében. Nem nehéz ám, csak hagyni kell, hogy az agyunk magától építse be azt, amit lát, és olyanná formálja, amilyenné kedve tartja. Ne erőlködjetek a befogadáson és megértésen, mert akkor ezt a filmet is élvezni fogjátok. Higgyétek el. ;)

A Titánok Harca - Clash of the Titians [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 106 perc
IMDb: 6,2 [16 867 szavazat alapján]
Színészek: Sam Worthington, Gemma Arterton, Liam Neeson, Ralph Fiennes, Mads Mikkelsen, Alexa Davalos
Trailer

Jó ez neked? [Meet Bill]

2010-04-14T17:45:00.011+02:00

Néha elgondolkozom azon, hogy miért vannak még olyan filmek, amiket a magyarok nem nézhetnek meg sem moziban, sem DVD-n, és miért csak a hiperszuperultra-produkciókat lehet megnézni "legálisan". Én a közelmúltban találtam egy olyan filmet, amiben Logan Lerman, Aaron Eckhart és Timothy Olyphant is játszik, mindhármukat nagyon szeretem. Le is töltöttem, habár nem sokat hallottam róla, és itthon még magyar címe sincs, nem ám esetleg valami DVD lehetőség. Na de a lényeg, hogy megnéztem, és bár nem az a fajta film volt, amit az ember egy életre megjegyez, inkább az a típus, aminek a nyomaival viszont párhuzamot lehet felfedezni a saját életünkben. Nem azt mondom, hogy megindító darab, de hat az emberre.
A történet röviden: Bill apósa bankjában dolgozik egy elméletben magas pozícióban. Van egy szép szőke felesége, nagy háza, terepjárója, ezek mellé sörhasa, csokoládé-függősége és megzabolázhatatlan haja. Az élete összességében egy nagy rakás unalom. Egy nap a régi iskolája mentorprogramot szervez, ő pedig kifog egy érdekes, nagyszájú, pénzes kölyköt, aki úgy viselkedik, mintha legalábbis egy harmincas kiégett pasas volna, de mindenképpen élettel telibb, mint mentora, aki közben egy kamera segítségével rajtakapja feleségét a helyi szépfiú riporterrel hetyegni. Mikor megtámadja a riportert, azt az egész ország látja, mivel a stáb éppen dolgozik. Lecsukják, miközben nála van a kamera, rajta a felvétellel. Az őrök természetesen megnézik, és "rejtélyes" módon az anyag kiszivárog, felkerül a netre, satöbbi. Bill tanítványa (akit végig csak a kölyöknek neveznek, nincs is neve) pedig őrült, mégis kézenfekvő ötleteivel kisegíti mentorát. Kölcsönadja barátnőjét, aki egy alsónemű boltban dolgozik, mindenféle hülyeségbe belerángatja, magyarul megtanítja élni. Bill pedig szépen lassan rátalál önmagára, és rájön, hogy az az élet, amit addig élt, nem is az övé...
A filmben nekem leginkább a karakterek tetszettek, nem is a sztori. Annyira tipizáltak voltak, annyira mindennapiak, hogy az már elképesztő. Ott volt a feleség, aki szereti is meg nem is a lúzer férjet. Ott volt a riporter, aki foggal-körömmel ragaszkodott az imidzséhez és a hajszínéhez. Ott volt az eladó kiscsaj, akiről azt hinnénk, hogy butus, de közben nagyon is jó lélek, és segít a bénácska Billnek meg a tanítványának is. Na és maga a kölyök, aki inkább volt egy tapasztalt életművész, mint 15 éves diák. Így leírva meg elmondva biztosan nem kelti fel az emberek érdeklődését, de gondoljunk csak bele, mennyire ragaszkodnak manapság ahhoz egy filmben, hogy mindenképpen legyen valami hatalmas csavar, a szereplők vagy tragikusak, vagy különcök legyenek, extra helyekkel, izgalmas fordulatokkal akarják feldobni az egész művet.
Ebben a filmben ilyen nincs. Egyik sem. Semmi átlagon felüli. Semmi szokatlan. Csak pár olyan élethelyzet, ami bárkivel előfordulhat. Nem szabad világmegváltó dolgokra számítani, ez egy egyszerű de nagyszerű film.
Sem több, sem kevesebb.

Meet Bill [2007]
Korhatár: R (17 éven felülieknek ajánlott)
Játékidő: 93 perc
IMDb: 6,5 [8017 szavazat alapján]
Színészek: Aaron Eckhart, Logan Lerman, Elizabeth Banks, Jessica Alba, Timothy Olyphant, Holmes Osborne
Trailer

Én szóltam. [Justified]

2010-04-12T08:59:00.014+02:00

Kis bűnügyek, kis megoldások, nagy alakítások. Én így jellemezném a Justified, azaz magyarra fordítva "Jogos" című új sorozatot, aminek eddig négy része látta meg a napvilágot, és úgy tűnik, életerős gyermek lett, mert nem tervezik, hogy abbahagyják a forgatást. Ez a bejegyzésem ilyen szempontból rendhagyó lesz, mert nem szoktam sorozatokat leírni. Ma kivételt teszek, és talán nem utoljára.
A Justified-hoz hasonlót még nem nagyon láttam. Kicsit olyan, mintha a Helyszínelőket lájtosították volna, a csapat helyett lenne egy cowboy-stílusú (de nem májer) rendőr bíró, aki éjjel-nappal a westernt idéző kalapjában feszít, ha előveszi a stukkert, akkor öl vele, de különben egy végtelenül higgadt, már-már ijesztő fazon, akit Timothy Olyphant testesít meg. Megjegyzem, tökéletesen. A történet nem idegőrlő, nem véres, nem durva. Akkor meg mitől érdekes?A történet röviden: Adott ez a marshall, aki elég kemény legény, habár első látásra kifejezetten mimóza hatást kelthet. Megfontolt, mégis ragadozó-szerű mozgás, békés tekintet, de látszik rajta, hogy bármelyik pillanatban durranhat a pisztoly, ha okot adsz rá. És tényleg csak akkor, de akkor halálosan pontos a találat. Na szóval ez a rendőrbíró, Raylan Givens Miami-ban dolgozik, egészen addig, amíg a cowboy-stílusa miatt el nem küldik Kentuckyba, szülőhazájába. Mondanom sem kell, bárhová szívesebben menne, mint ide, de a főnök szava sajnos szent, és sehol sem nézik jó szemmel, ha az ember Miamiban egy szálloda medencéjének a partján lepuffant egy rosszfiút a nyaralók szeme láttára. Szóval Ryalan megérkezik "haza". Itt nem olyan pörgős az élet, mint délebbre a tengerparton Horatio Caine-ék környékén (xD), de azért itt is akadnak gengszterek. Mindjárt az elején a régmúlt egyik alakja bukkan fel a marshall egy volt barátjának alakjában. A neonáci beütésű exbányász előszeretettel robbantgat, de ez még a legkisebb gond, és nem az egyetlen. Minden részben feltűnik egy vagy két fura figura, akik nem közveszélyes sorozatgyilkosok, nem pedofil vadállatok, még csak nem is túl veszélyesek, mégis elég gondot okoznak ahhoz, hogy a rendőrbírónak ne legyen ideje unatkozni. Sikerült úgy megcsinálni a sorozatot, hogy a nézőknek sem kell azon görcsölniük, hogy véletlenül elalszanak a kanapéban. Ugyanis ahogy a sorozat reklámszövege mondja: ...law is coming home... és akkor a rosszfiúk futhatnak, amerre látnak.
Én az eddig leadott négy rész mindegyikét élveztem, pedig nem állíthatom, hogy adrenalinbomba volna. Sőt, kifejezetten nyugis az egész, de mégis jó, kellemes háromnegyed órát lehet szerintem eltölteni egy-egy rész megtekintésével. Ha valaha le lesz szinkronizálva, én akkor is az eredeti hangra esküszöm. A színészek remekül játszanak a szavakkal, a kiejtéssel, az apró kis hanglejtésekkel. Jók a zenék, mikor vannak (a főcím kifejezetten remek szám, nekem nagyon tetszik), a hangulat is olyan kis családias, mégis némi feszültség azért van benne, és nem hagy elaludni a tévé előtt. Nekem egy húzós nap után tökéletes kikapcsolódás egy-egy rész, mindenkinek ajánlom, aki nem szereti a fröcsögő vért, de nem veti meg az érdekes bűnügyeket.

Justified [2010-?]
Egy rész hossza: kb 40 perc
IMDb: még nincs lehetőség szavazni
Színészek: Timothy Olyphant, Natalie Zea, Nick Searcy, Joelle Carter, Jacob Pitts
Spot

Telihold idején jól zárd az ajtót! [Farkasember]

2010-03-29T20:20:00.008+02:00

A filmet sajnos csak mozis változatban, letöltve volt lehetőségem megnézni, de igyekszem olyan pozitívan átformálni, és elképzelni a szélesvásznon, amennyire csak tudom. Nem rossz film, még így kamerás felvétellel, néhol recsegő hanggal sem, de azért az biztos, hogy moziban nagyobb élmény lett volna. Persze ez minden filmre igaz, amiben ilyen durva akciójelenetek és ilyen hanghatások vannak.
A történet röviden: Lawrence Talbot egy new yorki színész, akinek meghal a bátyja. Apja és bátyja menyasszonya, Gwen is Blackmoore nevű helyen, a Talbot-kúriában várják őt. Lawrence-szel, mikor megérkezik az "édes otthonba", közlik, hogy bátyját valamiféle fenevad pusztította el, és tépte gyakorlatilag darabokra. A férfi elhatározza, hogy kideríti, valóban a közeli cigánykaraván medvéjét szabadították Benre, a bátyjára, vagy valami, esetleg valaki más szedte darabokra. Nem telik bele sok idő, és a Ben holtteste mellett talált medál elvezeti őt végülis a cigányokhoz, de nem tud meg sok mindent tőlük, ugyanis a rejtélyes fenevad megjelenik, lemészárolja a fél tábort és az odacsődülő rendőröket, akik a medvéért jöttek. Lawrence a szörny nyomába ered, de bár ne tette volna... A bestia ugyanis elkapja, bár nincs ideje elpusztítani, mert elkergetik. Sikerül ugyan megharapnia Lawrence-t, aki nem hal bele a sérülésbe, sőt! Gyanúsan gyorsan regenerálódik, és az orvos értesíti a környékbelieket, hogy a férfivel valami nincs rendben. A sok babonás falusi természetesen azonnal a birtokra csődül, és követelik a megmaradt Talbot fiút, de az apja elűzi őket. Persze kiderül, hogy nem pusztán atyai szeretetből... Az idősebbik Talbot ugyanis jól tudja, hogy fiából is ugyanolyan bestia válik majd teliholdkor, mint ami megmarta. Ezután rövid úton egy csapdának és némi atyai beavatkozásnak köszönhetően biztonságosan és gyorsan elszállítják egy elmegyógyintézetbe, oda, ahol Lawrence kiskorában is be lett zárva egy évre, miután látta anyját, aki elvágta saját torkát. Akkor legalábbis így tűnt... Az intézetben, miután szétkínozták már a férfit, és arról győzködték, hogy agressziója és a bestia tévképzet, meglátogatja az apja, és elárulja neki a nagy titkot: hogy ő a farkasember, aki teliholdkor gyilkol, és egészen a bátyja halálának estééig minden teliholdkor bezáratta magát a szolgálóval egy kriptába. Azon az éjjelen azonban ez elmaradt, és azóta rájött, hogy a szörnyeteget nem is kell megzabolázni, hiszen miért tenné, ha egyszer bestia vált belőle. Lawrence természetesen bosszút fogad, pláne, miután kiderül, hogy anyját is apja ölte meg. Gwen, bátyja volt menyasszonya, aki iránt titokban gyengéd érzelmeket táplált mindig is, Londonban van, és Lawrence tudja, hogy nincs tőle biztonságban. Hiába. Teliholdkor átváltozik, és az intézet orvosai is rádöbbennek, kissé későn ugyan, hogy Lawrence-szel valóban van valami gond, de addigra a férfi már szőrös fenevadként őrjöng, és megszökik, jó pár kibelezett, lefejezett hullát hagyva maga után. Másnap reggel Gwenhez megy, aki (természetesen) szintén szerelmes belé, legalábbis kedveli, és eltökéli, hogy segít a férfin, bármibe is kerül. De a cigányoktól megtudja, hogy ezt a kórt csak egy valami gyógyítja: az ezüstgolyó. Végül apa és fia összecsapnak, és Gwen is szembekerül a farkassá vált Lawrence-szel, és nem választja el őket semmi egymástól, csak egy ezüstgolyókkal töltött revolver. Nem árulom el, mi lesz a film vége.
Maga a történet nekem tetszett. A farkasemberek legendáját már egy csomó film feldogozta (persze nem annyi, mint a most divatos vámpírokét), és valamiért a farkasembereket sosem ábrázolják olyan tökéletesen és ötletesen, mint a vérszívókat, pedig szerintem sokkal érdekesebbek. Én azt szeretem, ha lehet ilyet mondani, hogy ezek a teremtmények sokszor, többször próbálnak uralkodni magukon, amíg a vámpírok meg elegánsan és mindenre tojva szívják a vért, vagy nagy hősiesen csak állatokat gyilkolnak le. A vérfarkasoknak nincs esélyük megállítani azt, ami bennük van, hiába küzdenek ellene. A telihold minden történetben erősebbnek bizonyul náluk. Az a gondom, hogy még egy filmben sem láttam őket olyan kifinomultan ábrázolva, mint a vámpírokat. A Harry Potterben egyenesen borzalmasan festett az a nyeszledék. Ebben a filmben viszont (mint szinte minden), a farkasemberek is retrósra lettek megcsinálva. Busa fej, fekete, rövid orr, emberi testfelépítés és vonások. Viszont nagyon szépen meg volt csinálva az átalakulás, amit többször is mutattak: a csontok eldeformálódása, a fogak növekedése, ami természetesen nem kevés sebbel és vérrel járt, még a szem átalakulása is szépen ki volt dolgozva. De most sem voltam elégedett teljesen, valamiért modernebb felfogásra számítottam... Persze mondom, ez sem volt rossz.
A színészek viszont nekem nagyon nagyon tetszettek. Az idős Talbotot az örökké hátborzongató Anthony Hopkins játszotta, akinél jobbat erre a szerepre nemigen találhattak volna. Benicio Del Torot ugyan még életemben nem láttam másik filmben a borzalmas Sin Cityn kívül, de annyira tökéletesen játszotta Lawrence elveszett, de mégis határozott karakterét, hogy érdekelne más filmje is. Elég érdekesen néz ki szegény fickó, és az elején kifejezetten taszító volt, de a végére igazán szimpatikus lett. Emily Blunt pedig itt is nagyon jól alakított. Mostanában egyre több és egyre jobb filmjei vannak, ő is Hollywood trónjára fog szerintem kerülni szépen lassan, ha be nem választ valami hülyeséget, mint Dennis Quaid...
A film nem egy örök darab szerintem, és én nem is adtam volna neki tizennyolcas korhatárt, annyira nem volt durva, csak véres, de sokkal rondább és léleknyomorítóbb jeleneteket látni némely akár 12-es karikás filmben is. Egy este elütésére kíválóan alkalmas, itt sem kell sokat agyalni, csak figyelni a szép kosztümöket, a remek alakításokat, a jó kis díszletezést, a pompás lovakat a hintók elé fogva, és a teliholdat eltakaró farkasember vonyító és most már klasszikusnak mondható sziluettjét.

Farkasember - The Wolfman [2010]
18 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 102 perc (nem 126)
iMDb: 6,2 [13 552 szavazat alapján]
Színészek: Benicio Del Toro, Anthony Hopkins, Emily Blunt, Hugo Weaving
Trailer

Mert merem?! (ez off bejegyzés amúgy)

2010-03-26T20:28:00.008+01:00

Szerintem simán forgathatnának egy filmet a szerencsétlen, de annál tartalmasabb kis életemről. Mert pl kivel fordul az elő, hogy az ÉDESANYJA (anya, ne sírj *-*) feljön a blogjára, könnyekig meghatódik azon, hogy azt írom, hogy ÉDESANYA, és nem anyuu, és nem anya, és nem anyám, aztán a következő pillanatban megmutatja, hogy hol van szóismétlésem, és közli velem, hogy az inkogitó az inkogNitó (amit elírtam, és nem szándékosan így írtam :P ) és a szóismétlések írására is teszek, mert LENT el lehet olvasni, hogy ezt a kis izét, amit nem neveznék blognak, miért írok. Szóval ez csak azért van itt ez a bejegyzés ez, hogy bebizonyítsam ÉDESANYÁMnak, hogy ki merem írni, hogy meghatódott azon, hogy ÉDESANYA, és hogy nem izgat, ha szóismétlek, mikor írok. Elnézést, hogy nem témába vágó a bejegyzés, de amúgy is épp Batmant nézek, és már úgy leírnám, hogy mennyire rajongok érte, és miért, hogy szerintem hiába "öreg" film, azért bejegyzek egyet. A fenti idézet is onnan való. Volt. Most már biztos nem.

Updates

2010-03-15T18:05:00.007+01:00

Mert mindenünk az angol. :P
A lényeg az, hogy a blogban vannak most újdonságok, frissítések. Egyrészt írtam egy kis bemutatkozó szmötyit magamról, amit még mindig kevésnek és felszínesnek találok, de mégiscsak valami, és egész jól mutat itt oldalt.
Másrészt felkerült egy számláló, ami számolja a különböző, blogon belüli kattintásokat (tehát nem látogató-, hanem kattszámláló), és emellett közvetlenül egy online látogató számláló, ami az adott pillanatban a blogon tartózkodó emberek számát mutatja meg.
Harmadrészt leszedtem a zenéket, mert a mixpod.com egy nagy rakás sz@r, viszont az előzetesek közé tettem újakat. Frissült a moziban megnézendő filmek listája is, és új név került a megfigyeltek listájába, pontosabban a líblingek és figyelemreméltó tehetségek közé.
Negyedrészt csatlakoztam a BFK-hoz, azaz az Adliz által szervezett Blog Fan Klubhoz, és kitettem a táblájukat jobbra, alulra. Ezzel együtt jó sok más olyan emberke vagy dolog táblácskáját is, aminek a "fanja" vagyok, és ami így hirtelen eszembe jutott, és ugyanezzel a mozdulattal eltüntettem a "Megfigyelés alatt" lévőket. Gyakorlatilag most ők vannak kinn képek formájában. Logan Lermannak még nincs fanlistája (amit csodálok is, mert fiatal kora ellenére már most el kell ismerni, hogy szép gyerek, és nem mellesleg nagyon jó színész lesz belőle), úgyhogy csináltam egy kis képet csak úgy, és az oldalára linkeltem. Hát nem vagyok jó fej?
Ötödrészt csináltam egy kis idézetcsíkot a banner alá, amin minden héten más filmből való szöveg fog díszelegni. Jelenleg a Trójából Achilleusz szövege olvasható. Rá kattintva a film adatlapját lehet megnézni.
A legnagyobb újításom azonban (hatodrészt ^^) az, hogy elkezdtem egy tényleg lehetetlen projectet: összeírni az általam valaha végig látott filmeket összeírni. Elég nagy falat, és tényleg nem fogom tudni száz százalékosan visszaadni a megnézett filmeket, mert 18 év alatt összegyűlik pár, és mindre emlékezni maximum valami agyi stimuláció útján lehetne.
Na ennyi volna. Mostanában nem hiszem, hogy megyek moziba, de filmeket attól még nézek, úgyhogy majd igyekszem írni is.

Vannak még hősök... [Börtönvonat Yumába]

2010-03-10T23:29:00.008+01:00

Ez egy olyan film volt, amit már régóta meg szerettem volna nézni, több okból kifolyólag. Egyrészt egyik személyes kedvencem, Christian Bale az egyik főszereplő, másrészt westernnek van beállítva, és már nagyon régóta nem láttam egy jó csihi-puhis, lövöldözős, vágtatós, köpködős, nyugaton játszódó kalandot. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy még ebből a történetből is kihoz Amerika némi nyálasságot, ami viszont meglepő módon csak jót tett a filmnek.

A történet röviden: Van egy banda, Ben Wade csapata, akik gonosz Robin Hood módjára fosztogatnak, de persze csak maguknak. Egyik nap egy banki kocsi kirablásának tanúja lesz Dan Evans, egy aszály miatt elszegényedett, de nagyon becsületes farmer, egy exkatona, akinek ellőtték az egyik lábát, és két fia; a súlyos beteg, tíz év körüli Mark és a nyughatatlan, 14 éves William. Wade elveszi a lovaikat, de nem bántja sem Evanst, sem a lovakat, csak elviszi egy darabon őket, hogy ne mehessenekvelük a banda után. Miután a városban Evansék visszaszerezték a lovakat, rájönnek, hogy Wade is ott van. Felhívják erre a marsall figyelmét is, aki lecsap a főnökre, és azt a tervet ötli ki, hogy Wade-et eljuttatják vonaton Yumába, ahol felakasztják a bitangot. De vonat sem terem ám a prérin csak úgy! Ezért aztán el kell vinniük a 80 mérföldre fekvő városba, ahol feltehetik a 3:10-es yumai gyorsra. Egyedül persze nem küldhetik el, így mellérendelnek egy négy fős védelmi gárdát, akik biztosítják az utat. Evans is jelentkezik a csapatba, mert így 200 dollár üti a markát, amivel kiválthatja az adósságait. A kis csapat el is indul, az útjukat nem részletezném különösebben, történik ez-az, hullanak a kísérők, és a semmiből felbukkan William, aki eltökélten igyekszik felnőtté válni. Közben Wade bandája sem lustálkodik, követik a főnököt, amilyen gyorsan csak tudják, de ez nehéz, mivel az üldözés legelején sikerül átverni őket, és csak jó sok mérföldnyi késéssel tudnak a nyomukba eredni. A történet végén is akad feszültség bőven, de az egész film alatt ott motoszkál valami az emberben.
Nekem nagyon tetszett, nem gondoltam volna. Nem erre a típusú filmre gondoltam, mikor elkezdtem nézni, de nem okozott csalódást. Ahogy telik-múlik az idő a filmben, úgy ismerhetjük meg Ben Wade múltját és személyiségét, de Evans jelleme és motivációja is kibontakozik. Minden szereplőnek megvannak a maga emberi tulajdonságai, és a kor is (már amennyire ismerem) jól van ábrázolva. Még némi kis romantikát felfedezhetünk a filmben, és még ez sem teszi csöpögőssé, mi több, mivel a szerelmet is Wade-en keresztül ismerjük meg, így az sem túl kellemes színben tűnik fel. A legvégére csak Evans és Wade maradnak, akik közt furcsa barátságféle alakul ki, ami azonban nem elég, hogy minden jóra forduljon, sajnos. Spoileres a leírás, úgy olvassunk tovább.
A legvége, az utolsó tíz perc nekem kifejezetten izgalmas és érzelemgazdag volt. Megható kis mozzanatokkal volt átszőve az egész, de egy pillanatig sem éreztem, hogy jujujj, veszélyes nyáltenger közeledik! Nem, az egyensúly végig megvolt. Megtudhattuk, mi is az oka a Dan és fia közti feszültségnek, hallhattuk egy apa legnagyobb fájdalmát: a csalódást, hogy nem képes hős lenni, pedig a fiának szüksége volna rá. Ezért vállalja a legvégén, hogy felteszi a vonatra a bűnözőt, még ha ez az életébe kerül is. Márpedig abba kerül. Megismerhettük a bűnöző Wade művészi vénáját, és az okot, amiért az lett, aki. A vonatot - mire végre valahára megjön és ki is tudnak menni, hogy elérjék - körülveszik Wade emberei, akiknek az utolsó pillanatig nem esik le, hogy a bandavezér már tesz rájuk, és aki a végén villámsebességgel az összes csatlósát kilövi. Persze ekkor már késő, Dan elég lövést kapott, hogy ne élje túl a vállalkozást. William pedig, az apja halálától dühöngő ifjú pisztolyt tart Wade-re. Még a film közepe táján van egy jelenet, mikor majdnem fejbe lövi a bűnözőt, mert az fegyvert tart az apjára. Már ekkor megkezdődik a Wade és Evans vita a gyerkőcről. Wade tesz utalásokat a saját gyerekkora és William jelleme közti párhuzamra, de Dan meg van győződve róla, hogy az ő fiából nem lesz gyilkos soha. Hogy végül is a legvégén kinek lesz igaza, azt a "poént" nem lövöm le.
Röviden kifejezve: nagyon jó filmről van szó, elég nagy nevekkel, és remek, tényleg nagyon jó és általam favorizált színészekkel, mint például a pszihopataként örök Ben Foster, akinek illett volna szerintem legalább egy Golden Globe jölélést kapnia ezért; a 192 centi magas, szintén állandóan gonoszképű Kevin Durand, vagy a tahó fejvadászként ezúttal csak pár percig feltűnő, de komolyan sziporkázó Luke Wilson.
Mindenféle embertípus megmutatkozik, jó is, rossz is, bizonytalan is. A film lényege szerintem, hogy az ember mindegy, melyik oldalon áll, csak ő tudja, milyen is valójában, senki más. Lehet bűnöző, ha megmenti egy család jövőjét és vallhatja magát jófiúnak, ha ártatlan gyerekeket mészárol le? Hogyne, ha tényleg az akar lenni.
Mondanám, hogy tanulságos és kalandos mese arról, milyenek is vagyunk valójában, de ne ezért nézzük meg, mert önelemző filmek közt akad komolyabb is. Westernnek jó, habár ha őszinte akarok lenni, szimpla durrogtatós filmnek túl komoly és értelmes párbeszédek vannak benne, és a jellemek is túl szépen ki vannak dolgozva ahhoz, hogy csak nézzünk ki a fejünkből a porzó utakra és coltokra. Olyannyira részletesek, hogy az ember képes lesz még a legocsmányabb görénnyel is azonosulni, és a végén elszörnyedve veszi észre, hogy az a görény elméletben a jó srácok közé tartozott... Minimum 8/10.

Börtönvonat Yumába - 3:10 to Yuma [2007]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 124 perc
iMDb: 7,9 [92 361 szavazat alapján]
Színészek: Russel Crowe, Christian Bale, Logan Lerman, Dallas Roberts, Ben Foster, Gretchen Mol, Peter Fonda, Kevin DurandAlan Tudyk
Trailer

Az istenek Hollywoodba estek [Percy Jackson és az olimposziak]

2010-03-09T20:22:00.012+01:00

Istenem, milyen jól esik néhanap olyan filmre beülni moziba, ami nem igényel mindenféle fejtörést...

Ez a film pont olyan volt, és nem rossz értelemben véve. Az elejétől fogva élvezhető, cseppet sem komoly,inkább felszínes, de némi kis értelmet vitt bele az a kevés mitológia, amit beleszőttek. Lehet figyelni közben, és igazából a karakterek is igazán szerethetőek, még ha nem is túl bonyolultak. Nem kellett sokat agyalni azon, mi miért történik, és valójában azt hiszem ez volt az egyetlen gondom. Mert ugyan nem volt a sztori annyira bonyolult, de én még pár perccel megtoldottam volna, hogy mindent részletesen kifejtsek. Lehet, hogy én voltam nagyon letompulva, de az elején nem vágtam pár dolgot, például, hogy miért is Percy-t gyanúsítják Zeusz villámának ellopásával.
A történet röviden: Percy Jacksont egyedül neveli az édesanyja. A srác kábé 17 éves lehet. Különlegessége, hogy baromi sokáig vissza tudja tartani a lélegzetét a víz alatt, de vannak hibái is: diszlexiás és hiperaktív. Egyik nap egy múzeumi körút során az irodalomtanárnője megtámadja, miután szárnyas csúfsággá válik. Ekkor megjelenik az tolószékes töritanár valamint Percy mankós barátja, és elkergetik a hirtelenharagú tanerőt, akiről kiderül, hogy egy fúria. Persze Percy haverja sem mindennapi fickó: szatír, akit a srác védelmével bíztak meg, és aki ezután elviszi őt (elég kalandos úton) a félvérek táborába. Percy ugyanis Poseidon, a tenger istenének fia, ennél fogva különleges képességei vannak, akárcsak sok más társának. A táborban összehaverkodik pár emberrel, és megtudja, miért is akarják kinyiffantani őt, és miért rabolták el időközben az édesanyját, és tartják fogva az Alvilágban. Minden isten azt hiszi, hogy ő lopta el a nagy erejű villámokat Zeusztól, ez pedig háborúval fenyeget, amit az emberiség nagy valószínűséggel nem élne túl. Percy felkerekedik szatír testőrével és újdonsült barátjával, Athéné lányával Annabeth-szel az oldalán, hogy visszaszerezzék az édesanyját, és közöljék Hádésszal (aki a villámért cserébe akarja csak kiadni az anyukát), hogy az nincs náluk. Lucastól, Hermész fiától kapnak egy különleges pajzsot, egy repülő cipellőt Hermész örökségéből és egy térképet, ami elvezeti őket az Alvilágba, aztán útnak indulnak. Jó sok hercehurca után végülis eltalálnak az USA csillogó szívébe, Hollywoodba, aminek felirata alatt bejutnak a Pokolba, visszaszerzik anyucit, és megtalálják a villámot - a Lucastól kapott pajzsban. Mikor épp el akarnák vinni az Olymposra a frissen talált értékes cuccot, ami megszüntetheti a viszályt az istenek közt, megjelenik Lucas, és kijelenti, hogy ő lopta el a villámot, és azonnal kéri is vissza. Micsoda fordulat, mi? Ennek oka pedig csupán a gyermeki sértettség, magyarán szólva, hogy sosem látogatta meg apukája a félvér Lucast Zeusz törvényének engedelmeskedve, így pedig elérné, hogy az istenek végezzenek egymással, ezáltal félvér gyermekeik kerülnének a világ képzeletbeli trónjára. A végén - természetesen - minden jóra fordul, és érezhető a második rész előszele.
Mennyire voltam érthető? Nem nagyon gondolom, valószínűleg azért, mert a film is kábé ilyen szinten jött át legelőször, mert valamilyen oknál fogva én kicsit rágósabb sztorira számítottam, és meglepett, hogy ennyire durván csiszolt a történet. Bőszen kerestem is a fogót. De nincs.
Ami hiányzott nekem, az a Cerberus volt. De komolyan! A háromfejű bestiális kutyát vétek volt kihagyni, ha már fúria, hidra és minotaurusz is ott bulizott...
A film különben pont elég szépen meg volt csinálva, és jó kis szörnyek kerültek elő a poros mitológiai lexikonokból. Az már más kérdés, hogy az alig egy hónap múlva mozikba kerülő Titánok harcában (ami némileg nagyobb költségvetéssel és magasabb korhatárral készült) mindezeket hogy fogják előadni, de a Villámtolvaj jó kis bevezetés volt a komolyabb legendákhoz. Én élveztem ezt is, meseszerű volt, elég fiatal színészekkel, de jó dumákkal és épp elég eléggé keménynek mondható harci jelenetekkel. Ahhoz képest nagyon is durva ütések és pofonok repkedtek, hogy gyakorlatilag csak gyerekek voltak a szereplők. Viszont nekem tetszett pár ötlet, pláne a kivitelezésük és a modern világba való átültetésük.
Ilyen volt például Persephone három gyöngyének megtalálása, amikhez át kellett vágni az USA-n. Ezek a gyöngyök segítik ki a látogató halandókat a marasztaló Hádész karmai közül. Az egyik például Las Vegasban volt, egy tuti kis kecóban, amiben csini csajok osztogatták a lótuszvirágot, és aki belekóstolt a kajcsiba, könnyen elfeledkezhetett a külvilágról. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint a flipperező csávó, aki 1971 óta játszott a géppel, miközben tömte a fejét a virág alakú finomsággal és legeltette a szemét a felszolgálókon. Na, kik lehettek az édes és kedves hölgyemények? Naná, hogy a szirének, akik már letettek a dalok általi megbűvölésről, mivel gondolom rájöttek, hogy Miley Cyrussal nem vehetik fel a versenyt. Vagy ott volt Hermész cipője, ami nem az ógörög szandálszerű lábbeliként jelent meg, hanem fekete Converse-dorkóként. Vagy maga a Pokol, meg ahogy kinézett. Sajnos elég rövid ideig mutatták, de látványos és ötletes megoldás volt.
Szóval voltak ebben vicces és mutatós pillanatok, szívhez szóló és megragadó annál kevesebb, de nem is ez volt a lényeg. Ez egy kellemes kis kalandfilm, két óra elütésére egy fárasztó nap után tökéletesen alkalmas (és nem is tűnik annyinak).
Na jó, őszintén szólva felnőtteknek nem ajánlom mozizni, csak ha tényleg agykikapcsolásra vágynak és görög neveket akarnak hallani 110 percen keresztül, miközben Pierce Brosnan ló altesttel vágtat be a vászonra, esetleg jó napot akarnak szerezni a 10 éves fiúknak, aki él-hal a kardokért. Korombelieknek (16-22) akkor, ha szeretik a vagdalkozást, esetleg figyelemmel szeretnék kísérni a jövő ígéretesnek titulált színészpalántáit, akik itt elég jól teljesítettek, esetleg emlékeznek még Boromirra, azaz Sean Beanre, és hiányolják a mozivászonról. És Uma Thurman is emlékezetes, mint Medúza. Az ennél fiatalabb korosztály nagyra értékelheti a sok tüzet, robbantást, ütést-vágást, a szépszemű fiúkat és jó alakú csaj(oka)t. Mondjuk annak, akivel megnéztem, a szatír jött be. Hát van ilyen...
A moziban mellesleg összesen hárman voltunk. Egyikünk a jegyszedő. És ennyire azért nem mondanám rossznak a filmet. Én adnék neki egy hetest a tízes skálán. Voltak benne elég butus dolgok is, valamiért az ilyeneket nem lehet kihagyni egy gyerekeknek szánt akciófilmből, ezt sajnos el kell ismerni, meg néha ratyik és erőltetettek voltak a poénok is.
A film különben egy Rick Riordan könyvön alapszik, ahol a főszereplő - kapaszkodni! - 12 éves. Gondolom ezért csapott le a sztori megfilmesítésére Chris Colombus, a HP filmek első részének atyja is. Bukik a gyerkőc-sztorikra. De a filmben? Egy fél évtizeddel "öregebb" a srác, gondolom hogy a kiscsajoknak is legyen valami jó a vásznon... A főszereplőt a Gamerben láthattuk mostanában, ahol tetszett az alakítása, az előtt pedig a Jack és Bobby című sorozatban játszotta a fiatalabb testvért. Azóta eltelt 6 évnyi, több filmszerepnyi és kábé negyven centinyi idő.
Öregszünk...

Villámtolvaj:Percy Jackson és az olimposziak - Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief [2010]
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 121 perc
IMDb: 5,9 [12 661 szavazat alapján]
Színészek: Logan Lerman, Brandon T. Jackson, Alexandra Daddario, Jake Abel, Sean Bean, Uma Thurman, Pierce Brosnan, Rosario Dawson, Melina Kanakaredes
Trailer

Oscar 2010

2010-03-08T22:31:00.006+01:00

Ejj, de régen nem írtam... Ennek mondjuk valószínűleg az az oka, hogy már több, mint egy hónapja nem voltam moziban, és ami filmet láttam, azok sem hatottak meg különösebben. Valahogy az Avatar és Sherlock után minden kevésbé vonzóvá vált.
Tegnap este azonban, pontosabban még ma éjjel kettőkor volt a 82-dik Oscar gála. Bevallom, megnéztem az egészet élőben, és semmi bajom nem származott belőle, még csak nem is voltam álmos reggel negyed hétkor, mikor vége lett. Na ezt mondjuk nem annak köszönhettem, hogy olyan pörgős lett volna a dolog... Tele volt reklámmal, ami még hagyján, végülis valamiből élni kell. De maga az egész cucc volt unalmas és lapos. Steve Martint és Alec Boldwint, az idei házigazdákat amúgy sem szeretem, de a sötét díszlet is kicsit unalmassá tette a dolgot.
Amik tetszettek, azok a beszédek voltak, és a díjátadók. Kristen Stewardon kívül, aki leköhögte Taylor Lautnert élő adásban. Nagyon bájos volt. A végeredmény azonban meglepő volt, nagyon is.
Az Avatar, a személyes favoritom csupán három díjat zsebelhetett be (legjobb operatőr, látványterv és viuális effektek) , és egyik sem a legjobb film vagy rendező. Ezt a két címet négy másikkal együtt (legjobb forgatókönyv, hangvágás, hangkeverés és vágás) a Bombák földjén azaz a 'Hurt Locker' című háborús film zsebelhette be, számomra megdöbbentő módon. A legjobb női főszereplő Sandra Bullock lett a 'The Blind Side'-ban nyújtott alakításáért (aki mellesleg Arany Málna díjat is kapott az All about Steve című komédiáért), és Jeff Bridges lett a legjobb férfi főszereplő sokadik jelöltsége után a 'Crazy Heart'-ért. Női mellékszereplő Mo'Nique, a legjobb férfi pedig Christoph Waltz a 'Becstelen Brigantykban' nyújtott igencsak becses produkciójáért. Ő volt számomra az egyetlen nem meglepő szinte az este folyamán. A legjobb zene a Fel! című mese trackje lett, amelyik film a legjobb animációban is nyert.
Ebben a pillanatban éppen a nagy nyertest, a Bombák földjén című háborús filmet nézem, hogy kiderítsem, mennyire lehetek mérges az Avatar eltiprásáért.
Eddig sajnos be kell vallanom: jó. Pedig ha belegondolok, milyen filmek voltak jelölve az Oscar díjra legjobbnak, sajnos azt kell mondanom, hogy szerintem egyik sem olyan típus, amire nyugodt szívvel mondanám, hogy igen, feltétlenül megérdemelte. Sőt, az 'Up in the air' kifejezetten unalmas, a 'The Blind Side'-ban sem volt semmi érdekes, hogy az Up! meg a csöpögősségével mit keresett ott... Látszik, hogy Amerikának van a legnagyobb szava ebben az egészben (lásd a nyertes háborús film -.-). A Becstelen Brigantyk kissé kemény volt, a District 9 pedig túl élienes, de ez a kettő volt még szerintem a legoszkárszagúbb.
Na mindegy, nem én vagyok az akadémia. Még. xD
De nagyon szép volt a ruhák többsége. Kate Winslet nem hiányzott nekem megint oda ki, viszont Sam Worthington akcentusa még mindig elbűvőlően ausztrál, és jól áll neki a szemüveg. ^^

Döbbenet, megkönnyebülés és egy lista megint

2010-01-11T15:44:00.006+01:00

Most egy olyan listát hoztam, ami nem sorrendbe rak, hanem röviden értékel. Íme a filmek, amiket láttam még az idén mozikba kerülő produkciók közül, de nem fértek (vagy eszemben sem volt őket feltenni) a listára. Ne lepődjünk meg, szándékosan a negatívabbat emelem ki, mert azért mindegyikben voltak jó pillanatok, és sok majdnem felkerült a listára, de azért... hát van, amit sosem fogok szeretni, maradjunk ennyiben.
Spíler: kövezzetek meg: végig sem néztem, dögunalom volt számomra
Veszélyes Bangkok: Nic Cage parókával, mint elmebeteg bérgyilkos... no comment
Az igenember: Jim Carrey jó, a sztori jó, a nő nem
Underworld - A vérfarkasok lázadása: vérfarkas vs. vámpír a gyengébbik megoldás szerint, túl sötét, túl durva, de sztori nem nagyon van, se egy jó pasi
Volt: semmi új, bár a galambok nagyon poénosak
Hét élet: túl sok szenvedés, de a csattanó nagyon szép
Kutyaszálló: túl sok kutya, túl kicsi átlagéletkor a főszereplők közt, túl sok cuki zene
Nem kellesz eléggé: jó kis film, de egyszer elég, hogy levonjam a következtetést
Véres Valentin: 2D-ben néztem, és hiába Jensen Ackles, a film dögunalom
Marley meg én: túl sok Owen Wilson, túl kevés kutya
Kétely: túl sok a homály vagy az unalom... a színészi játék viszont kétségkívül ütős
Spirít - A sikító város: miről is szól, azon kívül, hogy fekete-fehér képregényfeldolgozás?!
Tintaszív: szépen megoldott mese, jó sztori, de mégis kicsit felszínes
Halálos iram: Paul Walker jó, a kocsik jók, a zenék jók, a sztori jó, de nem elég a 15-höz, de épphogycsak
Képlet: hatásvadász világvége-történet, a végén némi "angyali" megoldással ja és megint Nic Cage-el... gagyi
Nász-ajánlat: mint a Halálos iram: Ryan Reynolds jó, Sandra Bullock jó, a poénok és a sztori kifejezetten aranyos, ha húszas a lista, felkerült volna
Transformers: A bukottak bosszúja: a legnagyobb csalódás, azt hiszem... majd három óra ostoba amcsi poén, egyedül a zene, a tájak, a járgányok és maguk az Autobotok javítanak a helyzeten
Engedj be!: ennyire még nem vagyok művészlélek... vámpír kislány, ember kisfiú, kellemetlen családi hátterek, barátság, mindez svédül, és nagyon lassan előadva
Közellenségek: Christian Bale és Johnny Depp jó, a történet valós, túlzottan is, épp ezért egy kicsit lapos... húszasra felkerült volna
Harry Potter és a félvér herceg: a másik nagy csalódás... hová lett a HP-fíling, miért hagyják ki a jó részeket, és mik voltak a gollamok a vízben?!
Bunyó: a cím ellenére kb 3 olyan verekedés van benne, amit egy jobb napomon én is le tudnék zavarni... Channing oké, a sztori oké, a tálalás nem oké
G. I. Joe: A kobra árnyéka: látványos film, vicces színészek, játékos sztori: egynyári sláger
G-Force - Rágcsávók: jófej hörcsög, amcsi tengerimalacok Tom Cruise sztájlban
A végső állomás 3D: 3D oké, minden más mint az előző 4201 végső állomásban...
A csúf igazság: Heigl oké, Butler oké, történet oké lenne, de valahogy "nem jött át"
Hasonmás: a történet jó, de Bruce Willis szőkén, alig felfegyverezve: nem túl izgalmas
Fel!: látványos, de nyálas
Gamer - Játék a végsőkig: színészek nagyon oké, sztori nagyon oké, előadásmód oké, valami mégis nagyon-nagyon nem oké... komolyan nem tudom, hogy mi, de valami nem
2012: nagyon látványos és nagyon amcsi
Alkonyat - Újhold: Edward felsőteste nekem nem hiányzott, de különben szerintem sokkal jobb, mint az első, hála a farkasfiúknak, húszas listán helyezett lenne
Zombieland: sztori jó, színészek jók, poénok jók, de nem elég belőle, vagyis elég, és lehet, hogy csak az volt vele a bajom, hogy ez egy "komoly vígjáték". Komolyan.

Nos ez volt az egyik dolog. A másik, hogy végre túl vagyok a nyelvvizsgámon. Hogy milyen eredménnyel, az már a tavasz gondja...
A harmadik dolog pedig, amit még mindig nem tudok elhinni, hogy megnyertem azt a bizonyos pályázatot. Nem kell betojnia senkinek, nem egy országos csodaversenyről volt szó, hanem egy egész egyszerű kis történetírásról, amit egy oldal szerkesztői hirdettek meg (mellesleg írnak, nem is akárhogy, szóval elég megtisztelő számomra a dolog, pláne, amit hozzáfűztek az értékeléshez). Még csak nevezési díj sem volt, 15-en fejeztük be. Viszont jó volt a kezdősztori, egy másik "univerzumból", egy kitalált világ férfijáról kellett írni, aki a legjobban illik hozzád egy teszt alapján (nekem az elmebeteg vámpír jött ki, milyen meglepő >,<), bármit, bármilyen hosszban. Írtam egy elég sötét, komoly hangvételű kis novellaféleséget, és elküldtem. A fene gondolta, hogy nyerek, mert én nem, az biztos, elvégre életemben először adtam a fejem ilyen versenyre... Na mindegy. Most örülök a fejemnek és zavarban is vagyok... Olyan furán érzem magam ettől az egésztől, tök jó. ^^

A Legjobb Filmek 2009-ben - Top 15

2010-01-06T23:14:00.006+01:00

Az az igazság, hogy ezt a listát csak nagyon nagyon nagyon nehezen tudtam összeállítani... A 2009-es év nagyon jó volt olyan szempontból, hogy szinte minden héten volt olyan bemutató, amire érdemes volt egyszer (legalább) beülni, mert látványos, megható, vicces, vagy jelez ezt-azt, szóval megéri kifizetni a mozijegyet az élményért. Viszont nagyon kevés olyan film volt, amiknek a végén arcunkra fagyott döbbenettel vagy mosollyal szédelgünk ki a teremből. Persze az igaz, hogy ami hatásos volt, az szájtátósan nagyon, szóval azért nincs panasz. A filmek közt lehet olyan, amit Amerikában előbb mutattak be, én a magyar mozis időpontok lapján mozikba kerülő filmeket néztem.
De akkor most dobpergést követően következzék az én személyes kis listám, amin azok a filmek szerepelnek 2009-ből, amikre emlékezni fogok 5 év múlva is, és jópárszor meg is fogom őket addig még nézni. Visszaszámlálás indul...

15 Benjamin Button különös élete
Akárki akármit mondd, Brad Pitt azon kívül, hogy igenis egy sármos és jó pasi, remek színész is. A filmben elbűvölő (és nem csak a számítógépes grafikáknak köszönhetően), és társa, Cate Blanchette is fantasztikus, mint mindig, ezt bátran állíthatom. Hosszú film ugyan, és itt-ott talán unalmas lehet, de olyan igazságok hangzanak el benne, amik miatt érdemes egy jegyzetfüzetet készíteni a fotelba, mert bár alapvetőek, mégsem gondolunk rájuk. Szép történet szép alakításokkal.

14 Angyalok és Démonok
A Da Vinci kód után nem mertem megnézni, mert az borzalmas volt a regényhez képest. Ezt véletlenül néztem meg, közvetlenül a Másnaposok előtt moziünnepen. Örülök ennek a véletlennek, még jobban annak, hogy ezúttal a könyvet nem olvastam előtte. Így nagyon tetszett az egész sztori, és a zene is. Szép képek, szép kocsik, szép környezet, izgalmas történet.

13 Terminátor: Megváltás
Életemben nem láttam még egyetlen Terminátort sem, vagy talán pont a legrosszabbikból, az utolsóból pár percet, de az sem fogott meg különösebben. Épp ezért aztán semmiféle elvárásom nem volt, csak Christian Bale-lel szemben, így csak beültem, ettem a kukit - aztán örültem a fejemnek. Ez a film azért került a listára, mert egyrészt nekem tetszett, hollywoodi gyártmány persze, messziről látszik, de Sam Worthington felhúzta rendesen, és szépen meg volt csinálva benne minden, akkor is, ha a hatásvadászat bejött.

12 Adventureland-Kalandpark
Hajhaj, nehéz az élet gimi után, pláne, ha a szülők úgy döntenek, mégsem finanszírozzák a külföldi utad. Kénytelen vagy hát sürgősen munkát szerezni, hogy kiruccanhass, és nem adódik más, csak a vidámpark, ahol fura a hierarchia, még furábbak az ott dolgozó arcok, sok a hányás, még több az izgatott sikoly és a piás fiatal, semmit sem adnak ingyen, pláne nem a barátságot és szerelmet, és mindenki hazudik. Végigszenveded a nyarat a pokol legszínesebb, legizgalmasabb bugyrában, az Élet pofáncsap, majd jókedvűen keblére ölel, aztán rájössz, hogy felnőttél.

11 X-Men Kezdetek: Farkas
Sosem voltam X-Men rajongó. Bírtam ugyan a sok mutánst, elgondolkoztam a szupererőkről, szóval a szokásos, de ez a film sokkal jobb, mint az eredeti trilógia. Hugh Jackman a tökéletes Farkas, és a "régi csapatban" vannak azért jófejek, teszem azt Deadpool, aki ugyan nem komplett, de pont ez a szép benne. Vagy Gambit, aki magabiztosan ken oda Logannek, és látványos visszapofon csattan. Pörgős és átlátható, látványos és nem unalmas. Popcorn-mozi a javából.

10 Megint 17
Zac Efron. Igen. És fúj. Eddig. Mert ez a film szerintem baromira vicces. Minden színész (igen, még Zac Efron is, akiről ezennel minden rosszat visszaszívok) nagyon jól játszik, és a sztori is jó. Én nagyon sokat röhögtem rajta, többet, mint az Igenemberen.

9 Star Trek
Nem mondanám magam nagy űrhangyának, még Csillagkaput sem néztem soha, nem hogy Star Treket. Hogy mi vezetett el mégis akkor a moziba? A marketing, úgy sejtem. Mindazonáltal nem bántam meg a döntést. Nagyon látványos, a hang és a kép, a rendezés fantasztikus. A történet már hagy némi kívánnivalót maga után, de új színészek kaptak lehetőséget, és nem unatkoztam. Egy azon kevesek közül, amiket egy héten belül dupláztam a moziban.

8 Az utolsó ház balra
Nem moziban láttam, és milyen jó is ez! Sokszor meg kellett állítanom a lejátszást, mert nagyon durva film, de kétségkívül tanulságos. Egyetlen színészt sem ismertem a palettáról, pedig megérdemelnék. Ja és ha valakinek eszébe jutna bántani valakit, szerintem előtte tudakolja meg a bántani szándékozott illető szüleinek a foglalkozását, és ha az egyik orvos, akkor söprés. Azok tudják, mit hol kell átvágni...

7 Rockhajó
Már írtam róla. Kicsit hosszabb kifejtés, de részletes. :)

6 Elrabolva
Liam Neeson, mint bosszúálló apa és ex-elhárító. Ütős kombó, Luc Besson stílusában levezényelve, Párizs alvilágában tálalva. Lányok és fiatalok, tanuljatok belőle!

5 Másnaposok
Leírhatatlan. Moziünnep keretei közt láttam, egyedül voltam a moziban. Tudni kell rólam, hogy sokszor járok egyedül moziba, és olyankor valamiért visszafogottabb vagyok reakció szempontjából. Ennél a filmnél viszont hangosan és könnyesre röhögtem magam, de nem is ez volt benne a legjobb, még csak nem is a vadállat színészek és baromi jó, eredeti történet, hanem hogy állandóan tudtak bele valami új csavart vinni, és még a legvégén is fogtam a fejem, hogy bazze nem mondják komolyan, hogy még ez is. Az év vígjátéka, ha nem az évtizedé

4 Becstelen Brigantyk
Quentin Tarantino által rendezett náciölő ámokfutás Brad Pittel az élen. Mégsem ő viszi a pálmát alakításban, hanem mindenki. Egyszerűen lenyűgöző a sok szemét náci, az elborult agyú zsidó bosszúállók, a kemény és határozott beépülők, a furcsa kapcsolatokban tengődő karakterek, akiknek az eljátszói eddig szinte sehol sem tűntek fel, pedig ezek a személyiségek mind bonyolultak és valahol mélye, valljuk be, mind belebetegedett a helyzetébe. Hosszú jelenetek, hosszú párbeszédek, és Tarantino ezúttal még egy pohár tej megivását is annyi feszültséggel töltötte tele, hogy hiába volt három óra a film, én vagy húsznak éreztem - és még élveztem is. A végén pedig forgott a gyomrom, mert belegondolva tényleg ez volt akkoriban. Quentin legjobb filmje, szerény véleményem szerint, a többit nagyon nem szeretem.

3 Watchmen: Az Őrzők
Egy azon filmek közül, amik idén (számomra) mondandóval szolgáltak. Maga a film nagyon szépen meg van csinálva, és nagyon hű a képregényhez, egészen a végéig, ami viszont eléggé el lett torzítva. Látványban nincs hiány, a szuperhősök mind antihősök, többet rontanak, mint segítenek, és az a szép a történetben, hogy ezt jól tudják, mégis próbálkoznak. A végén mindenki azt kapja, ami jár neki, vagy érdeme szerint, vagy mert ez a sorsa. A film után felmerült bennem, hogy milyen embernek is kell lenni ahhoz, hogy jónak mondhasd magad; miket kell tenned, hogy elmondhasd magadról: segítettél és ki is az, aki a végén végülis mindig elviszi a balhét. Tanulságos, gondolatébresztő és egyben lelombozó történet szép, de durva köntösbe bújtatva, olyan véggel, ami fáj ugyan, de az emberiség és az emberség megköveteli az embertelenséget.

2 District9
Erről a filmről is írtam már. Röviden: mély benyomást tesz az emberben arról, mit is jelent embernek lenni, és milyen körülmények közt számít embernek valaki.

1 Avatar
A lista nyerteséről is írtam, nem is olyan rég. Szerintem nem meglepő, hogy ő nyert. Érdekes, mert most látom, mikor összefoglalom, hogy az első három helyen olyan filmet helyeztem el, ami mind arról szól, ki és mi az ember maga, mennyire tud megváltozni, átlényegülni, és egyáltalán mit is jelent maga a fogalom: emberség. Az Avatar valószínűleg azért lett az első, mert nem csak beszél, hanem jól is mutat a vásznon.

Ennyi volna. Egyetértés, egyet nem értés esetén chat, de azonmód. :D

A hulla, aki az élők közt jár

2010-01-02T14:43:00.003+01:00

Ez most egy nagyon rövid bejegyzés lesz, csak hogy emlékeztessem magam, hogy élek. Erre azért van szükség, mert annyi dolgom volna, hogy lassan nem látok ki a teendőim mögül, viszont elszántságom és erőm és időm, na az nincs. Felsorolom, hogy ne felejtsem el, amit csinálnom kéne. Nem fontossági sorrend.
# Magyarszöveg.GP - fordítás, vagy 20 szám
# RyanReynolds.GP - fordítás: bio, filmek
# nyelvvizsga - megtanulni rá az anyagot
# magyar - megtanulni aaa... mit is?!
# angol - megtanulni azt, amit remélhetőleg már tudok
# Alkonyat.GP - frisseket szerezni
# pályázatra befejezni a cuccot, amit nagy valószínűséggel nem is fognak már elfogadni XD
# listákat befejezni
# továbbtanulási könyvet átböngészni
# repülőjegyek vizslatása
# Eragon.GP - dizájn meg egyáltalán VALAMI
(...)

Szörnyű. 2010 eltemet, érzem. Pedig ezek semmik! SEMMIK. -.- Szörnyen lusta és lassú vagyok. Wáh. Ja, és elkezdtem a Where the wild things are - t. Blog-gyanús film.

KÉSZ!

2009-12-27T11:42:00.007+01:00

Elkészült az a bizonyos oldal! Mi több, mindjárt készítettem egy ikertestvért is neki. "Kissé" finom lett a dizájn mindkét helyen, elég pasztelles, ezért a NewBorn nevet kapta. Mármint a dizájn, nem az oldal maga! xD Tessék meglesni, ha erre jár valaki. Azért azt leszögezném, hogy nagyon az elején vagyok, aktívan fordítgatok, photoshopolok, gyűjtök és töltögetek fel. Szóval rohamtempóban épülünk. Még a következő dizájn neve és témája is megvan, de mivel nagggyon sokáig tart nekem elkészíteni egyet, így arra még sokat kell várni... Meg különben is, a lényeg a tartalom lesz. Hát nem?

Közben készülnek a listák is. A filmes 15, a színészes 20 tagos lesz. Az utóbbi úgy döntöttem, vegyes, tehát színésznőket és színészeket egybeveszem, és nem csak a filmjeiket, hanem a sorozatokat is figyelembe veszem.

Bo.Ka. & a Listák

2009-12-25T00:21:00.004+01:00

Hát először is boldog karácsonyt mindenkinek! :) Remélem máshol azért volt tegnap némi hó, miközben az ajándékokat bontogattátok...
Ami a filmes témát illeti, úgy döntöttem, hogy akárcsak a nagy filmes portálok és folyóiratok, én is készítek pár toplistát. Többek között egy "Legjobb filmek 2009-ben" és egy "Legjobb színészek 2009-ben" elnevezésűt. Lehet, hogy külön a legjobb színésznők is kapnak egyet, de lehet, hogy beleférnek egy listába a férfiakkal. Hogy még ezen a kettőn kívül csinálok-e, az rejtély. Elég sok dolgom volna a szünetben... -.-
Viszont az Alkonyat.GP mellett belekezdek egy új oldalba, ahol a dizájn is az én kezem munkája. *bebüszkül* Meglepi, hogy kivel foglalkozik, mert annyit azért elárulok, hogy egy személy a témája.

#Még mindig nagyon jónak tartom az Avatart. Nagyon jónak.

##Megnéztem végre az Engedj be! című filmet. Mégsem volt annyira rossz...

Avatar

2009-12-17T20:43:00.019+01:00

Ebben a szent pillanatban estem be a kóterajtón, és már nyitottam is ki drága kis barátomat, Leptopot, hogy mindenkinek, akinek összességében baja van a filmmel, virtuálisan a földbe döngöljem a fejét, majd megkérdezzem: mégis mi?

Aztamindenit.Az odaúton azért vigyorogtam, mert izgultam, most azért vigyorgok teliszájjal, mert nem csalódtam! Óóó nem nem. Annyira jó volt, mint ahogy vártam, a nagyon jónál épp egy kicsit... JOBB. :D El kell-e mesélnem még a történetet röviden? Na jó.
Szóval adott egy távoli bolygó, a Pandora. Az élővilág gyönyörű és gazdag, a flóra és a funa elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes. 2154-et írunk (ezt egy videónaplóból tudjuk meg), eléggé a jövőben vagyunk. A Föld növényzete kipusztult, az energiahordozóink kifogytak, a megoldás a Pandora bolygón található nagy enegiájú kőzet. Ebből a kőből a legtöbb a Pandorát lakó na'vi nép otthonául szolgáló hatalmas fa alatt van. Az emberek ezért az Avatar-program keretei közöt emberi és na'vi DNS-ből alkotnak pár embernek egy na'vi avatart, egy távirányítású testet, amit az elméjükkel egy gép segítségével irányíthatnak. Jake Sully, egy leszázalékolt tolószékes veterán a meghalt ikertestvére helyett lép a programba. Jake és pár másik tudós is kap ilyen testet. A feladatuk, hogy megismerjék ezeket a három méteresre nőtt, intelligens, emberszabású kék lényeket, és megértessék velük, miért vannak ott. A program elég sok éve tart már, mikor Jake csatlakozik. Az egyik katonai vezető, aki a kő megszerzésért van szerződtetve, alkut ajánl neki: ha segít megismerni neki a na'vikat, jelent neki a program haladásáról, cserébe kap egy új gerincet (ami nem olcsó), és ismét járhat - a saját lábán. Jake persze belemegy, és a dolog halad is. Megtanulja nagy nehezen a na'vi nyelvet, a kultúrát, az eszméket és a gyakorolatban is elsajátít dolgokat: a repülést egy különleges állat segítségével, ami csak egyszer választ hátast magának; a vadászatot; a lovaglást egy hatlábú lényen és végül - hát igen - a na'vi törzsfőnök lányával egymásba szeretnek, és amit a nép egy ideig érthető módon nem szívesen vesz tudomásul. A dolog azért macerás, mert a na'vi avatarból ki kell lépnie enni-inni meg ilyenek, ráadásul három hónapig küzd azért, hogy megismerje a na'vikat, a végén pedig befuccsol a dolog azzal, hogy el kell mondania, miért is van ott: kell a kő, a na'viknak pedig, ha élni akarnak, költözniük kell. Erre persze pipa lesz az egész kék banda, és a frissen teljes jogú na'vivá kinevezett Jake-et le is fokozzák árulóvá na'vi és emberi körökben is. Közben megérkezik az embersereg, lerombolják a szép nagy fát, a a kék bennszülöttek pedig mennek Ejvához, egy fa szerű lényhez imádkozni a jövőjükért. Korábban azért vitte Neytiri (a lány) Jake-et a törzshöz, mert Ejva magjai megjelölték, ezzel pedig valamire kiválasztották Jake-et, aki persze nem adja fel, a végén győz a jó, habár sokan a történetből ezt nem érhetik meg. Nem akarok többet mondani, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt nem akarok poénokat lelőni. Igaz, olyan sok nincs is.
A film épp ezért nem a történet miatt a legjobb. Tényleg Mátrix és Pocahontas mix, de ettől függetlenül mégis olyan, mintha még nem láttam volna. Sikerült úgy előadni, mintha valami tök új és eredeti lett volna. Romantikus, van benne humoros duma (néhol mondjuk kicsit eldurvul a szleng, dehát haladni kell a korral), és a végén egy állatnagy harcos jelenet, ami jórészt a levegőben zajlott, és 3Dben igencsak nagy látványt nyújtott. Össze van ez rakva, a történet maga is megállná a helyét. Szól ez mindenféle bölcs dologról, az alapigazság, hogy a szerelem nem válogat, itt is központi helyzetben díszeleg. Ennek ellenére meglepő volt a férfiak reakciója (mániám, hogy a moziból kijövet rátapadok az előttem menőkre, és kihallgatom őket). Ugyanis a romantika bejött nekik! James Cameronnak tényleg sikerült elérnie, hogy a pasik rákattanjanak a na'vi lányra... Őrület. Sőt, a barátnőmnek a megkékült Sam Worthington is bejött. Nekem eredetiben jobban tetszik, a maga 180 akárhány centijével, habár belegondolva három méteresre nőve sem volt rossz... Na mindegy. A lényeg, hogy a karakterek mindegyike ismerős volt talán innen-onnan, de szerethető, megérthető és némelyik utálható. A sok szereplő ellenére a 160 perc alatt (ami őszintén mondom, még kevésnek is tűnt) sikerült azért eléggé kidolgozni a jellemeket. De.
Bizony de, mert a látvány, na azt nem lehet überelni, az biztos. 3D-ben néztem, ez tény, de hát szerintem két dimenzióban is jó (lent). Annyira részletes, ötletes és egyedi a sok állat és növény, hogy csak néztem. Olvastam, hogy az egekig dicsérték Pandora világát, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fantasztikus lesz! A 3Dnek köszönhetően ráadásul - bár nem IMAXben néztem - mintha ott ugrabugráltam volna én is a veszélyes magasságokban, nekem röpködtek volna a bogarak, és a többi. A Végső állomáson nem kaptam ennyit hátra a fejem a 3D miatt, pedig itt nem arra gyúrtak, hogy ijesztegessék az embert. Talán épp azért volt hitelesebb, mert a lógó indák, egy bogár, a magasság és zuhanás sokkal életszerűbb, és többször hajolok el egy faág elől, mint egy kiröppenő autóalkatrész elől...
A na'vik mellesleg mind, egytől egyig színészek voltak, mondom annak, aki nem tudja, hogy készült a film. Ugyanazzal az eljárással csinálták őket, mint Gollam anno a Gyűrűk Urában. Tudjuk, ugye? A cuccok az arcon, fura ruha a testen, amitől átveszik a mozgást és mimikát. Ettől lesz még jobb a film: hogy a színészek még na'viként is színészkedtek, méghozzá nagyon jól. Neytiri, a főszereplő lány, Jake szerelme például emberként egyszer sem jelenik meg, mégis nagyon jól játszik. Nem áll a földönkívülire a szám, mert a na'vik olyan szépre és szimpatikusra lettek megformálva, hogy sokszor emberibbek voltak, mint a kapzsi kitermelők.
A szinkronnal sem volt semmi baj, pedig rettegtem, komolyan, az előzetes alapján borzalmas csalódásra számítottam. Worthington hangja ugyanaz volt, aki a Terminátorban, (Széles Tamás) és az nagyon is passzol hozzá. A többieket is eltalálták, a szokásosakat alkalmazták, de azért jobban fogom szeretni eredeti hanggal - már ha lehet ezt a lelkesedést fokozni.
A zene is jó volt különben. Hála Leona Lewisnak, akinek a hangját különben szeretem, úgy éreztem, nem lesz valami hiteles a dolog. Mégis jó volt, nagyon is. Itt a témát adó dal, filmből kivágott jelenetekből készült klippestül. Maga a zenei téma nagyon passzolt, volt pörgős, drámai, romantikus, vidám, ami épp kell. Hallottam már ugyan jobbat is, de remekül illett ide.
Nagyon nehéz most bármit is mondanom érthetően, itt ülök Leptop előtt, kavarognak a gondolataim, Pandora színei-formái, Sam Worthington játéka lenyűgöznek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem nagyon jó színész. A Terminátort is ő vitte? Bár nagy favorit Christian Bale, simán hozta Worthington is a szintet. Sőt!
Kíváncsi leszek, hogy vajon mennyi díjat fog beszedni a film. Én elég sokra tippelek, szerintem meg is érdemli. A történetbe tényleg bele lehet kötni, de csak egy kicsit, minden más fantasztikus volt. Tényleg. Komolyan. Tényleg. Nagyon. Másról ömlengtem már többet is, ami meghatott vagy leütött lelkileg, de ez a film nem csak érzelmileg hat, hanem vizuálisan is, közben mégis minden érzelmet megtornáztat az emberben. Mi sem jobb példa erre, hogy felnőttek és gyerekek, nők és férfiak is szájtátva másztak ki az ülésből, és nem nyújtózkodtak vagy panaszkodtak a hossz miatt. Az Avatar nem nyálas, nem véres, nem eldurrant, nem erőltetett, nem lapos. Sci-fi, dráma, fantasy, akció egyszerre és egyik sem. Ez az Avatar, és nagyon-nagyon jó.
Szerintem.

Avatar. Szerintem.

//Kiegészítés - 2009.12.19.
Tegnap megnéztem két dimenziós változatban is. Még mindig le vagyok nyűgözve, még mindig vigyorgok. Mindenkit biztosíthatok róla: így is megéri megnézni. Én először nem IMAXben néztem, hanem egyszerű 3D-ben, de így is fantasztikus volt, alig 24 óra múlva, szimpla vászonon. Mindenkinek érdemes lenne megnéznie. Jön a karácsony, emberek! Lepjük meg magunkat egy mozijeggyel, ami elrepít Pandorára. Jobb, mint Hawaaii! //

Avatar [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 161 perc
IMDb értékelés: 8,4 (229 718 szavazat alapján)
top helyezés: 25/250 - már most! (4 nappal premier után)
Színészek: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver, Stephen Lang, Michelle Rodriguez, Giovanni Ribisi - akinek ma van a szülinapja ;)
Trailer

"Ettől elkékülsz..."

2009-12-16T15:32:00.004+01:00

Újabb magyar kritika látott napvilágot az Avatarral kapcsolatban, és itt is csak dicsőítik, szóval lehet, hogy a lelkesedésem nem alaptalan, ha már azok is visszaszívják a dolgokat, akik látatlanban véres szájjal hörögtek, hogy megint egy dilis amcsi film. Persze vannak, akiknek nem jött be. Megesik. Én még nem láttam, majd holnap. Nem vagyok ugyan híres-neves kritikus, még csak hivatalos blogoló sem, de majd magamnak és nektek, pár hívem, azért lejegyzem az élményt. xD
Ezen kívül hír még számomra, hogy ma kihirdették a Golden Globe jelöltjeit. "Meglepő" módon az Avatar szerepel a legjobb dráma kategóriájában, a legjobb Score és a legjobb betétdal kategóriában, és James Cameron is jelölve van, mint legjobb rendező.
Örülök még a Becstelen Brigantyknak is, a District9 forgatókönyv- és Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes miatti) jelölésének. Drukkolok mindenkinek, igaz, csak január 17-én lesz eredmény.

//Megjegyzés: még mindig nem volt lelki erőm végignézni az Engedj be! című filmet... Helyette megnéztem az Utolsó ház balra címűt. Na hát az jó volt. Nem kicsit. Nagyon.//

Sötét éjszaka [Újhold]

2009-12-15T15:10:00.011+01:00

Ahogy mondtam, most újholdolok egy kicsit.

Az elmúlt évek nagy hisztériája lett Stephenie Meyer (eddig) négy részes könyvsorozata, a Twilight Saga. Én is bekaptam a horgot tavaly, de valamilyen isteni sugallat hatására még azelőtt elolvastam a könyvet, hogy a film megjelent volna. Egész egyszerűen láttam a Bookline-on (akkoriban még több pénzt költöttem könyvekre, mint mozira), és tetszett a sztori, gondoltam vámpírok meg miegymás, Anna Rice és társai, csak jó lehet. Jó is volt, csak nem úgy ahogy vártam. Természetesen kölcsön adtam másnak is (én fedeztem fel elsőnek a környezetemben), és bár tetszett nekem is nagyon, azt a tömeghisztériát, amiit már a könyv is okozott, ezért nehéz volt elhinni... És akkor jött a film. Jesszusanyám. Sikító lányok, őrjöngő nők a kasszáknál. Két barátnőmmel néztem meg, még jó, hogy nem középen ültem, mert így tudtak egymás nyakába olvadozni, én pedig igyekezhettem a vászonra és nem Edward mosolyára koncentrálni. Kristen Steward játéka, emlékszem, valami iszonyatos módon irritált. Az állandó szempillarebegtetés, a szájnyitogatás, a levegőkapkodás rettenetes volt. Robert Pattinson viszont kellemes csalódás volt, be kell vallanom. Összességében azért rám is hatott a tömeg, én is szerettem a történetet, érdekes volt a szerelmes-érzékeny vámpíros dolog, úgyhogy gyors oldalszerkesztésbe kezdtem.
[Azóta is elég sikeres. Itt meg lehet lesni. Reklám vége. xD]
Aztán jöttek a kalózfordítások, angol nyelvű ebookok böngészései, végre-valahára pedig magyarul is az Újhold! Nekem annyira nem tetszett könyvben, filmben viszont véleményem szerint klasszisokkal jobb volt, mint az Alkonyat, amit egy olyan nő rendezett, aki szerelmes volt Robert Pattinsonba vagy Edwardba, ezt még nem sikerült tisztázni.
Habár úgy hiszem, kevesen vannak, akik ne ismernék, de íme a történet nagyon röviden:
Bella és Edward közt dúl a láv, ámde Bella öregszik, vámpírbarátja pedig nem, ez pedig elég érzékenyen érinti a lányt, de születésnapi bulit szervez neki természetesen a halandóságot pozitívumnak felfogó Cullen család. Egy ajándék kibontása közben azonban Bella megvágja az ujját, Jasper pedig, aki azért még rácuppanna az emberekre, megkísérli szárazra szívni Bellát, ezt azonban öccse nem nézi jó szemmel, és kerekedik egy kis pervatvar, aminek a végső következménye, hogy a Cullen család inkább elköltözik jó messzire az ínycsiklandozó Bella Swan közeléből.
Bella ezért természetesen mély depresszióba esik, egyetlen segítsége Jacob Black, az indián srác, aki egy évvel fiatalabb ugyan nála, de elég érett a feladathoz. Jól kijönnek egymással, Jacob túlontúl is szeret Bella közelében lenni, de a lányt ez láthatóan alig zavarja, legalábbis önző módon próbál ezen átnézni. Egész jól sikerül Edwardról elterelnie a figyelmét (habár rájön, hogy adrenalinlöket idején látja őt maga előtt), mikor a megemberesedett Jacob egyszer csak lerázza, minden magyarázat nélkül. Újabb tragédia, újabb gondok. Eközben egy hosszú történet után rádöbben, hogy Jacob vérfarkas, és az a Victoria, aki vadászik rá, hát... Még mindig vadászik rá. Bella azonban egyedül van, magyányos és fél is szegény. Nincs más választása, visszamenekül Edward látomásához, és hogy kapjon egy kis adrenalint, leveti magát egy szikláról, egyenesen a jeges tengerbe. És ekkor megjelenik Jacob, és megmenti. Szóval Bella rájön, hogy vámpírt ugyan nem kaphat, de van helyette vérfarkas. Tök jó!
Éééés ekkor beállít Alice, Edward nővére, és nagyon boldog, hogy Bellát élve találja, ugyanis neki látomásai vannak, amikben csak annyit látott, hogy Bella úszóleckét vesz, és az nem igazán megy neki. Eztán pedig egy végzetes félreértés, egy temetés és egy rövid de velős telefonbeszélgetés folytán Edward öngyilkos akar lenni, mivel ő úgy tudja, Bella meg is halt, ő pedig nélküle nem akarélni, vagy létezni, vagy amit a vámpírok csinálnak. Uccuneki, Bella és Alice elindulnak Volterrába, ahol a vámpírok "fejedelmei", a Volturi élnek, mert Edward hozzájuk fordul öngyilkossági hajlamával. Ám a Volturi túl értékesnek találja gondolatolvasási funkciója miatt, és elutasítja a kérést, ezért Edward úgy dönt, hogy akkor rákényszeríti őket, és kisétál az emberek közé a verőfényes napsütésben, ahol ugyebár ragyogni fog, mint egy nagy darab gyémánt. Bella és Alice egy sárga Porshe segítségével végszóra érkezik, de a Volterra is meginvitálja hősnőnket egy kis csevejre, ahol aztán ultimátummal és egy kis elfenekeléssel elengedik őket. A feltétel: vagy a Cullenek átváltoztatják Bellát a legközelebbi látogatásig, vagy kénytelenek lesznek elpusztítani az emberlányt, ami vétek lenne különös képessége miatt: a vámpírok képességei -gondolatolvasás, emlékolvasás, fájdalom okozása mentálisan, érzékeltompítás - nem hatnak rá. Edward otthon biccent is a felkérésre, de csak ha Bella előbb hozzámegy. Az utolsó jelenet a "leánykérés", az utolsó képkocka pedig Kristen Steward döbbent ábrázata. Gyönyörű.
Olvastam több kritikában, hogy Taylor Lautner játékát szapulják benne. Hát pedig szerintem igencsak jó volt. Sőt, tökéletesen passzolt. A Volturit játszó színészek, köztük Dakota Fanning, akinek nagy jövőt jósolok, abban a pár percben is fantasztikus volt. Komoly vámpírrá tudtak átlényegülni, minden mozdulatuk és mimikájuk profi volt, és érdekes módon mellettük még Kristen Steward is megtáltosodott, és csukva tartotta a száját, habár sikítani még mindig nem tud rendesen, pedig alaposan a földbe döngölték szívszerelmét.
Hajh, hát nehéz szólnom objektíven, szubjektíven pedig vegyes érzelmeket táplálok a történet iránt. Könyvben rosszabb volt, mondhatni unalmas. Az még unalmasabb, hogy a nőneműek ellepték a mozit, az a kevés pasi meg, aki bejött, mind egy csaj karján lógott. Szerencsétlenek... A színészi játékokkal én meg voltam elégedve. Tetszett, hogy nem volt benne túl nagy színész, kivéve talán Dakotát, és a farkasfiúk is jók voltak annak ellenére, hogy még életemben nem hallottam a srácokról. A színek melegebbek voltak - gondolom a testhőmérsékletileg is forróbb farkasok központi szerepének köszönhetően -, és az operatőri munka is valahogy más volt. Mindenesetre nekem sokkalsokkalsokkal jobban tetszett ez, mint az első rész - de szigorúan csak filmben. 8/10 volt nekem.
Manapság a tvájlájtfanok közt megy ez a team-dolog, hogy most akkor "te Team Edward, Team Jacob vagy, esetleg Svájc?". Értelemszerűen a Svájc a köztes megoldás. Én a film után asszem Team Jacob lettem. Ez van.
Régen imádtam a vámpíros történeteket, elbűvöltek ezek a nemes de félelmetes, elegáns szörnyetegek. Anne Rice történetei magával ragadóak, Lestat, a vámpír a kedvenc kötetem. Viszont ebben a történetben a vámpírok nyálasak... Puhányok. Rendes a Cullenektől, hogy nem mészárolják le Forks népét, de azért mégis... A vérfarkas banda legalább heves volt, erős, ahogy egy vérfarkasnak lennie kell. A Volturi volt a legvámpírosabb, és ők tetszettek is. Kemények voltak, és veszélyesek. Több gonosz kellene egy kicsit ide, ezért várom a harmadik rész megfilmesítését, aminek a végén harc is lesz, sok vámpír sok farkas ellen, és nem csak romantika. Nem kell félreérteni, romantikus alkat vagyok én azt hiszem, de hogy vámpírok lefejeztessék magukat egy csaj kedvéért... Cöh.
Na mindegy. Még mindig szeretem a vámpírokat, de a vérfarkas-tempó szimpatikusabb. Lehet, hogy azért, mert kiskoromban is inkább négykézláb mászkáltam, és nem a rokonok nyakát harapdáltam?

Újhold - New Moon [2009]
12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDb értékelés: 4,6 [60 734 szavazat alapján]
Színészek: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner
Trailer

"Az Avatart látni kell..."

2009-12-14T19:27:00.008+01:00

És ez még hír? xD
Tessék mindenkinek elolvasni, aki nem hisz benne. Gyerünk, gyerünk! (Különben már csak 70 óra, és moziban ülök. Hehehe.) Közben nyilvánosságra került 6(!) rövidebb videó a filmből és egy négy perces videó az Avatar hivatalos YoutubeChannel-en, ahol kommentálják és bemutatják a Pandora bolygót. Nekem tetszett, azt vártam, hogy lelő majd egy csomó poént, de nem, igazából csak még jobban felcsigázott - már ha lehet ezt fokozni.

***

Ezen felül pedig végre az indavideón olyat találtam, hogy húha. A youtube-ról leszedték gyorsan, remélem ez hosszabb életű lesz. Ez is egy olyan film lesz, amit csak március környékén láthat szegény világunk, de azért lessük meg a videót... Már szóltam róla Sam Worthington és az Avatar-mániám kapcsán. A Titánok Harcáról van szól. *sóhaj* Íme tehát a hosszú előzetes, amit már annyira vártam. Kérdés, hogy ha már most van egy ilyen hosszú, akkor még mennyit fognak kidobni tavaszig? Én jó sokra tippelek, kábé T4 mennyiségűre.

***

Amúgy elkezdtem nézni az "Engedj be!" című nagyratartott filmet, és eddig nem igazán tetszik. Őszintén szólva unalmas és idegesítő a svéd vagy nem is tudom milyen nyelv. Ma este talán befejezem. Talán nem.

Bruce Willis szőkén de keményen [Hasonmás]

2009-12-11T15:45:00.005+01:00

Bruce Willis újra a mozivásznon! És mit ad Isten... akcióhősként. Igen, még mindig kopasz, habár a filmben sok jelenetben szőke hajkoronával látható. Hogy miért? Mert abban a jövőbeli világban mindenkinek, akinek van elég pénze vagy indoka rá, egy robot másolata sétálgat odakinn, a külvilágban. Ennek köszönhetően mindenki úgy nézhet kis, ahogy akar, nem kell félnie a sérülésektől, betegségektől; minden tökéletes. A dolog pofonegyszerűen működik: egy bizonyos frekvencia az agy hullámait továbbítja a Hasonmásba, amiben felélednek a szenzorok meg mindenféle, és az érzékelés meg a mozgás megmarad. Csak a veszély múlik el. De minden csoda három napig tart. Esetünkben pár évig.

Egy vírus ugyanis képes a hasonmáson keresztül egy hullámmal megölni a felhasználót, tehát a világ ugyanolyan veszélyessé válik, mint régen. A főhősünk Bruce, mint rendőr, felveszi a harcot a rejtélyes gyilkos(okk)al, eleinte robotszerkóban, aztán egy gyilkossági kísérletet követően megőszült, tokás, borostás rendőrként, magyarul ahogy tényleg fest.

Alapjában véve a történet jó, pörgős is eléggé, a zene is oké, de mégis valami hiányzik belőle. Talán a színészi teljesítmény, mert minél több akciófilmet nézek meg, annál többször jövök rá, hogy a gonosz oldal nélkül, aki ellen a "hős" küzd, semmit sem ér a film. Itt meg megtestesült rossz nincs is, ettől meg kicsit unalmassá válik, de azért nem rossz. Egyszer meg lehet nézni. A végén zokogva a megkönnyebbüléstől egymás nyakába borulunk a mellettünk ülővel. Vagy nem.

A világ tehát ismét megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak!
Ja, nem, bocs... Bruce Willisnek.

Hasonmás - Surrogates [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 89 perc
IMDb értékelés: 6,3 [31 295 szavazat alapján]
Színészek: Bruse Willis, Rosamunde Pike, Radha Mitchell
Trailer

Világvége. Ennyi. Kólát valaki? [2012]

2009-12-11T15:37:00.007+01:00

2012 12. 21. az a bizonyos nap, mikor elérkezik a világ vége.

Mikor ezeket a sorokat írtam, épp eljöttem a moziból, úgyhogy még friss volt az élmény, de röviden megfogalmazva jó film. Talán nem szükséges leírnom a történetet, de hátha van még olyan ember, aki nem hallott a végzetes dátumról. Szóval a történet röviden:
2009-et írunk. Egy fiatal indiai vagy arab, sajnos már nem tudom, mert sokan vannak a filmben, szóval egyikük egy nagy napkitörésre lesz figyelmes, aminek hatására bizonyos neutronok vagy legalábbis ilyesmik, amik elméletben nem rendelkeznek töltéssel, reakcióba lépnek a Föld magjával, és felmelegítik az egészet. Ennek következtében a földkérgek 2012-re elmozdulnak, nem is kicsit, és minden összeomlik - szó szerint. Az emberiség reménye 6 darab "bárka", amit Kínában, persze szupertitkos körülmények közt építettek (és amik azt is kibírják, ha nem tudom hány km/h-s sebességgel belemennek a Himalájába...), és ahová a beugró 1 000 000 000 euro/fő. Három bárka a végén el is indulhat, a többi kissé lemarad. A történet igazából azt meséli el pár ember szemén keresztül, hogy mi lesz addig, amíg el nem ül a világméretű mozgás. Sokan meghalnak, páran túlélik, és nem mindig azok, akikre számítunk, habár jóstehetségemnek köszönhetően (ami a sok sok hollywoodi produkción növekedett és fejlődött ki), előre meg tudtam mondani, ki fog meghalni, de olyanok is túlélték, akikre nem számítottam, és olyanok is meghaltak, akikről nem hittem volna.
Látványban szinte tökéletes volt, a hang is jól szólt. Ezt azért mondom, mert mostanában úgy vettem észre, hogy a mozik hangereje lecsökkent. Itt viszont volt robbanás, csúszás, nyikorgás, sikítás, motorzúgás rendesen.
A színészeket mind kedveltem, mindannyian jók voltak, jól hozták a tipikus amerikait, még a kisgyerekek is, habár pár reakció kicsit irreális volt, meg hát az amerikai empátia és hazafiasság is szerepet kapott, nem beszélve a siratós és jaj-most-apa-megfullad-ó-de-mégse jelenetekről. Szóval nem csak a cunami, de a nyáltenger is pusztított.
A szinkronnal nem volt baj igazából nagyon, de szívesebben megnézném majd eredeti hanggal is. Elsőre jó volt így, mert tudtam a látványra koncentrálni, ami azért be kell vallanunk, igencsak jóra sikeredett.
Összességében én 7 pontot adnék rá a 10-ből, mert akárcsak a Holnaputánban, itt is voltak azért még egy szkeptikus számára is nyilvánvaló, óriási hibák és butaságok, meg hát amcsi film naplementés zárással, arra pedig nem tudok jobbat adni. De azért jó. Arra például, hogy elkezdjek repülőleckéket venni. (Aki megnézi, majd megtudja, miért.)

2012 [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 159 perc
IMDb értékelés: 6,0 [67 576 szavazat alapján]
Színészek: John Cusack, Thandie Newton, Amanda Peet, Oliver Platt, Woody Harrelson, Danny Glover
Trailer

Fel, egészen a nyáltenger felszínéig... [Fel!]

2009-12-11T15:28:00.006+01:00

Kellemes kis mese, bár itt-ott csöpög. A történet nem bonyolult, de mégis. A Fel! egy kalandról szól. Gyakorlatilag három emberi főszereplője van, egy a gonosz( rusnya felfedező) és kettő a jó oldalon (öregúr és kiscserkész).

Az idős bácsika álma, hogy eljusson egy Wonder Falls nevű vízeséshez, amit még kedves feleségével akart megnézni, de sajnos a néni meghalt. Szerintem nem így kéne a kisgyerekek könnycsatornáira hatni, pláne, hogy nem is értik szerintem a ködös képeket, ugyanis még mondanám, hogy a film felnőtteknek szól, de nekik nem. A madár, egy bizonyos nőstény, ami a Kevin névre hallgat, olyan hanggal rendelkezik, mint egy berekedt dinoszaurusz, és ahányszor csak "megszólalt", legszívesebben valamit hozzávágtam volna a vászonhoz.

A kisgyerekről, ha nem olvastam volna előtte, az életben nem gondoltam volna, hogy ázsiai (talán a kerek feje miatt?). Ő sem volt kirívó személyiség. Mint minden kisfiú, kutyát akart, amit meg is kapott a beszélő nyakörvvel ellátott Doug személyében. Douggal az út közben ismerkedik meg. De a kissrác sem volt ám olyan kis vidám, mint ahogy elsőre tűnt. Az apukája ugyanis abszolúte nem foglalkozott vele állítólag, pedig szegény kölök végig miatta gyűjtögette a kis cserkészjelvényeket, amik közül már csak az idősek megsegítésért járó hiányzott, hogy megkapjon valami hiperszuper kitüntetést. Pecchére kifogta a házsártos, álmodozó öregurat, akinek eszében sem volt megkérni, hogy segítse át az úton.

A bácsi különben régen rajongott egy bizonyos felfedezőért, akivel (úú na neee DE IGGENN) összefutnak az út során, aki viszont azt hiszi, a nagy felfedezésére fáj a foguk, ami persze nem más, mint Kevin, a megamadár. És innentől mindenkinek a fantáziájára bízom a sztori végét, úgyis kitaláljátok.

Látványos film, pláne 3D-ben, de hogy kinek is szól, számomra rejtély. Kissé túlzás szerintem azt feltételezni, hogy kisebb gyerekek is végig élvezik, mert amikor mindenféle árnyalt utalások vannak, akkor biztosan unatkoznak. Viszont (igaz, vannak benne vicces jelenetek) nekem kicsit unalmas volt. Összességében én tízből hét pontot adnék rá, ha kérdeznének. Pixar-látvány volt bőven, de a történet nekem kicsit nyálas.

Fel! - Up [2009]
korhatárra tekintet nélkül megtekinthető
Játékidő: 96 perc
IMDb értékelés: 8,4 [94 687 szavazat alapján]
Hangok: Edward Asner, Christopher Plummer, Jordan Nagai
Trailer

Sok legyet egy csapásra

2009-12-11T15:26:00.006+01:00

Ígéretemhez híven nem egy filmről fogok véleményt nyilvánítani az elkövetkezendő napokban, hanem egyből egy csomóról! Rövid leszek és lényegretörő, és lehet, hogy kicsit pontatlan meg összevissza, mert nem tudom, hol áll a fejem. Bocsi, sietek. X)
A szerencsés nyertesek:
- Hasonmás a még mindig kemény Willis úrral
- a tömör Fel! címre hallgató animációs mese
- világunk rombadőlését taglaló 2012
- az emberek, vámpírok és vérfarkasok szerelmével foglalkozó Alkonyatot követő Újhold *sikítás a háttérben*

Kellemes órák voltak, mindegyiken elvoltam, de sem a három dimenziós Fel!, sem a sármos akcióhősök és cinikus pasik, irigylésre méltó csajok, kellemes zenék, durrogó fegyverek és csikorgó kerekek, a földöntúli szörnyek és romantikus lények nem hatottak meg. Pedig általában azért szoktak. A legjobban nekem talán Quentin Tarantino elvetemült műve tetszett a felsoroltak közül, pedig nem szeretem a filmjeit, ezt be kell vallanom.

Ja és holnap megyek Bécsbe.
Mert megérdemlem.

Várok és várok és várok... Ja, és még mindig várok.

2009-12-10T17:32:00.016+01:00

Nem, ez most nem egy amatőr "kritika" lesz. Ez csak egy lelkendezős bekezdés arról a filmről, amiről tutira írni fogok ide, mivel körülbelül fél éve várom. Hogy miért, az nekem is rejtély, mivel akkor gyakorlatilag még semmi konkrétat nem lehetett tudni a dologról, csak annyit, hogy az alkotók olyan marketinget kerítettek neki, hogy még a vakok is várni kezdték. Én is beleestem a gödörbe, és most a sötétből nézegetek a film által adott remény áradó fénye felé, mert már csak EGY HÉT, és a moziban fogok ülni, zabálom az utolsó filléremből megvett pattogatott kukoricát, az adrenalinszintem az egekben lesz, de még mindig csak várok...
Még 24x7 óra + másfél, mivel amikor ezt írom, még csak fél hat van, a film meg hétkor kezdődik.
Ja, és melyik?
Hát az Avatar. *.*
Szerintem James Cameronnak hála már a fél világ (hozzám hasonlóan elvetemült fele) Avatar-lázban ég. Már most leírnám, hogy miről szól meg ilyenek, de ha valaki elég szemfüles, akkor észreveheti oldalt megcsillagozva a listán, rákattintva pedig még előzetest is nézhet.
Annyira, annyira várom, hogy az már beteges. Még betegesebb, hogy nem tudom, miért.

Színész felhozatal(Sam Worthington): pipa.
Látvány: pipa.
Sztori: pipa.
Film hosszúsága: extrapipa (160 percnél is hosszabb ^^).
Oké, de ezek más filmekben is megvoltak. Akkor most mi van?!

Félelmetes. Van valakinél dilibogyó? Oo

//Megjegyzés 1: Sam Worthington márciusi filmjének plakátjain miért kell állandóan vicsorognia? xD Perszeuszt játssza, oké, vadállat egy csöppet és istenivadék, ezt aláírom, de akkor is! :D Mondanom sem kell, hogy az a film is listás, csak a magyar premier dátuma még nem ismert. És kis háttérinformáció gyanánt azoknak, akik hozzám hasonlóan esetleg aggódtak amiatt, hogy az ifjú titán csak mint hörgő akcióhősként lesz ismert Hollywoodban, hát akkor megnyugodhatnak. Tavasszal egy romantikus drámája is lesz Keira Knightly-val, ha jól tudo,m és ha az IMDb nem hazudik.//

//Megjegyzés 2: Nemsokára ^jó site-szerkesztőhöz illőn Újholdas irománnyal jövök (lásd: ajánlott oldalak). ^^Pontosabban az Újholdassal meg egy csomó másik filmmel egyben, mert az utóbbi két hétben kb 20 filmet néztem meg, persze nem mind moziban. Most sok kicsi lesz egyben, többek közt a 2012, a Becstelen Brigantyk, a Közellenségek, a Fel, a Gamer, a Hasonmás meg ilyenek. Nem mind mostani film, de én most tudtam csak megnézni őket, és szólok pár szót mindegyikről valamit. Nem mindegyiket fogom dicsőíteni, mert volt csalódás köztük, pozitív-negatív egyaránt, dehát erről majd akkor később. //

És az ember megteremté az embert... [A sziget]

2009-11-12T23:08:00.007+01:00

Ugyan Hans Zimmer és Harry Gregson-Williams a kedvenc mai filmzeneszerzőim, mellettük foglal helyet a dobogóm legfelső fokán Steve Jablonsky is. Ő az az ember, akinek a zenéje miatt néztem meg két Micheal Bay-filmet, és egyikben sem csalódtam. A rendező valamiért szereti Steve-et alkalmazni, és nem is véletlenül. Jablonsky olyan mértékben hat az emberre, pontosabban a zenéje, hogy akarva-akaratlanul ráhangolódunk, és akkor persze meg is akarjuk nézni a művet, aminek az aláfestését adja. Az egyik ilyen film a Transformers volt (szigorúan az első rész), ami még olyan embereknek is tetszik az ismerősi körömből, akik utálják a robotokat, nem szeretik az akció filmeket, szóval teljesen antieksönök, mégis Bay-nek sikerült elkápráztatnia a nézőket. Ebben pedig biztosan segített a filmzene is. A másik ilyen film, amivel ebben a pillanatban végeztem, a Sziget című sci-fi szerű, utópikus akciófilm. És imádtam.

A zene miatt néztem meg, hogy őszinte legyek, de maga a történet is lenyűgöző és borzalmas egyszerre.
A történet röviden: a nem túl távoli jövőben (2019-et írunk) megismerkedünk a film főhősével, Lincoln 6-Echo-val, aki egy olyan helyen él, ahol a megmaradt, egy titokzatos fertőzést túlélt többi ember is. Minden katonás rendben zajlik, ésszerű szabályok határozzák meg a mindennapokat, ha unalmas is az élet, de biztonságos. Nincsenek miértek, hogyanok, nincsenek kérdések. Itt él Jordan is, aki szintén egy számmal és kóddal van ellátva (2-delta), akárcsak mindenki más. Ő Lincoln legjobb barátja. Az élet viszont dögunalmas, eltekintve egyetlen izgalmas dologtól, ami végülis az egész létezés és munka értelme: minden héten kisorsolnak valakit, aki ott hagyhatja a helyet, és beköltözhet az utolsó, Földön megmaradt fertőzésmentes helyre, a paradicsomi Szigetre. Lincoln azonban minden nappal egyre kíváncsibb lesz, és ebből lesz majd a bonyodalom.
Egy egyszerű bogár ébreszti rá arra, hogy még mindig van "odakinn" élet, a krómozott, patyolat tiszta épületen kívül, és elindul, hogy kiderítse, igaza van-e. És természetesen igaza van.
A dolog ugyanis nem olyan egyszerű, mint hitte. A szeme láttára ölik meg két társát, akiket anno kisorsoltak az álomutazásra. Ekkor döbben rá, hogy végig hazudtak nekik, és mivel Jordant épp aznap sorsolták ki a kiruccanásra, ezért gyakorlatilag elrabolja szegény lányt, aki eleinte alig akarja elhinni a történteket. Ahogy menekülnek, akad egy segítségük, Mac, aki ott dolgozott, ahol ők éltek, és aki felvilágosítja Lincolnt és Jordant: ők nem mások, mint két dúsgazdag, beteg ember klónjai, akiket 5 millió dollárért rendeltek szervpótlékként. Ráébrednek, hogy az emlékeik is csak implantátumok, az életük nem más, mint előre lejegyzett, primitív történet, amivel a kíváncsiságukat akarták elnyomni, az érzéseiket elfojtani. Mac viszont segít nekik tovább menekülni a cég vezetője, és a rájuk uszított fejvadászok elől. Hiszen ha a világ, a szponzorok, akik rendelték a klónokat, megtudják, hogy az "életbiztosításuk" érez és éli az életét, visszamondanak minden megrendelést, vagy ha ezt nem is, de botrány lesz belőle, nem is kicsi.
Így aztán hőseink futnak, bajba keverednek, megmenekülnek, de a kaland nem fejeződik be ott, hogy helyet cserélnek a szponzorukkal esetleg kiiktatják azt(ez is okosan lesz megoldva), ugyanis a cég, látva a kitörést úgy dönt, minden "sorozatot", amiben kívncsiság éledt, újragyárt. Értsd: a régieket kiiktatja, és újakat csinál. Lincoln és Jordan veszélyes tervük és tudatlanságuk ellenére megkísérlik a lehetetlent: ki akarják szabadítani a többi klónt, és a világ tudtára adni, hogy mi is a helyzet.
Közben olyan szövetségeseket találnak, akik elől menekültek, és olyanok állnak majd az útjukba, akikben megbíztak.
Mondhatnám, hogy a film ledöbbentett, de nem így van. Manapság sokat gondolkoznak, hogyan lehetne klónozni az embert. Én már régen is ellene voltam a dolognak, A Sziget után pedig szerintem sokan egyetértenek majd. Talán.
Nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy egyrészt a főszereplő nőt nagyon nem szeretem, és maga a történet sem tűnt eredetinek, mivel hasonlított az Equilibrium című Christian Bale-es akciófilmre, csak ez kicsit több érzelmet vitt a történetbe, és több szereplőn volt hangsúly. Különben a színészek nagyon jól játszottak, a főszereplők remekek voltak, és a mellékszereplők is remekül hozták a rájuk szabott karaktereket. Itt van például a Halálsoron melákja is, akinek a szerepe is emlékeztet a Stephen King féle sorsra.
Erkölcsi kérdések? Hát azok mindig felmerülnek, de az biztos, hogy bár csak kétszer jön elő a film során a mondat, tényleg ez hajtja a történetet: az ember bármire képes a túlélésért. Most azt hihetnénk, hogy ez a "gonoszok" szájából hangzik el, de nem. Nem csak. És akkor felmerül bennünk (bennem legalábbis), hogy akkor most ez baj? Mármint hogy a túlélésre játszunk.

Kétségek és gondolatok - ezek ébrednek az emberben, mikor megnézi a filmet. Vagyis hát szerintem, mert meglehet, hogy sokan elalszanak rajta, mivel nem egy rövid mű a maga 136 percével.

A film amúgy is tele van olyan kifejezésekkel, szavakkal, amik kellemesen aláfestik az egészet, kicsit megmozgatják az agyat, adnak egy olyan Jéééééé! - érzést a nézőnek, előre utalnak. Pl a latin renovatio szó.

A látvány (köhöm, Michael Bay) szintén remek, pörgős, ugyan néhol nem látni szinte semmit, de a lendület miatt gyakran nem is akarunk. Van pár undi pillanat (szenzorok a szemgolyó alá, a klónok kifejlődése...), de gyönyörű képek is fellelhetőek, a kamera gyakran jár körbe, és az egész látóteret látjuk. Vannak lassított jelenetek, ezek is hatásosak, nem nyálasak. Az ember ahogy nézi a filmet, teljesen bele tudja élni magát a helyzetbe, és hát... nem lenne kellemes.

És ezen érzések közepette ott szól a zseniális Steve Jablonsky zenéje, akit egyszerűen nem tudok megunni. Annyira tökéletesre csinálta a zenét, hogy ha a történetre nem is figyelünk, a zene is eléggé meghat vagy felpörget, főleg a végén, természetesen. Borsódzik az ember háta...

Itt egy track, amit szívesen használnak fel trailerekben, de vigyázat! A link az utolsó jelenet, ahol a legjobb szám szól, szóval spoiler! Ha hallgatja az ember, egyből rájön miért. Mert egyszerűen csodálatos, elgondolkoztató, hat az emberre, és kedvet kapunk megnézni azt, amiben szól.

Jablonsky. Megcsináltad! :D
Ja és a film... Hát az is csodálatos. ^^

A sziget - The island [2005]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
IMDB értékelés: 6,9 [79 456 szavazat alapján]
Színészek: Ewan MyGregor, Scarlette Johanson, Djimon Hounsou, Sean Bean, Steve Buscemi
Trailer

Üdv a földönkívüliek gettójában [District 9]

2009-10-05T17:46:00.006+02:00

Kicsit nehéz szavakat találnom a film után, és ez nem hinném, hogy múló hatása volna a District 9-nak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy értékes, hogy az iMDb-n már most, minden idők 72-edik legtöbbet megnézett és legjobbra értékelt filmje. Igaz, Amerikában és több másik helyen is augusztus közepén volt a premierje, és hozzánk csak most ért el (elég gyatra felirattal sajnos), de megérte kivárni és moziban megnézni. Nem mondhatom, hogy csodálatos élmény volt megnézni: inkább durván megrázó, de épp ezért valóban megérte. Az emberi faj orra alá dörgöli azt, ami igaz: nem vagyunk képesek kompromisszumot kötni, önzőek vagyunk, nem vagyunk kíváncsiak másra és felsőbbrendűnek hisszük magunkat. De remény mindig akad, és hála az égnek azért némi pozitív felhangja is van a filmnek. De igen-igen kevés...
A történet röviden: huszonakárhány éve a Földre tévedt egy földönkívüli űrhajó, és megrekedt nálunk. Az amcsi filmektől eltérően azonban nem New York vagy Párizs felett cövekelt le, hanem Dél-Afrikában, Johannesburg felett. Egy ideig csak lebegett. Semmi kommunikáció, semmi megnyilvánulás, így az emberek kíváncsiságuktól hajtva bementek, és amit találtak, nem volt kifejezetten szép. Egy millió, körülbelül két méteres, kicsit rovaszerű, alultáplált lényt találtak odafenn a hidegben, szörnyű körülmények között. Kiderült, hogy a hajójuk meghibásodott, és nem tudják elhagyni a Földet, lemenni pedig nemvolt bátorságuk. Megesett hát az afrikaiak szíve, és lehozták őket a felszínre. Kialakítottak nekik egy helyet, ahol ellehettek és nem kellet az emberekkel foglalkozniuk, ahogy nekünk sem velük. Egy ideig békében megvoltak. De ahogy az lenni szokott, a harmónia felborult. Az idegenek, akiket kinézetük miatt rákoknak kezdek el "becézni" , enyhén szólva is különböztek tőlünk viselkedésileg. Kedvenc szórakozásaik közé tartozott az autók felrobbantása, a szeméttúrás és ilyesmik, ezt pedig a jónép nem nézte jó szemmel, érthető módon. Az emberek lázadozni kezdtek, dühösek voltak rájuk, számon kérték a vezetőktől a pénzt, amit az űrlények ellátására fordítottak. Háborús hangulat uralkodott, a körzetekben élősködő emberek, dílerek, csalók, akik kihasználták az űrlényeket, állandóan szinten tartották a feszültséget. Eközben természetesen a világ az űrlények fegyvereit kezdte el vizsgálni. Rájöttek, hogy azok nem működnek, mert biológiai kioldójuk van, és csak az űrlények által lehet őket vezérelni.
Eközben egy MNU nevű szervezet, ami az űrlények ellátásáért, megzabolázásáért, gondozásáért felelt, kialakított Johannesburgtól 200 kilométerre egy nagyobb tábort az idegeneknek, ahol nem zavarják egymást az emberekkel. Ám ahhoz, hogy a rákokat elvihessék a jelenlegi körzeteikből, alá kellett iratniuk, pontosabban "kapartatniuk" velük egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint benne vannak a költözésben. A több,mint egy millió lény felkutatása közben figyelemmel kísérhetjük életmódjukat, viselkedésüket, és szép lassan megérthetjük őket. Ezt segíti egy Christopher névre keresztelt rák, annak fia és barátjának megmutatása, akik épp valami kis kütyün dolgoznak. Ez a kütyü, mint később kiderül, arra jó, hogy feljuttassa őket az anyahajóra, és beindítsa azt. Wikus azonban, az MNU frissen kinevezett vezetője véletlenül magára fúj az anyagból, ezzel pedig önnön sorsát pecsételi meg: az anyagtól ugyanis néhány nap alatt lezajló folyamat indul be, aminek a végén W átalakul rákká. Ezt látva a kormány lehetőségek egész tárházát véli felfedezni Wikusban, mivel a DNS-e már átalakulóban, így használni tudja a szuperszónikus fegyvereket is. A hajtóvadászat tehát W-ért azonnal megindul,a ki csupán Chris segítségére számíthat.
Amit eddig elmondtam, az a film körülbelül egynegyedét foglalja magába időben, a maradék 80 perc W kálváriáját és Christpher elkeseredett küzdelmét a hazajutásért mutatja be. Eközben a film készítői görbe tükröt mutatnak az emberi jellemről, többféle személyiséget ismerhetünk meg, és mivel tényleg jó (és ismeretlen) színészeket alkalmaztak, így a történetet is könnyebben elfogadjuk és közelibbnek érezzük, mint ha mondjuk Tom Cruise vagy Salma Hayek parádézna a vásznon. Egészen hétköznapi emberek, hősmentes érzületű karakterek jelennek meg előttünk, és a végén már arra gondolunk: tényleg ez az ember? És aztán keserűen válaszolunk: sajnos igen.
Vannak kifejezetten megható jelenetek, de inkább brutálisak és megrázóak. A filmnek volt egy olyan pontja, mikor azt hittem átcsap a tipikus hálivúdi nyálba, amit könnyen ki lehet számítani, és így oda a meglepő végkifejlet. Konkrétan akkor volt egy ilyesféle sejtésem, mikor a Chrisopher névre hallgató "rák" és a főszereplő összetalálkoztak. Én azt hittem, Christipher szintén egy valahogy megfertőződött ember, és mindezt csak azért gondoltam, mert intelligens volt és szerette a gyerekét... Elég szörnyű, nem?
A film a dokumentumfilm-szerű jellege, a kézikamerás módszerrel felvett jelenetek miatt is hatásos. Ez a felvétel típus manapság leginkább az ijesztegetős horrorok és thrillerek világában használatos, lásd Ideglelés, Cloverfield vagy a friss Karantén című zombis vérengzés. A District 9 viszont nem horror és nem is igazán thriller, de én egy átlagos sci-finek sem mondanám. A tizennyolcas karikás minősítés az elején értelmetlennek tűnt. Van benne pár ocsmány jelenet, ahol fejek robbannak szét, karok repkednek, emberek hányják össze magukat és a kamerát, de mivel egy egész szexjelenetet végignézhetünk vagy emberek kibelezését figyelhetjük meg tizenhatos besorolás alatt, nem is tudtam, mire számítsak. A végére érthetővé válik a tizennyolc, mert a filmet igenis meg kell érteni, és fel kell dolgozni. Nem pozitív, egyáltalán nem, és kissé elkeserítő. Gondolkozni kell rajta, és nem közben, ezért sok ember valószínűleg azt mondja majd, hogy "jaj ez is egy ufós baromság...". Pedig nem. Végig kell nézni, és ha valaki a film után is azt mondja, hogy a film baromság, és látott már jobb alienes filmet is,akkor az még nem fejlődött fel arra az értelmiségi és érzelmi szintre, amire a film hatni tud, és amiben már nyomot hagy.
És hogy mi az a pozitív konzekvencia, ami végül is levonható? Hát a természetesen az, amit sokszor elfelejtünk: hogy igenis képesek vagyunk megváltozni.
Csak olyannak ajánlom, aki nem lesz rosszul némi vértől, és bírja a gyomra, ha az embereket legcsúnyább arcukkal mutatják be.

Ízlések és pofonok, de nekem nagyon tetszett a film. Megérdemli a 10/10 pontot.

District9 [2009]
18 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 112 perc
iMDb értékelés: 8,3 (135 079 szavazat alapján)

Színészek: Sharlto Copley,Jason Cope,Nathalie Boltt, Sylvaine Strike

Trailer

Muzsikus kalózok [Rockhajó]

2009-09-11T08:23:00.007+02:00

Én szeretem a musicaleket, de csak azokat, amikben vannak jó zenék, amik szólnak valamiről, amik nem unalmasak. Ez a három kikötésem van, és ha mindegyiknek megfelel a cucc, akkor meg is nézem. A musicalek alapja a zene és a színészi játék valamint zenei előadás összhangja. A Rockhajó nem musical. Ettől függetlenül az alapjai ugyanezek, és a film szilárd alapokon nyugszik, biztosíthatok mindenkit.
Nem vagyok kifejezetten brit-párti, sem zenében, sem filmben, sem semmiben. Még az angolnyelvű angolt sem szeretem annyira hallgatni, mint mondjuk az amerikait. Ezt a filmet viszont nem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére, hogy végig megy a susogó és finom angol akcentus, és még régi rock'n'rollal is elnyomják az ember agyát. Mindezek ellenére nagyon, tényleg nagyon jó a film, bár talán egyeseknek hosszú lesz.
A történet röviden: Nagy-Britanniában az 1960-as években alig-alig nyomták a népnek a rockot és popot, az emberek nagy bánatára. Néhányan azonban, ahogy az lenni szokott, kiszakadtak a kormány elnyomásából, és fittyet hányva a hivatalos adókra megalapították a saját csatornájukat. A Rockhajó a Rádió Rock nevű középhullámú csatorna történetét meséli el. A hajó tele van furábbnál furább figurákkal, változatosabbnál változatosabb bakelitekkel és tömve van élettel, valamint humorral. Így aztán aérthető, hogy az emberek odaáig vannak minden egyes DJ-ért, éjjel-nappal őket hallgatják, és imádják őket heves kis szívük minden dobbanásával. De minden csoda három napig - esetünkben kábé három évig - tart. Néhány elszántan prüd és konzervatív ember a kormányban, aztán lassacskán minden "fejes" arra az álláspontra jut, hogy a kalózrádiók, élükön a Rádió Rock-kal, csak terjesztik a züllést, hitvány életmódjukkal csak rossz útra térítik a fiatalságot. Ennek következtében kitör a háború a hajó és a kalózrádiók ellen törvényt hozó kormány közt. Hős kalózaink azonban nem adják fel. Életük árán is adják tovább a világnak amire szükségük van: a vidámságot, a híreket, a zenét és önmagukat. A végén pedig, feláldozzák, amilyük van, hogy másnak ne kelljen hiányt szenvednie belőle... Meglepő a végkifejlet. Hogy megnyerik-e a háborút a tenger lázadó ördögei? Hát mivel manapság csak Nagy-Britanniában
Mindezen események közepette tanúi lehetünk az élet apróbb "csodáinak", például, hogy hogy talál rá egy fiatal srác az apjára a tenger közepén. Tanulhatunk egyet s mást a nagybetűs Életről, a lojalitásról és természetesen a barátságról. Na meg persze a hatvanas évek rocklegendáiról...
Az angol filmek kedvelőinek nem lesznek ismeretlenek az akkori divat szerint nyírt színészek, de a hollywoodi Philip Seymur Hoffman is a főszereplők közt van, akit jó volt végre valami könnyedebb, kedvesebb szerepben is látni. Az egész film alatt nagyon jól éreztem magam. Remek karakterek, mindannyian annyira különbözőek, hogy egyszerűen elképesztő, hogy képesek voltak egy hajón élni évekig, csak hogy tehessék, amit tenniük kell, történetesen, hogy szórakoztassák a világot. Barátságok szövődnek, szerelmek születnek, csaták és háborúk dúlnak és közben szívszaggató vagy épp adrenalin pumpaként szolgáló zenék másznak a fülünkbe, és benne is ragadnak. Ezt mondom én, aki igazán nem vagyok egy rock'n'roll vagy brit-pop rajongó, igen.
Az egész film életszagú, ha fogalmazhatok így, ezért aztán egy percig sem lehet unatkozni rajta. Vidám hangvétele ellenére komoly dolgokról mesél, fordulatokban gazdag, és (számomra) felejthetetlen élményt nyújtó film a Rockhajó. Az egyik legemlékezetesebb zenés (mármint zenével foglalkozó) film, amit valaha láttam. Emlékeztet rá, hogy abban, amiben hiszünk és ami jó, azt nem szabad feladni, semmi áron, akkor sem, ha olyan akadályba ütközünk, ami hatalmasabb nálunk. Elég néhány hasonlóan elvetemült őrült, mint mi, és a siker így vagy úgy, de garantált. Mert, ahogy a Báró mondta volt: "Évek jönnek, évek mennek, politikusok b*sszák a rezet, hogy jobb legyen a világ, de szerte a világon fiatal férfiak és nők mindig fognak álmodni, és álmaikat dalba öntik. Ma semmi fontos nem hal meg, csak pár ronda pasi egy szaros hajón... Egyedül az a szomorú ebben, hogy a jövendő években annyi fantasztikus dal születik, amiket mi nem fogunk lejátszani. De higgyétek el, meg fogják írni őket, eladják őket és a csodájukra jár majd a világ!" Szóval bármi történjék, az élet mindig megy tovább, és ha ilyen kalózok uralják az élet vizeit, akkor nincs mit tenni, csatlakozni kell hozzájuk, és velük sodródni tovább. Ki tart velem? :)

Rockhajó - The Boat That Rocked [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDB értékelés: 7,5 (21 248 szavazat alapján)

Színészek: Philip Seymour Hoffman, Bill Nighy, Kenneth Brannagh, Nick Frost, Chris O'Dowd, Tom Sturrigde, Rhys Ifans, Emma Thompson

Trailer

Héj Dzsó! [G.I. Joe]

2009-08-13T22:28:00.005+02:00

Manapság a magyar mozik sajnos nem árasztanak el bennünket különösebben sok premierrel, de Amerikában sincs túl nagy filmdömping. Az utóbbi időben csupa kevésbé jó mozi került itthon a vásznakra (legalábbis szerintem), és azon kevesek egy kis része csalódás volt. Kevés film, de azok elég nagyok. Itt például a Terminátorra gondolok, ami egyik ismerten kedvenc színészem, Christian Bale, és egy másik, szintén remek színész, Sam Worthington fantasztikus játéka és a látványos robotok meg durrogtatás ellenére sem robbant akkorát, amekkorát vártuk (még úgy is, hogy bevallom, én nem láttam az egyik előző Terminátort sem), vagy a Transformers és a bukottak bosszúja, ami az egyik kedvenc filmem folytatásaként csak keserű könnyeket hozott az erőltetett és hosszú, kicsit kusza cselekményével és a gyermeteg poénjaival. Harry Potterről már meséltem ugye.
Azt hittem, csak az előítéleteim a hibásak, hiszen majd’ minden csalódást okozó filmnél voltak elvárásaim, „előéletem” vele, vagy hallgattam a köznép lelkesedését és átvettem. Aztán felmerült bennem pár ellenpélda, teszem azt az X-men kezdetek Farkasa a bizony még fura séróval is igencsak vonzó Hugh Jackmannel, mert hát láttam az előzőeket, és azok jók voltak, vagy a Star Trek (aminél szintén nem láttam egyetlen epizódot vagy filmet sem előtte), vagy a Nász-ajánlat másik kedvencemmel, Ryan Reynoldsal, és mégis ezeknél jöttem ki vigyorogva, azzal a bizonyos „movie-katarzissal” a teremből, ahogy egy barátommal szerintem találóan elneveztük. Tudjuk ugye, az a kis csiklandós érzés és a levakarhatatlan vigyor, meg az elégedettség, hogy igenis megérte az az ezres a két órát...
Hát a nyár eddigi legjobb filmes élménye számomra a G.I.Joe, méghozzá vitathatatlanul. Persze, messze még a nyár vége, de úgy érzem elnézve a premierek listáját, hogy maradni fog az első, de legalábbis dobogós.
A történet röviden: adott egy feltaláló, akinek a „nem is olyan távoli múltban” (potom 500 év) egyik őse, mint jó fegyverkereskedő, mindkét oldalnak, jónak-rossznak adott el árut. Ez a mi fegyverkereskedőnk, mármint a mostani, a M.A.R.S. Industries feje, egy „nanoatkák” nevezetű fegyvert dob piacra a Nato pénzéből. Ezek a kis lényecskék, amik igazándiból robotkaszerű akármik és szép zöldek, bármit felfalnak, tehát a porral tesznek egyenlővé, de amint küldik nekik azt a bizonyos jelet, leállnak. Tevékenységüket addig folytatják, míg ki nem kapcsolják őket, tehát akár egy nagyvárost is felzabálnak néhány óra alatt. Ehhez nem kell egyéb, mint egy kábé palacknyi kis csintalan atka, amit aktiválnak és kilőnek. Nohát, természetesen erre a szuperfegyverre másnak is fáj a foga, és miközben amcsi századosunk, Duke Hauser és barátja, Kioldó (igen, ilyen becenevekkel még találkozhatunk) épp elszállítanák valami biztonságos úton, persze megjelenik az ellenség, kilövik a két apacsot, három kísérő kocsit, amiknek mind-mind hatalmas tűzerejük van, csak hát a gonoszoknak még több ugye, és igyekeznek megszerezni a négy töltetet tartalmazó ládát. Mindehhez a hosszú és látványos akciójeleneten kívül finom humor is társul. Tehát jön a dögös gonosz nőci magassarkúban és szuperpisztollyal, de azért ne keseredjünk el, mert megjelenik hirtelen a semmiből pár feketébe öltözött ember, akik sitty-sutty kilövik, lekaszálják, felrobantják a rosszak embereit, de azért a magas nőcinek (a továbbiakban Báró nő) sikerül elmenekülnie. Közben kiderül, hogy a nő a mi Hauserünk volt csaja. Hm, de meglepő…
És ekkor derül fény az idegen hipercsapat kilétére: ők a G.I.Joe osztag, akik persze titkosan működnek, jelszavuk pedig a „ha mindenki csődöt mond, mi nem”, ami később néhol megbukni látszik, például mikor kilövi az ellenség az Eiffel-tornyot. Szerintem ott a torony határozottan csődöt mondott. Akció, humor, jó csajok jó pasik, repülők és kocsik, vagdalkozás és robbanás. Kell ennél több egy jó kis nyári akciófilmhez? Ehhez még társul egy jó filmzene is ráadásként.
A sztori a továbbiakban annyi, hogy mindenki igyekszik megszerezni-visszaszerezni a táskát, de közben megismerjük mind a jó, mind a rossz oldal embereit is, sőt, az emberek múltját, motivációját is, ettől pedig azért több lesz a film, mint uncsi lövöldözés. Érdekes szerintem, hogy a jók mind feketében jártak, míg a rosszak közt Viharárny, a nindzsa, aki meglehetősen jól bánt a kardjaival, fehérben pompázott végig. A jók közt ott volt Scarlett (nem angolosoknak: skarlát), akinek persze vörös haja van és mindene a tudomány, 12 évesen már diplomás volt szegény; egy benga fekete fickó, a G.I. Joe-sok alvezére, akinek olyan gagyi neve van, hogy csak egyszer merték elsütni, de akkor sem jegyeztem meg; egy hacker-szerű közelkeleti csávesz, akiben a 8 tanú terroristáját véltem felfedezni; Kioldó és Duke, akik frissen csatlakoztak a csapathoz, valamint a titokzatos néma, fekete testhez álló (vagy izmokat formáló, nem tudom) cuccban akciózó Kígyószem, aki baromi ügyesen használja mind a lőfegyvereket, mind a nindzsa kardokat, és akiről kiderül, hogy nem kis köze van Viharárnyhoz. Persze a párviadaluk sem maradt el a végén az én hatalmas örömömre. És vajon ki nyert…? Igen. Ő. Bevallom, Kígyószem lett a kedvencem. (Kis mellékinfó a színészről: a pasas volt a Star Wars első részében a csúnya pirosfejű sith, akit a végén kettélézereznek. A színész különben minden jelenetben maga csinálta a mutatványokat, mivel inkább kaszkadőrködik, mint színészkedik. Ez viszont nem jelentett semmi rosszat, mivel annak ellenére, hogy az arcát egyszer sem látjuk, és nem is szólal meg, érthető minden, amit „mondani” akar, legyen szó sajnálatról, izgalomról, stb.) Az X-menben is Wade volt a favoritom, és hatalmas elégtétel, hogy nem csak hogy Ryan Reynolds új filmjét, hanem egyben egy vagdalkozós akciófilmet is üdvözölhetek 2011-ben. Hiába, a pengék a gyengém, hát még ha képregényfeldolgozás és jó pasi is társul mellé. :D
A film vége természetesen nyitva hagy szinte minden kaput, így 100% a folytatás. Terveznek egy Transformers-G.I.Joe mozit, Álcák és Kobrák az Autobotok és G.I.Joe-k ellen. :D Nem rossz ötlet, de még egyelőre ötlet.
Nekem néhány dolog bökte csak a csőrömet. Az egyik, hogy nagyon sok volt nekem a vágás. Az említett párviadal a végén lehetett volna látványosabb, ha nem ugrál oda-vissza a kamera. Az akciójelenetek többségét is – gondolom, hogy mozgalmasabbnak tűnjön – elég közelről mutatták. A másik kis problémám a számítógépes kidolgozás volt. A gyorsító ruhák, amik a G.I.Joe-sok felszerelésének része volt, eléggé játékszerűnek néztek ki. De ilyen kis apróságokon kívül nem igazán tudok rosszat mondani.
Persze, mivel egy képregény adaptációról van szó, meg hát Hasbro játékokról, így senki se várjon világmegváltó és eszményektől hemzsegő történetet, de nagyon is élvezhető. Ahogy egyik mozistársam mondta: egy patront megér. Pedig ő aztán elég kritikus. :D Én viszont nagyon is élveztem, és mikor kijöttem a teremből (sajnos sürgetve, így nem tudtam meg, van-e pluszjelenet a végén, de ha kiderül, hogy van, valakit bántani fogok), ott ült az a bizonyos katarzis-vigyor az arcomon. Aki bírta a Transformers első részét, a Die Hard féle akciót, és a sci-fik világa sem áll távol tőle, az biztos, hogy élvezni fogja. Látványnak sem utolsó, a sztori is tűrhető, habár sajnos megint előre érezhetőek voltak a fordulatok megoldásai. Ja meg hát hogy senki se rágja a körmét, elárulom: senki sem hal meg a jók közül. Ez lehetne pozitívum, de egy kis drámát csempészhettek volna bele. Meg nem volt túl nyálas, az is tetszett. Mondom, TÚL. Mert azért amcsi filmről van szó, így aztán a kötelező szerelmi konfliktus megvolt.
A színészek közt sok ismerős arc feltűnhet majd, többek közt Sienna Miller mint Bárónő, akit én nem sok filmben láttam, és valószínűleg nem ok nélkül, most sem hagyott bennem mély nyomot. Aztán ott van a két múmiás, mivelhogy ugye a Múmia rendezője készítette ezt a filmet. Brendan Fraser és maga a „múmia” is mellékszereplőként van jelen. Egyik jó, a másik gonosz, lehet tippelni ki melyik. Skarlátot a Star Trekben is feltűnő vörös (ott zöldbőrű) leányzó játssza, Kígyószemet pedig már, mint említettem, például a Star Warsban csodálhattuk meg. Itt van még mr Eko is a Lostból. A jók fő fő fő vezére pedig Dennis Quaid.
Hogy ki nézze meg? Mindenki.
A férfiaknak vannak robbantások, üldözések, jó nők. A gyerekeknek látvány, mert hogy ők is voltak a moziban, amit mondjuk furcsálltam, mert alapjában véve hiába egy játékszériáról mintázták a filmet, azért nem 6 éveseknek való a fejszétrobbantás, meg ilyenek, de lehet, hogy csak én vagyok maradi. A hölgyek bírni fogják a főszereplőt: ő a Step Up és a Bunyó üdvöskéje, Channing Tatum, aki a Közellenségekben is feltűnik, és igen szépek a kilátásai Hollywoodban, ami nem is csoda, tekintve, hogy nagyon jól mozog, tud keménykedni, és még csak nem is csúnya. Az olyanoknak, mint én meg ott vannak a kardok... Pengemániások, utánam, moziba be! És hát ne feledkezzünk meg egy fontos momentumról, amit nem mernek valamiért sok katasztrófafilmbe betenni. Megdől az Eiffel-torony igen látványosan, Amerika meg kivételesen sértetlenül megússza. Már csak ezért a szerintem érdekes fordulatért is érdemes beülni. :D

G. I. Joe: A kobra árnyéka - G.I. Joe: The Rise of Cobra [2009]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 107 perc
IMDB értékelés: 5,8 [42 785 szavazat alapján]

Színészek: Dennis Quaid, Channing Tatum, Sienna Miller, Joseph Gordon-Levitt, Christopher Eccleston, Byung-hun Lee, Ray Park, Marlon Wayans, Rachel Nichols

Trailer

Gyilokmókus blogol

Ha az én szememmel láthatnád... [The Ultimate Gift]

Bestia az 51-esből VS kölykök a kisvárosból [Super 8]

A legenda nem is fontos [A kilencedik légió]

A farkasfalka kiütve - megint [Másnaposok 2.]

Miből lesz a mutáns? [X-Men: Az Elsők]

Maradt mese... [A lány és a farkas]

Egy újabb isteni szuperhős [Thor]

Restart

Előzetesek

Csak egy kis bosszú... [Halálos ítélet]

Trailerek

. . .

A jó, a rossz és Ben Affleck [Tolvajok városa]

Bo.Szi.!!

Hát ezért

Kész rémálom [Alan Wake]

Pár előzetes...

Ha az álom a valóság... [Eredet]

Mission:Impossible diákmódra [Halálos vizsga]

Harmadik vér [Eclipse]

Sosevolt, mindiglesz [Emlékezz rám]

Dííj *-*

Egy írónőről [Jane Austin magánélete]

A szépség a szörnyetegben [Penelope]

30-asok ^^

Cserebere és Trailer-rakás

Vámpír vámpír nyakán [Vampire Diaries]

Acélos ötvözet lett másodszor is [Vasember 2]

Elmúlás van a levegőben [Séta a múltba]

Félezer nap és a szerelem [500 nap nyár]

Valami mindig elkezdődik [New York, szeretlek!]

Winchester Powa [Odaát]

Csak azért se vagyok isten... [A Titánok Harca]

Jó ez neked? [Meet Bill]

Én szóltam. [Justified]

Telihold idején jól zárd az ajtót! [Farkasember]

Mert merem?! (ez off bejegyzés amúgy)

Updates

Vannak még hősök... [Börtönvonat Yumába]

Az istenek Hollywoodba estek [Percy Jackson és az olimposziak]

Oscar 2010

Döbbenet, megkönnyebülés és egy lista megint

A Legjobb Filmek 2009-ben - Top 15

A hulla, aki az élők közt jár

KÉSZ!

Bo.Ka. & a Listák

Avatar

"Ettől elkékülsz..."

Sötét éjszaka [Újhold]

"Az Avatart látni kell..."

Bruce Willis szőkén de keményen [Hasonmás]

Világvége. Ennyi. Kólát valaki? [2012]

Fel, egészen a nyáltenger felszínéig... [Fel!]

Sok legyet egy csapásra

Várok és várok és várok... Ja, és még mindig várok.

És az ember megteremté az embert... [A sziget]

Üdv a földönkívüliek gettójában [District 9]

Muzsikus kalózok [Rockhajó]

Héj Dzsó! [G.I. Joe]

Dííj -